Fújt a szél a teremben

A mellékelt fotó alig fél órával a romáknak szánt munkaerő-vásár megnyitása után készült. Az Állomás téri Bucegi étteremben az eseményre „benevezett” 10-12 cég képviselőin kívül alig néhány elveszetten tébláboló érdeklődőt lehetett látni.

A cégek roppant szegényes állásajánlatait böngészgették: javarészt eladási ügynökök, pincérek, bárosok kerestettek, meg néhány szakács, még kevesebb programozó, egy építőmérnök, egy idegen nyelv tanár, egy fogtechnikus, öt konfekcióipari munkás, két turisztikai ügynök… összesen 49 állás várt betöltésre, ráadásul olyan munkahelyek, amelyek kissé kívül estek a célcsoport tagjainak érdeklődési körén.

Tavaly, tavalyelőtt sokkal több roma fiatalt, idősebb férfit és nőt lehetett látni a számukra rendezett munkaerővásáron, Érkeztek iskolákból tanári kísérettel, jöttek az érdekeiket képviselő civilszervezetek nógatására, s minden bizonnyal az Arad Megyei Munkaerő-foglalkoztató Ügynökség is hatékonyabban reklámozta az akciót…

Horia Ocoliceanu, az ügynökség aligazgatója elmondta, hogy a rendezvény népszerűsítésébe ezúttal nagyobb mértékben igyekeztek bevonni a civilszervezeteket. A jelek szerint nem sok eredménnyel.

Ezt erősítette meg Szentanna Polgármesteri Hivatalának előadója, Ramona Colompar is, akit egy 16-17 év körüli fiú kísért el a vásárra.

– Ő, Doroţ Petru volt az egyetlen, aki mégis rászánta magát az útra. Engem ma délben (csütörtökön, szerk. megj.) értesítettek a temesvári Cigány nők Alapítványtól, hogy pénteken roma munkaerővásár lesz Aradon, feltétlenül jöjjünk el. Jó két óra alatt sikerült 23 emberrel beszélnem, köztük kilenc gyerekkel, olyanokkal, akik elvégezték a X. osztályt (második lehetőség!). Az utat vonattal kellett volna megtenni, mert a polgármesteri hivatal egyetlen mikrobusza külföldi úton van. A tíz lejes vonatjegy-költség legtöbbjük számára nagy kiadásnak számít, hisz szegény, kevés pénzű családokról van szó. Inkább lemondtak. Mi ketten jöttünk autóstoppal… Személyesen akartam látni az állásajánlatokat, reméltem, több információval mehetek haza… Az emberek várnak. Ez a fiú azonban itt akart lenni. Nagyon szeretne dolgozni.

– Otthon még van három testvérem, kisebbek, mint én. Pénzt akarok keresni, hogy megszerezzem a jogosítványt, sofőrként több a lehetőségem… – mondta csendesen Petru Doroţ. A szót ismét a polgármesteri hivatal előadója vette át:

– Köztudott, hogy a városban (amelyhez Komlós is hozzátartozik) sok roma él. Számuk jóval meghaladja a 3000-et, de csak valamivel több mint másfél ezren vallják magukat romának. Az a meggyőződésük, hogy, mint romáknak, jóval kisebb az esélyük arra, hogy rendes munkát kapjanak. Van egy kábelgyár Szentannán, az EKR. Munkásokat keresnek. Sok roma adta be a kérvényét. Azt a választ kapták: várjanak. A legtöbb cég meg egyszerűen nem alkalmaz roma nemzetiségű személyeket. Mert hogy megbízhatatlanok… De kérdezem én: ha nem adunk nekik lehetőséget, hogy bizonyítsák be ennek az ellenkezőjét?!