Ipar és jövedelmek Hunyad megyében

Hunyad megyére rányomta a bélyeget a nehézipar. Évtizedeken keresztül az ország egyik legiparosodottabb vidéke volt, s ennek megfelelően a bérek is az átlagnál magasabbak voltak.

A nehézipar hanyatlása viszont teljesen megváltoztatta a megye gazdasági és társadalmai arculatát. 1990 és 1996 között a megyében 125 000 ember dolgozott a nehéziparban, közülük olyan 60 000-en a Zsil-völgyi kőszénbányákban, kb. 27 000-en a vajdahunyadi és pusztakaláni kohászatokban, további 18 000-en pedig a megyében szétszórt arany- és egyéb nemesfém bányákban, ismertette a helyzetet Vasile Bujor, a Cartel Alfa szakszervezeti tömb Hunyad megyei elnöke. Manapság a Zsil-völgyi kőszénbányák mintegy 5000 embert foglalkoztatnak, a vajdahunyadi kohászati platformon már csak 1000-en, míg a pusztakaláni kohászat és az aranybányák nagy többsége bezárta kapuit. Jelenleg a megye mintegy 230 ezer munkaképes lakosának kevesebb mint fele, vagyis olyan 110 000 munkakönyves alkalmazott.

A nehézipar hanyatlása nyomán a jövedelmek is változtak: manapság a megyében 1503 lej a havi nettó átlagbér, míg az országos átlag 1857 lej. Vagyis a Hunyad megyei alkalmazott átlagban közel 20%-kal kevesebbet keres havonta, mint az országos átlag, szemléltette a helyzetet a szakszervezeti vezető. A nehézipar fénykorában fordított volt a helyzet, a Hunyad megyei átlagbér jócskán meghaladta az országos átlagot. A változás hagyatéka leginkább a nyugdíjrendszer esetén szembetűnő, tekintettel nehéz munkájukra, az egykori kohászok és bányászok nyugdíjai magasabbak, viszont jelenleg a megye gazdasága csupán azok egyharmadát képes kitermelni. A mostani aktív lakosság által befizetett összes nyugdíjjárulék csupán a nyugdíjak egyharmadát teszi ki! S a helyzet alighanem tovább romlik, mivel a megmaradt – továbbra is a megye ipari gerincét jelentő – nehézipar hanyatlása korántsem ért véget. A Zsil-völgy kőszénbányák veszteségesek, 2018-ig be kell zárni őket, noha az azokat üzemeltető Hunyad megyei energetikai konszern (CEH) vezetősége 6 éves halasztást kér az EU-tól. Kérdéses azonban, hogy Brüsszelben elfogadják-e a versenyképessé válás vagy bezárás határidejének 2024-ig való kitolását, s ha igen, akkor milyen forrásokból működtetik a bányákat addig, mivel tilos az állami szubvenció nyújtása. A petrillai bányát már idén október végén bezárják. A parosényi és különösképpen a marosnémeti hőerőmű helyzete sem rózsás, a kettőnél együtt több mint 100 millió eurós beruházásokra lenne szükség, hogy megfeleljenek az EU környezetvédelmi előírásainak, a CEH-nek viszont még a működési költségek biztosítása is gondot jelent, nemhogy ekkora fejlesztésre futná önerőből. Privatizációra viszont nincs kilátás, többször is megpróbálták már, de senki se mutatott semmilyen érdeklődést a bányák vagy a hőerőművek iránt. Vajdahunyadon a 2003-as privatizáció megoldásnak bizonyult: a kohászat nyereségessé vált, s az indiai tulajdonos 42 millió dolláros korszerűsítést hajtott végre néhány évvel ezelőtt.