Fejezetek Szentleányfalva múltjából

Megilletődéssel lapozom a Szentleányfalvi Református Egyház Aranykönyvét, amelynek vezetését Szondy Géza akkori lelkipásztor kezdi el 1884-ben. A könyv rendeltetése a lelkész megfogalmazásában „A szent-leányfalvi ev. ref. Egyház rövid története és az egyház részére tett 1 forinton felűli Kegyes Adományok kimutatása az 1884-ik évtől kezdve.”

A falu- és egyházalapításról gyöngybetűkkel írt szöveg eléggé szűkszavú, csupán a lényeget tartalmazza. Eszerint „Csanád vármegye Dombegyház községe szegény zsellér, református vallású lakosságának nagyobb része lelkészével együtt az 1853-ik évben felkerekedett addigi lakóhelyéről, s jobb hazát keresni Aradmegyébe a királyi kincstár Zimándi pusztájának ezen részére vándorolt s itt a kir. kincstár engedelmével mint kincstári földhaszonbérlő az 1853 és 1854-ik években letelepült s egy község alkotójává lett, mely későbbi nevét Szentleányi János akkori adóigazgató nevéről nyerte a község viszonyainak rendezésekor.” A továbbiakban megtudjuk, hogy 1882-ben megszűnt a hűbéri viszony a kincstár és a község lakosai között, a lakosok pedig örökváltság útján kívánták megszerezni a megművelt földterületet. Bár a nevezett évben döntés még nem született, a lakosok bizakodóak voltak, mert nagyszabású építkezésekbe fogtak. A lelkész táblázatba foglalt kimutatásából kiderül, hogy 1854 és 1889 között 8 nagy építkezés zajlik a faluban: először is imaházat építenek, mindjárt az első évben és mellé lelkészlakot. Az imaházat még kétszer újjáépítik, majd iskolát építenek 1856-ban és 1889-ben. Itt jegyzem meg, hogy a felekezeti iskola első tanítója maga a lelkész, Varga István, aki úgy jön el Dombegyházról, hogy magával hozza az anyaegyház anyakönyveit is. Emiatt az egyház pert is folytatott Dombegyház község lakosságával, de a per a szentleányi egyház javára dőlt el. (Az anyakönyveket máig az Aradi Levéltárban őrzik.)

Végül 1897. október 31-én hozzáfognak a templomépítéshez, és a következő év szeptember 11-én már fel is szentelik.

Hogyan sikerülhetett a ma 120 éves, 200 ember befogadására alkalmas templomot ilyen rövid idő alatt felépíteni? Kétségkívül az isteni kegyelem folytán, ugyanakkor a hívek verejtékes munkájára és adományaira is szükség volt. Az Aranykönyvbe cirkalmas betűkkel jegyzi be a lelkész, hogy a „Főtiszteletű és Méltóságos Convent (egyházi képviseleti és döntéshozó gyűlés) templomépítési segélyül 2000 forintot szavazott meg a templomépítésre”.  A  következő lap hasonló díszes betűkkel arról tudósít, hogy „Ő Császári Királyi Fensége Magyarország királya I. Ferencz József 100 forintot adományozott” e nemes célra. De ugyanennyit adományozott egy helyi lakos, Hajdú István és neje, Sütő Zsuzsánna is, akiknek a neve szintén külön lapon lett megörökítve.                                                                                                                              A „kegyes adakozók” nevét böngészve a sok-sok szentleányi lakos mellett olyan közismert nevek is feltűnnek, mint: Purgly János, Ortutay Gyula, Halmay, Varjassy Lajos, Dr. Barabás Béla, a Neumann testvérek, Tabajdy Sándor.  De adakoztak intézmények is: az Eleki Takarékpénztár, az Aradi Evangélikus és Református Egyház, az Arad-Csanádi-vasútigazgatóság, az Aradi polgári takarékpénztár és mások.                                                                      Nagylelkűségükért áldja meg őket haló porukban is az Isten!

Nagy Gizella,

magyar nyelv- és irodalomtanár