Horváth Tünde

(1944–2022)

Szent egyetértés, ég áldása,

Mennyei összhang, tiszta sugár!

Nincs a magyarnak e földön mása,

Tudja csak egymást érteni már!

Szász Károly költő 1866-ban írt versét Horváth Tünde 1996-ban, a Vox Juventutis Gyermekkórus ötödik születésnapjára zenésítette meg, és az aradi minorita kultúrházban hangzott fel első alkalommal, Dalárok éneke címmel. De ennek a kottája és szövege került annak a könyvnek a hátsó borítójára is, amelyben karnagya a Kórus 12 éves történetét írta meg 2015-ben, az Aradi Kölcsey Egyesület kiadványaként.

Horváth Tünde zenetanár, karnagy, a gyermekek Tünde néniének életpályáját nem lehet röviden leírni, hiszen aradi zenei munkásságát még megzenésíteni is csak allegróban lehetne. Amikor az új év második napján telefonon beszéltünk, hangja már andantéban szólt – búcsúzott. Lányaira, unokáira, kórusára, az Ő Kórusára emlékezett.

Marosvásárhelyen született, Erkel Sárika nénitől, a nagy zeneszerző dédunokájától tanult zongorázni. A főiskola elvégzése után azonnal Aradra került, román és magyar osztályokban tanította a zenét – igazából a muzsika szeretetét. A Kossuth utcai és az 1-es Iskolákban oktatott, kórusjárásra nem kellett a gyermekeket kötelezni.

Az 1989-es decemberi fordulat gyökeres változást hozott életébe, beindult az igazi aradi magyar gyermekkórus mozgalom. Megalakult a Vox Juventutis, hamar felcsendült daluk a Kultúrpalotában, a minorita kultúrházban, Arad valamennyi, magyar lelki gondozást végző templomában, imaházában. Majd következtek a határon túli testvériskolák, utána már a meghívások rangos fesztiválokra, kórustalálkozókra.  Nem lehet mind felsorolni, hiszen könyvében ez kilenc oldalt tesz ki. De érdemes kiemelni a két balatonfüredi „Pünkösdi Ének” Nemzetközi Gyermekkórus Fesztivált (1994, 1996), ahol a sikeres fellépés a helység hagyományos Anna báljainak dísztermében volt. Sokszor emlékszem arra a nyolc percig tartó tapsviharra, amellyel a budakeszi katolikus templomban fogadták a Horváth Tünde feldolgozta Dal október 6-ra kórusművet. A Vox Juventutis Emlékkönyvéből kiderül, hogy ez a dal Sinkovits Imrét is szíven ütötte az aradi Kultúrpalotában, közös október hatodikai fellépésük alkalmával.

A gyermekkórus nagyon sok helyen megfordult Erdélyben, Magyarországon, Németországban és Franciaországban is, második díjat kapott – román kórusok között – egy konstancai fesztiválon is. Énekeltek Kolozsváron, Mózes Árpád evangélikus püspök beiktatásakor, minden év karácsonyán, húsvét vasárnapján, RMDSZ-, EMKE- és iskolai ünnepeken. A számvetéskor kiderült, hogy a 12 év folyamán 159 gyermek volt a Vox Juventutis tagja, hiszen a diákok végeztek, kirepültek az iskolából, a kórusból vagy otthonról. A legtöbb egykori dalos pacsirta ma már szülő, zenekedvelő felnőtt. De senki sem bánta meg, hogy több száz hétvégét áldozott a próbákra, vagy az utazásokra, hogy útlevelet és négy rend ruhát kellett csináltatni, hogy a hosszabb turnékon még a Balaton partján is volt matematikaóra – nehogy leszakadjanak a hiányzások miatt. Érdemes két nevet megemlíteni, akiknek a gyermekkori éneklés akár pályaindítást is jelenthetett. Duffner Melinda, aki ma kolozsvári operaénekes, évekig volt a Kórus diákelnöke, de a Temesvári Csiky Gergely Színház énekes színésze, Éder Enikő is évekig volt a Vox Juventutis Gyermekkórus tagja.

A kitüntetéseket is nehéz felsorolni, hiszen elismerő oklevelek, diplomák tucatjai díszítik (most már egykori) lakása falait. A kiemelkedő elismerések közé tartozik a Márki Sándor-díj (RMPSZ, 1992), a Jagamas János-díj (Romániai Magyar Dalosszövetség 1998), EMKE-díj (Kolozsvár, 2012), a Kölcsey-díj (Arad, 2013) és az Aradi Önkormányzat adományozta Kiválósági Díj (2015).

Horváth Tünde szeme vezénylés közben mindig csillogott.

Legyen búcsúsoraim záró idézete az Emlékkönyvből egy gondolat, amelyet Tóth Ferenc Liszt-díjas karnagy írt be Székesfehérváron 1998-ban: „Aki maga nem ég tűzzel, mást sem gyújthat lángra. De jó, hogy az aradi kis énekesek Mestere lánggal ég és nem hagyja a tüzet kialudni”.

Nyugodjál békében Tünde!

Matekovits Mihály