Európai infláció – rég volt ilyen

Az euróövezeti és nem euróövezeti tagállamok számára a soron következő nagy gazdasági kihívás a gyorsuló és megugró pénzromlás. Egyéb kihívásból van és lesz elég, és sorra nem tud megfelelni erre az európai integráció mostani vezetése.

Normális gazdasági folyamatok közepette 2 százalékos inflációs rátánál magasabbat nem engedne az Európai Központi Bank. Ki kell mondani; azért nem, mert ez szembe megy a legjelentősebb tagállam, Németország gazdasági érdekével. Berlin kőbevésett célja az infláció alacsonyan tartása. Ehhez minden német politikai pártnak és koalíciónak ragaszkodnia kellett eddig a 2. világháború óta. Ennek ellenére az októberi német 4,6% a legmagasabb érték lesz az elmúlt 30 évben. És még van 2 hónap ebből az évből. De nincsen kedvező helyzetben Franciaország, Hollandia, Spanyolország sem. A Baltikum három kis országa pedig már-már a 90-es évek végét idézi a 6-8 százalékos pénzromlással.

A szeptemberi euróövezeti 4,1 százalékos infláció ugyanis magasnak számít. Főleg úgy, hogy augusztusban még csak 3 százalékot jeleztek előre. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor év végére 4 százaléknál is magasabb lehet a tényleges pénzromlás üteme. Ez példátlan lenne az Eurózóna születése óta.

Az inflációt sok tényező alapján számolják, de azt érteni kell, hogy a hétköznapjainkban forgó pénzmennyiség és a piaci kereslet – kínálat hogyan aránylik egymáshoz. Márpedig a COVID–19-válság miatt több szektor is jóval gyengébben teljesít(ett), mint az előző évben, ugyanakkor a gazdaságokat újraindítani kívánó EU-s hitelnyújtás és támogatások miatt a pénzbőség is jelen van az uniós államokban.

Forrás: Eurostat, 2021.

Az infláció fő összetevői közül messze a megugró energiaárak okozzák a legtöbb problémát 2021-ben. Több mint 17 százalékkal fizet többet az energiáért a tagállamok döntő többsége átlagosan!

Az energiaárak drasztikus változásáért ugyanakkor kiemelten felelős a gázárak európai megugrása. 400 százalékos, azaz négyszeres drágulást jelent ez a tavalyi, ugyanezen időszakhoz képest. Ráadásul további drágulás várható, mivel a téli időszak előtt vagyunk, a gáztározókat pedig fel kell tölteni, hogy a tagállamoknak meglegyen a 90 napos tartaléka – ez uniós előírás. Ebben nagyon rosszul állnak az európai hatalmak – különösen Németország.

Ugyanakkor a közgazdászok szerint a magas érték rövid időn belül el fog tűnni, mert az előző évhez képest mért adatok tartalmaznak egy jelentős bázishatást is. Azaz a mostani inflációs érték alapját a 2020-as év adja, a jövő évi – várhatóan – kisebb értéknek a mostani magas bázisérték lesz az alapja.

Ugyanakkor az inflációs probléma gyökerét nem oldotta meg az EU-Eurózóna ezzel. Mert az erőltetett zöldítés, elsősorban a Berlin által átgondolatlanul és gyorsan lekapcsolt atomerőművek miatt kieső kapacitás hiányzik az európai energiapiacról. Amíg 2010-ben a teljes német energiaigény 22 százalékát volt képes ellátni a nukleáris energia, addig 2020-ra ez 11,2 százalékra csökkent. A belépő megújuló energiakapacitások pedig csak névlegesen váltották ki az atomerőművek termelte villamosenergiát.

A szélenergia és napenergia tényleges kapacitása sokszor csak 15-20 százalékát teszi ki a névleges kapacitásnak, termelési képességük pedig hektikus, nem kiszámítható, így sokáig velünk marad ez a fajta probléma. Mert így elsősorban az osztrák hőerőművek és a francia atomerőművek import energiája látja el Németország ténylegesen hiányzó energiaigényét, de már kereslet jelentkezik a magyarországi paksi atomerőmű áramtermelése iránt is. Ha ezen úrrá tudna lenni Németország, akkor már jelentősen csökkenthető az egész EU-ra kiterjedő pénzromlás üteme. Nagy kérdés, hogy a német gazdaságpolitika két mostani sarokköve közül melyik kerekedik a másik fölé: az árstabilitás marad-e a rendezőelv vagy az erőltetett és értelmetlen „zöldpolitika”.

Közép-Európában, így Magyarországon és Romániában is éreztetni fogja ez a drágulás a hatását. A lakossági energiaárak – kiemelten a gázárak –, ha hatósági árazás alá esnek, akkor is fel kell készülni az általános drágulásra, mivel az ipari energiaárak nincsenek korlátozva. Ugyanakkor Magyarország kormánya idejében felismerte a problémát, és összehasonlítva a többi európai tagállammal, a lakossági gázárnövekedés elkerülése óriási eredménynek számít Budapesttől. Egyedülálló eredménynek az EU-ban.

Szintén nem segíti a kereslet–kínálat helyreállását a világgazdaság ellátási láncainak akadozó működése. A világgazdaság integráltsága ma már olyan általános problémákkal küzd, mint hogy nincsen elég konténer a Távol-Keleten, amelyben az árukat, félkész és késztermékeket el lehetne szállítani például Európába. Nem véletlen tehát, hogy például új autókra lassan 1 évet is kell várni a mikroprocesszorok, félvezetők, chipek hiánya miatt.

Romániának még egy problémával szembe kell néznie, amely bár nem egyedül Bukarestet sújtja, de itt nagyon is nyilvánvalóan jelentkezik. A COVID-válság és a Brexit miatt hazatérő tömegek, hivatalos adatok alapján több mint 1 millió fő jelentős keresletet okoz a piacokon, amelyet nem tud Románia gazdasága, sem pedig a dráguló EU-s import kielégíteni olyan árak mellett, mint korábban. Ez tovább hajtja az amúgy is erős drágulás mértékét.

Miklós Gábor,

a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója