Irodalmi emlékezés és történelmi szembesítés egyben

Tóth Péter Lóránt tíz éve jár Aradra, hogy a Csiky Gergely Főgimnázium diákjai számára élménnyé formálja az irodalmat. A testnevelő tanárból versvándorrá lett előadó pódiumestjei különleges átmenetet képeznek színház, irodalmi est és élő történetmesélés között: nem hagyományos tanóra, de nem is klasszikus színház, inkább egy személyes hangú, mélyen átélt irodalmi utazás. Tóth Péter Lóránt kivételes tehetséggel teszi érdekessé az irodalmat minden generáció számára, és nagyon sok pluszt ad át arról a személyről, akiről éppen szól előadása. Attól függetlenül, hogy nem egy színházban tartja ezeket a pódiumműsorokat, de mondanivalója és színvonala megüti azoknak az előadásoknak a színvonalát, amelyeket színházban láthatunk.

Május 27-én délután, ha helyileg nem is, de sikerült kihozni ezt a nagyszerű eseményt az iskolából olyan értelemben, hogy a diákokon kívül mások is megtapasztalják az élményt. A Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében egy rendkívüli sors került a középpontba: Radnóti Miklós rövid életének utolsó fél éve. 

A közönség egy nem mindennapi történet részesévé vált. A főszereplő egy fiatalember volt, akinek a Jóisten mindössze 35 földi esztendőt adott, mégis, a vállára mért nehéz kereszt ellenére élete utolsó pillanatáig rendületlenül kapaszkodott az életbe. Mondhatni: az élet szerelmese volt.

A Glatter Miklós néven született nagy magyar költő a második világháború sötétségében is azt kereste, hogyan lehetne kis gyertyaként fényt gyújtani mások számára, és a maga eszközeivel világosságot vinni az emberek közé. Ez a fény pedig nem más volt, mint a költészet – a szavak ereje, amely még a legsötétebb időkben is képes volt reményt adni.

A versvándor nem csupán verseket szólaltatott meg, hanem egyfajta rekonstruált lelki és történelmi utazásra vitte a közönséget: a dél-szerbiai Bor térségétől indulva egészen az 1944-es tragikus végpontig, Abdáig, ahol Radnóti a halálmenet utolsó szakaszában vesztette életét. 

Az est folyamán elhangzottak a legismertebb és legmegrendítőbb versek is – többek között a Hetedik ecloga, a Razglednicák, a Levél a hitveshez, az Erőltetett menet stb. –, amelyek nemcsak irodalmi értékként, hanem egy ember utolsó belső monológjaként is értelmeződnek. Ezek a szövegek a Bori notesz lapjain maradtak fenn, amely a magyar irodalom egyik legmegrázóbb dokumentuma.

Nem maradhatott ki a személyes szál sem: felesége, Radnótiné Gyarmati Fanni alakja is megjelent, aki egész életében őrizte a költő emlékét, és 102 éves koráig élt, mintegy hidat tartva múlt és jelen között.

Tóth Péter Lóránt nem felolvasta vagy elmondta a verseket, hanem sajátos előadásmódjával, narrációval, történelmi magyarázatokkal és személyes hangvételű értelmezéssel vezette végig a közönséget Radnóti utolsó útján. Gyakran utalt saját zarándokútjára is, amely során végigjárta a Bor–Abda útvonalat, követve a költő erőltetett menetének nyomait.

A közönség nem csupán egy költő életének utolsó fejezetével találkozott, hanem egy olyan emberi tartással is, amely a történelem legsötétebb pillanataiban is meg tudta őrizni méltóságát és hitét az emberi szó erejében. 

Tóth Péter Lóránt másnap, május 28-án délelőtt három különböző előadást tartott a Csiky Gergely Főginnázium dísztermében az iskola diákjainak: Szent László királyról, Arany és Petőfi barátságáról, József Attiláról.