„Ez nem információs üzlet”

M. K.aradi olvasónkkal történt az alábbi eset, amely ékes példája a hazai kereskedelmünkben sajnos ma sem ritka eladói magatartásnak. 

Erről írt szerkesztőségünknek címzett levelében: 

„Nem nagy ügy, nem rövidítettek meg, nem csaptak be, csak éppen nem úgy viselkedtek, ahogyan elvárná az ember egy nagyáruház alkalmazottaitól. Inkább megütközést váltottak ki belőlem a Forradalom útján lévő Coraura üzlet köpcös eladójának epés megjegyzései, mint bosszankodást. Az elől töltős Whirpool mosógép pontos méreteit (hosszúság, szélesség) szerettem volna megtudni (befér-e a fürdőszobába?), azért mentem az üzletbe, amely hétfőn délután bizony kongott az ürességtől. Rajtam kívül csupán három alkalmazott téblábolt a háztartási gépek között. Mint mondtam, én sem vásárlási szándékkal tértem be, de ezt az eladók nem tudhatták. Előbb a fiatal lányka, majd a köpcös fiatalember érdeklődött szándékaim felől és meg is kaptam néhány fontosabb információt. Én még bámészkodtam volna, de a köpcös határozott hangon rám szólt: – Na, csinálhatjuk a számlát?

És roppant csalódott képet vágott, amikor közöltem, hogy egyelőre csak nézelődöm, informálódok. Rögtön sarkon fordult (minek foglalkozzon velem tovább, ha úgysem akarok vásárolni?!), de távozóban még epésen visszaszólt: – Információ? Ez nem információs üzlet!

A közelben álldogáló-üldögélő (a számítógépet nyaggató) másik két alkalmazott egyetértően somolygott. Mit zavarom én a köreiket, ugyebár, ha nincsenek komoly szándékaim?!

Valóban nem voltak, s nyomban eldöntöttem, hogy ebben az üzletben nem is lesznek… Van elég szupermarket, szakáruház, ahol nem nézik ki az érdeklődő embert. Kérdezni is alig kell, rendszerint ontják az információkat, hátha sikerül vásárlásra bírni a nézelődőt, ha nem is akkor, majd legközelebb!

Hát ezt szerettem volna elmondani. Köszönöm, hogy meghallgattak.”