Ha már adunk valamit, az legyen jó!

A vidéki diákok a háziállatoknak adják a kormányprogramon keresztül biztosított tejet és kiflit, a városiak futballoznak vele, a pedagógusok pedig mindennapi nyűgnek, megalázónak érzik ezek kiosztását. 

Ráadásul az élelmiszerek – pontosabban a tej/olvasztott sajt, a kifli/keksz és az alma – gyakran silány minőségűek vagy (szó szerint) „kritikán aluliak”. Ez derül ki egy most nyilvánosságra hozott, a 2009-es év végén egy alapítvány által Bukarest, Konstanca, Bákó, Iaşi és Brassó megyében elkészített és a kormány által finanszírozott felmérésből.    

 

A tanulmány szerint az élelmiszereket leginkább a vidéki, azon belül pedig a hátrányos helyzetű, roma gyerekek fogyasszák, akiket épp ez motiválja az iskolalátogatásra. Ízükre, gyenge minőségükre hivatkozva sok diák visszautasítja a termékeket, mások inkább hazaviszik a kutyának vagy a szemétbe dobják. A tanulmány értelmében míg vidéken a diákok mintegy 90%-a elfogyasztja az élelmiszert, a városi tanulók több mint fele hozzá se nyúl. A felmérésből az is kiderül, hogy a pedagógusok egy részét kellemetlenül érinti, hogy a mindennapi iskolai teendők mellett még a gyerekek étkeztetésére és a higiéniájára is oda kell figyelnie. Ez leginkább a szegényebb településekben okoz gondot, ahol a mosdók nincsenek kellőképp felszerelve.

A tanulmány arra is emlékeztet, hogy a tanügyi tárca 2009-ben javasolta, hogy a tej és kifli program helyett biztosítsanak egy tál meleg ételt a diákoknak. S bár az ötlethez általában pozitívan álltak hozzá, a megvalósítását – a jelenlegi gazdasági helyzetből, illetve egyes vidéki iskolák lehetőségeiből kiindulva – a pedagógusok utópikusnak minősítették. 

 

Egyesek megeszik, mások hazaviszik

Arad megyében megoszlanak a vélemények, azt azonban több pedagógus beismerte, hogy a diákok nem mindig vannak oda bizonyos élelmiszerekért. Leib György, az Aradi Aron Cotruş Általános Iskola (Mosóczy-telep) tanítója a Nyugati Jelennek elmondta, bizony sokan panaszkodnak a kifli minőségére. Az élelmiszerek tárolásával, felhalmozódásával azonban nincs gond, mivel a fölösleget egy alapítványon keresztül rászoruló gyermekeknek adományozzák. Olyan is előfordul, hogy a gyerekek egymás között elcserélik az ételt, vagy odaadják azoknak, akiknek szükségük van rá.

A Zimándújfalusi Általános Iskola igazgatója, Muntean Tibor szerint igyekszenek kevesebbet rendelni az élelmiszerekből, nehogy rajtuk maradjon. A tapasztalataik szerint a hátrányos helyzetű családból származó gyerekek rendszerint megeszik vagy hazaviszik az ennivalót. Hogy azonban otthon mit csinálnak vele, az már az ő dolguk.

Gyurkócza Tünde fazekasvarsándi tanítónő szerint diákjai kifli helyett kekszet kapnak, ami sokszor „ehetetlen”, és szerintük nem is illik össze a tejjel. – A magyar osztályban szinte minden gyereknek van otthonról kapott uzsonnája, ezért ők esetleg megkóstolják a kapott ételt. Nálunk az a szokás, hogy a gyerekeknek hazamenés előtt adjuk oda a csomagot, hogy ne szemeteljenek vele az iskolában. Mert előfordult már, hogy a dobozos tejet szétpukkasztották vagy végiglocsolták vele az utat. Nem rossz dolog ez a program, de ha már egyszer adunk valamit a gyerekeknek, akkor legalább legyen jó is.

 

Meg kell tanulniuk megbecsülni az ételt

Mások úgy vélik, nagyon sok múlik a szervezésen, a pedagógusok hozzáállásán. Cirják Izabella Márta, a Csiky Gergely Iskolaközpont tanítónője úgy gondolja, függetlenül attól, hogy ízlik-e vagy sem a kapott csomag, a diákokat meg kell tanítani arra, hogy megbecsüljék az ételt. Az is a pedagóguson múlik, hogy az osztályban dobálóznak-e vagy sem a csomagokkal. – Az étel nem játék. Ezt is megpróbáljuk a diákokba sulykolni. Olyan eset is volt, hogy az egyik, egyébként nehéz körülmények között élő gyerek a kifli felét a szemétkukába dobta. Ezt közösen megbeszéltük, hogy a jövőben tudja, ilyet nem szabad csinálni – nyilatkozta a pedagógus, aki nem érzi nyűgnek ezt a feladatot. Még akkor sem, ha ez pluszmunkának számít. Az előre kiszámolt csomagokat naponta két, szolgálatos pedagógus osztja szét az egyik földszinti osztályból. Minden egy jól kidolgozott forgatókönyvként működik. A megmaradt csomagok pedig rendszerint gazdára találnak. Az egyik szolgálatos diáklány például egy zacskóba gyűjtötte össze a megmaradt tejet, mondván: hazaviszi, mert nagyon szereti a tejbegrízt. Mások a kisebb, otthon maradt testvéreknek adják.  

 

Száraz vagy túl édes, ízetlen

Pintér Mária szintén csikys tanító osztályában vicces és ugyanakkor elgondolkodtató válaszokat kaptunk a diákoktól. Több mint a felük fanyalgott és kuncogott a hol száraznak vagy túl édesnek, hol ízetlennek tartott kifli hallatán. Az egyik diák elmondta, ő a nagymamájának szokta hazavinni, mert az tésztába használja vagy bundáskenyeret csinál belőle. A másik kisgyerek a macskájának szokta odaadni. Az almát és a tejet szeretik, bár a pedagógus szerint utóbbi nem biztos, hogy a legegészségesebb, hisz tele van tartósítószerrel.

Az Arad Megyei Közegészségügyi Igazgatóság (DSP) ellenőrzésekkel megbízott munkatársa, dr. Ionel Drăgănescu lapunknak elmondta: a megyei diákok számához viszonyítva, az utóbbi időben alig néhány panaszt regisztráltak. Az elmúlt tanévben azonban többen sérelmezték főként a kifli és a tej minőségét. Azóta azonban szerinte a szállítók is változtak. – Javasoljuk a pedagógusoknak, hogy ha bármilyen sérelmezésük van az élelmiszerek minőségét illetően, elsőként nálunk jelentsék – tette hozzá.

A tej és kifli programot 2002-ben vezették be az iskolákba, évente átlagosan több mint 2 millió gyermek kapja meg a napi csomagot.