Gáj, a békés együttélés szimbóluma!

2014. november 10. 19:16 (hétfő) /

A várakozásnak megfelelően idén is sok érdeklődőt vonzott a negyedik kiadásához érkezett Gáj városnegyed napja ünnepi rendezvénysorozat, amelyre ezúttal is vonzó műsorral készültek a szervezők. Számomra – és gondolom mások számára is – a kellemes meglepetést mégis elsősorban az esemény színhelye okozta. Talán azért, mert sok-sok gyermekkori, diákkori kedves emléket ébresztett fel bennem, bennünk.

A színhely nem volt más, mint Gáj egyik emblematikus épülete, a katolikus templom baloldalán álló, sok-sok évtized koptatta Solidaritatea mozi. Az 1929-ben használatba adott épület tervezője egy híres aradi műépítész, Silvestru Rafiroiu volt, aki a múlt század első negyedében még igencsak merésznek számító modern stílusban oldotta meg a rábízott munkát. Hosszú-hosszú ideig moziként működött (még némafilmeket is vetítettek a harmincas évek elején). Tény, hogy ez lett a gájiak kedvenc szórakozóhelye, amelynek népszerűsége azonban a technika előretörésével, a televízió elterjedésével egyre inkább megkopott, egyre kevesebb bevételt hozott a Romania (később Radef) filmterjesztő vállalatnak. Ez volt a fő oka annak, hogy a vállalat a kilencvenes években országszerte egymás után szüntette meg a mozikat. Aradon erre a sorsra jutott a gáji Solidaritatea, a Mosóczy-telepi mozi, a Víztorony szomszédságában a Caragiale, a Bălcescu utcai Studio, az Unirii utcai Herbák, az Eminescu utcai Muresul, a Vasile Alecsandri utcai Tineretului… Vagyis mindegyik.

A város polgármesteri hivatala igyekezett visszaszerezni a filmforgalmazó vállalattól azokat az épületeket, ahol erre lehetőség nyílt. Hosszú huzavona, pereskedés után úgy két évvel ezelőtt végre ismét a város tulajdonába került az addigra már igencsak megkopott, leromlott állagú épület. És további sorsa is eldőlt: maradjon a kultúra, a városnegyed lakosainak szolgálatában. Hogy ez megvalósuljon, pénzre volt szükség, nem is kevésre, mert az épület teljes felújításra szorult.

Nos, a november 8-i, szombati esemény második nagy meglepetése az ismét régi fényében pompázó épület volt, amelynek homlokzatán ott díszeleg a létesítmény új elnevezése: Gáji Kulturális Központ.

A rendezvény ünnepélyes megnyitóját a tágas előcsarnokban (melynek falait a Ion Andreescu Képzőművészeti Egyesület és az aradi fotóklub tagjainak festményei, művészi fotói díszítették) tartották. Itt gyülekeztek a hivatalosságok, meghívottak, érdeklődők. Bognár Levente alpolgármester köszöntötte a jelenlévőket.

A rendezvénysorozat fő műsora – a több előadást magába foglaló szimpózium: Gáj – tegnap és ma a nagyteremben folytatódott Horia Truţă tanár (e napok egyik kezdeményezője, szervezője, lelke) közreműködésével.  Liubomir Sandici mérnök az I. világháborúban részt vett gájiakról beszélt, Ioan Tuleu tanár: Gáj a II. világháború éveiben, Maria Pantea doktorandus: Az iskola, a templom és a társadalom Gájban címmel tartott előadást, hangsúlyozva, hogy Gáj, a különböző vallásfelekezetek, nemzetiségek (románok, magyarok, szerbek) békés, baráti együttélésének szimbólumává vált az évtizedek során. Erdélyi István mérnök a gáji magyar közösséget mutatta be, Czégé Imre református lelkipásztor gyermekkorának gáji emlékeit elevenítette fel.

A szimpózium megkezdése előtt felolvasták Neuman Ferenc báró (akinek köztudottan elévülhetetlen érdemei vannak a városnegyed fejlesztésében) unokájának, Charles Neumannak az esemény szervezőit és résztvevőit köszöntő meleg hangú levelét. (A Neumann unoka tavaly személyesen is részt vett az esemény néhány rendezvényén, a református templomban megtartott istentiszteleten is ott volt – tudtuk meg Czégé Imre lelkipásztortól).

Az ünnepséget a Csiky Gergely Főgimnázium leánykórusának (Csiszár Réka, Simon Beatrix, Rudolf Anna, Păcurar Ariana) bemutatkozása zárta. A diáklányok Szabó Csilla tanárnő által betanított magyar népdalokat adtak elő nagy sikerrel. Hasonlóan a népi művészeti iskola kamarazenekarának színvonalas koncertjéhez.

A résztvevők és a szervezők azzal búcsúztak, hogy jövőre ugyanitt találkoznak, immáron ötödszörre.

Hozzászólások