Hátha a jó példa is ragadós

Az elmúlt hét végén feltehetően sok aradi tárcsázta a REMAT telefonszámát, ugyanis nálunk ez a cég kapcsolódott be a Környezetvédelmi Minisztérium által meghirdetett kampányba, amely a háztartásokban felgyűlt elektromos és elektronikus hulladékok ingyenes begyűjtését, elszállítását tűzte ki célul. 

A visszajelzések szerint a cég dolgozói gyorsan, pontosan, udvariasan végezték munkájukat. Erre kívánta felhívni figyelmünket a lap régi barátja, olvasója, P. R.

– Telefonon megbeszéltük, mikor jönnek. Jöttek is pontosan. És roppant készségesen azonnal nekiálltak, hogy a kamrában tárolt rossz porszívót s egyebeket leemeljék a polcról, kivigyék a kapuban álló autóhoz. Nekünk ez már nagyon nehezünkre esett volna, Kedvesek, szolgálatkészek voltak. Úgy érzem, megérdemlik a nyilvános köszönetet…

Kisebb társaságban szóba került a dolog. Fiatal beszélgetőpartnereim szinte egyszerre csattantak fel: mi ebben a különleges, miért kell mindjárt dicsérni?! Semmi mást nem tettek, csak a dolgukat végezték, úgy, ahogyan kell! Csakhogy mi nem vagyunk hozzászokva az ilyesmihez, annyi negatív tapasztalatot gyűjtöttünk össze az évek során. Pedig ez a természetes, s nem az, amikor mindennapi ügyeink intézése közben nemtörődömséggel, visszautasítással, sőt, nem ritkán megalázó, kioktató rendreutasítással szembesülünk.

Teljes mértékben egyetértek a fiatalokkal, de lenne egy halk kérdésem: hol vagyunk mi még a természetestől?! Ezért – szerény véleményem szerint – ha jó, pozitív dolgot tapasztalunk magunk körül, igenis hívjuk fel rá a figyelmet. Abban a reményben, hogy a jó példa is ragadós lehet!