Esélyhez jutni az esélytelenségben

A Dévai Szent Ferenc Alapítvány által az ágyai Olosz Lajos emlékházban működtetett délutáni felkészítővel Koncsek Éva harmadik éve foglalkozik. Amint elmondta, a felkészítőre olyan hátrányos helyzetű gyermekek járnak, akiknek otthon valamilyen okból kifolyólag nem biztosítottak a tanulási feltételek. 

A program naponta 13 órakor kezdődik, amikor a diákok kijönnek a tanórákról. Pénteken megesik, hogy már 12 órától érkeznek, kicsit játszanak, rajzolnak, esetleg az udvaron labdáznak, de mindenképp levezetik az iskolai feszültséget. Miután meguzsonnáztak, együtt hozzáfognak a házi feladatok elkészítéséhez, a tanuláshoz. Uzsonnára két szelet májkrémmel, lekvárral, vajjal, esetleg zsírral megkent kenyeret kapnak, gyakran paprikával, paradicsommal vagy uborkával gazdagítva. Minden nap egy-egy csupor meleg teát, esetleg kakaós kávét is ihatnak, ami éppen van. Több gyermeket reggel éhen, uzsonna nélkül indítanak el az iskolába, ahol megkapja ugyan a csomag kekszet és a két deci, flakonba csomagolt tejet, de azon kívül mást nem eszik, csak amit a felkészítőn kap. A közös munka visszajelzései, eredményei a gyermekek oktatását végző pedagógusoktól érkeznek, akik általában elégedetten állapítják meg: a felkészítős gyerekek házi feladatai rendszeresen elkészülnek, a tanulmányi eredményeik is számottevően javultak. Nem csoda, hiszen több olyan diák jár felkészítőre, akiknek otthon alig kerül betevő falat, villanyuk sincs, a számítógép a legtöbb felkészítős gyermek családjában hiányzik. A foglalkozásokra 20-an járnak rendszeresen, a legtöbb elemis diák, de van néhány ötödikes is. Tanévkezdéskor Koncsek Éva a nagyobb diákokat általában leépíti, hogy újabb kicsiket tudjon bevonni a közös tanulásba. Noha jelentkező lenne bőven, nem tud 20-nál több diákkal foglalkozni, mert többen nem férnek el a tanulószobába állított asztalkáknál. Két csoportban is lehetne velük foglalkozni, csakhogy télen gondot okozna a többletfűtés. A tanuláson kívül más közösségi tevékenység is zajlik itt, ugyanis karácsonyra, anyák napjára műsort szoktak betanulni, farsangkor rendszeresen álarcos bált szerveznek, az előadásokra meghívják az anyukákat és a nagymamákat. A felkészítő csoport zavartalan működését nagyban segíti, hogy az Alapítvány az épület hátulsó részében lévő konyhából és padlásfeljáróból korszerű mosdókat, illemhelyeket alakított ki, de bezárták, felújították az előtte lévő folyosót is, ahova a Szintyei Önkormányzat hőszigetelő ablakokat szereltetett. Koncsek Éva hosszú távon is működőképesnek látja Ágyán a felkészítő programot, mivel az Alapítvány komolyan kezeli a támogatást, az önkormányzattól hosszú távra kapták használatba a helyiségeket, de hátrányos helyzetű gyermek is lesz mindig a településen. A takarításba, illetve a diákok felügyeletébe egyik gyermek nagymamájaként besegít Salka Erzsébet is.

 

Szükséges a felkészítő

Néhány, a programban résztvevő gyermekekkel is elbeszélgettünk.

A tízéves Patkány Kamilla azért szeret ide járni, mert miután megérkeznek, Barby babával, más játékokkal játszhatnak, meguzsonnáznak. Itt a tanulás sem fárasztó, hiszen óránként kimennek szünetre, lazítani. Mivel az édesapjuk egyedül neveli a testvérével együtt, nem lenne sok ideje a házi feladatok elkészítésével is foglalkozni.

A negyedikes Tóásó Letíciának, mióta ide jár, érezhetően javult az osztályzata, de azért is jobb itt, mert az édesapja dolgozik, a beteg anyukája viszont nem tudna a három gyermekének a felkészítésével is foglalkozni. Annyira szeret itt, hogy a nyári vakációban is szívesen eljön a szervezett programokra.

Baróti Mihály harmadikos, a Székelyföldről érkezett a szüleivel együtt Ágyára, ahol azok juhtenyésztéssel foglalkoznak, nem igazán lenne idejük az ő felkészítésével foglalkozni. A matematikát szereti legjobban, ha felnő, futballista szeretne lenni.

Amint a gyermekek őszinte véleményéből is kiderül, szervezett felkészítő nélkül sokan hiányos ismeretekkel végeznék el az iskolát, ha egyáltalán el tudnák végezni. Bár a hátrányos családi hátterük miatt magasra ívelő életpályáról amúgy sem álmodhatnak, legalább egy összeforrt közösség tagjai lehetnek, ahol becsületesen megtanulnak írni-olvasni, később szakmát is tanulhatnak, ami által mégiscsak esélyhez juthatnak az esélytelenségben. Ami sokszorosan felértékeli az Alapítvány és vezetősége áldozatvállalását.