Ez már nem kapirgálás!

A szombati megemlékezéseknek méltó záró akkordja volt Puskel Péter legutóbbi kötetének, az aradi magyar sajtó 150 éves történetét átfogó, 150 év a Gutenberg-galaxison című munkájának a bemutatója. Az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban megjelent könyvet Jámbor Gyula ismertette a már a szűkebb szakmain kívül jóval népesebb közönség előtt.

A szerző számos kapoccsal magyarázható tágabb lokálpatriotizmusa és szűkebb sajtókötődése épp elegendő indokkal szolgál arra, hogy megértsük, miért fogott egy ilyen kemény és szinte vég nélküli munkába. Egyrészt a korábbi helyi próbálkozások megálltak egy bizonyos szinten, másrészt a nagyobb kitekintésű sajtótörténeti kiadványok már csak terjedelmi okokból sem térhettek ki részletesebben az aradi vonatkozásokra. És akkor a tárgyi tévedéseket még nem is említettük.

A szombati bemutatón – az ismertetésen túl – számos érdekes észrevétel is elhangzott. Szó esett, többek között, arról, hogy az ősztől főgimnáziumi rangú Csiky Gergely iskola miként járulhat hozzá az újságíró-utánpótláshoz, illetve hogyan segítheti diákjait a sajtó értelmes olvasásához. És az is felvetődött, hogy a sajtót mindinkább kiszorítja a sugárzott hírszolgáltatás. Szándékosan nem használtam az „írott” sajtó kifejezést, ugyanis csakis az tekinthető annak, amit kinyomtatnak! Az összes többi mind audiovizuális média – no, lám, még igazán jó magyar kifejezésünk sincs rá...

Puskel Péter nemcsak magánbeszélgetésekben, hanem nyilvánosan is többször kifejtette, hogy mindaz, amit ő tesz, az nem tekinthető a szó szoros értelmében vett tudományos kutatásnak, az csak egy érdeklődő újságíró „kapirgálása” a felszínen, ami esetleg kiindulópontját jelentheti egy igazi, alapos kutatásnak. Nos, aki kézbe veszi és elolvassa az aradi magyar sajtó elmúlt 150 évének egészen a napjainkig terjedő történetéről írt kötetét, egészen biztosan egyetért velem abban, hogy csak kapirgáljon így tovább még sokáig!