Gyógykert az elmegyógyintézet parkjában

Kedden avatta fel Apatelken (Mokrán) a megyei tanács elnöke, Nicolae Ioţcu az ország első gyógykertjét.

Pontos információk hiányában az elsőséget se megerősíteni, se cáfolni nem tudom, de akár igen, akár nem, illendő örvendezni azon és büszkélkedni azzal, hogy Arad megyében eszébe jutott valakinek átvenni és gyakorlatba ültetni egy Nyugaton már rég bevált tapasztalatot. Az ún. munkaterápia valamivel újabb fogalom (nem a politikai elítéltek Gulág- vagy Duna-csatorna-, netán Auschwitz-típusú „átnevelő intézményeire”, tulajdonképpen megsemmisítő táboraira gondolok), ám a virágok, növények ültetésének, gondozásának jótékony hatása a testre és szellemre mondhatni ősidők óta ismert.

A tegnapelőtt az 1834-ben az Atzél család által épített, klasszicista stílusú Solymossy-kastély (1957 óta elmegyógyintézet) parkjában hivatalosan is átadott, másfélezer négyzetméteres, azaz 15 árnyi gyógykert a mokrai pszichiátriai intézetbe utalt betegek gyógyulását szolgálja. A mai, szép gyógykert részben feledteti az egykori gondozott, pompás főúri lak mai siralmas voltát. A megyei tanács 30 ezer lejt adott Monica Pele, a mokrai pszichiátriai intézet vezetője és két pszichológusa ötletének kivitelezésére. Ők ugyanis tisztában voltak azzal, hogy viszonylag kevés pénzből (sok amúgy sem jut) nagyon hasznos, a betegek gyógyulása szempontjából mindenképpen üdvös dolgot lehet kivitelezni, és jó partnerre találtak Marcela Nicşeanu tájépítő mérnökben, az elképzelés konkrét megálmodójában, és nem utolsósorban a megyei tanács elnökében.

De mi is az a gyógykert?

Olyan „intézmény”, amely esetünkben mintegy negyven beutaltat rendszeresen foglalkoztat a virágok, gyógynövények, cserjék elültetésével, gondozásával, locsolásával, átültetésével stb. kapcsolatban. Elfoglaltságot, célt ad az egyhangú, sokszor lehangoló és eseménytelen intézeti életben, mozgási, szabad levegőn eltöltött lehetőséget.

Hogy mit jelent(het) mindez egy elmegyógyintézetbe utalt ember számára?: ne tudja meg a kedves olvasó.