Hagyományainkat éltetik

A Majláthfalvi Általános Iskolában július 7–11. között 5. alkalommal szervezték meg a Kézműves Tábort. Záróünnepségére pénteken 18 órától került sor a sportteremben, ahol az asztalokon, illetve a bordásfalon megtekinthetők voltak a gyermekek által készített munkák. Az itt egybegyűlt nagyszámú szülőt és hozzátartozót Bányai Eliza iskolaigazgató és Sándor Attila, az oktatócsoport vezetője köszöntötte. Ismertették az idei tábor programját, amelyiken a gyermekek a székelyföldi mesterektől igen érdekes és hasznos dolgokat tanulhattak. Sándor Attila fafaragást, Vízi Jenő dánfalvi kerámiakészítést, Bartok Piroska makramékészítést, Lőrinz Annamária bútorfestést, Márton Sándor néptáncot oktatott a táborozó gyermekek számára.

Miután az igazgató köszönetet mondott a támogatásért a Pro Majlát Egyesületnek, Vinga Község Tanácsának, illetve mindazoknak a majláthfalviaknak, akik élelemmel járultak hozzá a rendezvény sikeréhez, előbb a kicsinyek a Márton Sándor vezetésével a héten tanult népi játékokat és gyermektáncokat, utánuk a nagyobb diákok mutatták be a néptáncban elsajátított komolyabb lépéseket, illetve páros táncot. Az ünnepi műsor végén a tábori munkában részt vett minden gyermek nyakba akasztós érmét kapott az oktatóktól, a keramikus Vízi Jenő munkáit, majd a szervezők a gyermekeket fánkkal, üdítővel vendégelték meg.

Jövőre is megszerveznék

Amint a fő szervező, az iskola nevében Bányai Eliza igazgató elmondta, a Kézműves Tábor fő támogatója ezúttal is a Pro Majlát Egyesület, illetve Vinga Község Tanácsa volt, de nagyon sok majláthfalvi is a rendezvény mellé állt, amivel tudta, támogatta azt. Legtöbbet a szülők segítettek, akik felváltva főztek az oktatóknak. A legfontosabb azonban, hogy a gyermekek minden kényszer nélkül felszabadultan, közösségben töltöttek el néhány napot. Ez idő alatt kiélhették a hasznos, a szép iránti érdeklődésüket, fantáziájukat. A foglalkozásokon nemcsak az iskola diákjai, hanem azok is részt vehettek, akik a nagyszülőkhöz, más településekről érkeztek vakációzni. A gyermekek naponta 9 órakor érkeztek, 12.30 óráig részt vettek a foglalkozásokon, majd ebédszünetre hazamentek, hogy 15-től 18.30 óráig folytathassák a közös, játékos munkát.

Látva az örömmel gyakorolt segítséget, a falu összefogását, nagy lelki erőt ad a folytatáshoz, ezért jövőre is meg kívánják szervezni a Kézműves Tábort – nyilatkozta Bányai Eliza iskolaigazgató.

Pályázatokkal segíteni

Kaslik András, a Pro Majlát Egyesület elnöke örvend annak, hogy a hagyományossá vált júliusi nyári tábort izgalommal várhatják. Ehhez az egyesület próbál támogatásokat szerezni. Idén több programjuk is van: folyamatosan szerveznek táncoktatást a diákoknak, de készülnek a Majláthfalvi Hétvége idei rendezvényére is. A szervezési költségekért több pályázatot nyújtottak be támogató intézményekhez. Úgy gondolják, minden gyermeknek alapfokon meg kell tanulnia néptáncainkat, amelyeknek az oktatását főként Vinga Község Tanácsa támogatja, de az Arad Megyei Tanács Kulturális Bizottságától, a Communitas Alapítványtól és a Bethlen Gábor Alaptól is várják a pályázatukra a visszajelzést.

Legközelebb is eljönnének

Érdeklődésünkre Sándor Attila elmondta, negyedik alkalommal vett részt a kézműves tábor munkálatain. Ilyenkor, nyáron a Székelyföld számos településén szerveznek a majláthfalvihoz hasonló kézműves táborokat, jövő héten az oktatócsoport Nyíregyházára készül. Sándor Attila és kollégái számára a majláthfalvi rendezvény egy kicsit több egy tábornál, ugyanis azt a kialakult emberi kapcsolatok magasabb, baráti szintre emelték. Maga azt vallja: a hagyományokat nem a betegek módjára ápolni, hanem éltetni kell. A gyermekek számára olyan élethelyzeteket, élményeket kell nyújtani, amelyek élhetővé tűnnek számukra. Szerinte a gyermekek élvezték a fafaragást, azon több mint 60-an vettek részt, méghozzá ingyenesen. Nem árt tudni, hogy az ittenihez hasonló méretű, komplexitású, a Székelyföld településein, tehát az oktatók lakhelyéhez közel eső táborok részvételi díja gyermekenként 250-400 lej között váltakozik. A majláthfalvi tábornak megvan az a varázsa, hogy az ellátáshoz szükséges élelmet a lakosság adja össze, ami felértékeli az együttlétet.

Lőrincz Annamária bútorfestést tanított, ami hagyományos motívumokkal, természetes alapanyaggal történik. Természetesen nem bútort, hanem fenyődeszka-darabokat festettek, megismerkedve az egyedi festékkel, amivel máshol nem találkozhatnak. A gyakorlatot a gyermekek szabad foglalkozásban jobban élvezték, mintha tanórán tették volna. Székelyföldön Vargyas környékén 500 éves múltra tekint vissza a bútorfestés, a Sütő család jóvoltából. A festéket maga a helyszínen, hosszú évek tapasztalatai alapján keveri ki oxidokból. Igyekeztek természetbarát színeket kialakítani.

Bartok Piroska a csomózást tanította, ami az őseink első csipkéje volt. Fennmaradt a törülköző-végeken, a lepedőszéleken és az abroszokon. Akkoriban csipke nem volt, a ruházatukon is csomózott díszeket viseltek. Ugyancsak csomózással készítettek karkötőket, virágtartót, nyolcágú, illetve háromágú ostort fontak, csakis természetes anyagokból, főként kenderből, ami az őseinknek is az alapanyaga volt. A tartóssá tevéséhez áztatták, zsírozták. Maga nagyon örvendett, amiért segítőkész, igaz, meleg lelkű emberekkel találkozhatott Majláthfalván. Márton Sándor a kicsinyeknek népi, szórakoztató gyermekjátékokat és -táncokat tanított, míg a nagyobbakat bevezette a csíki legényes és verbunk, illetve a páros táncok gazdag világába. Természetesen ennyi idő nem lehet elegendő a csíki táncrend gazdag világának a megtanulásához, abba ilyen alkalmakkor csak betekintést lehet nyújtani. Néhány alaplépést megtanultak, ahonnan legközelebb folytatni lehet a tánctanulást. Az oktatók mást-mást tanítottak, a majláthfalviakról kialakult jó véleményük azonban megegyezett. Ha jövőre újra meghívják őket, újra eljönnének, éltetni a hagyományainkat.

Az V. Majláthfalvi Kézműves Tábor a szervezők, a vendégek és a támogatók közös vacsorájával zárult, ahol kellemes együttlétben tovább fonhatták a magyar hagyományéltetés fonalát. Az idei rendezvény sikeréért köszönet illeti a szervezőket, az oktatókat, a támogatókat, illetve a munkájukkal segítőket egyaránt.