Ismerkedés Bethlen Gábor szülőházával

Gyakran megesik, hogy a szerkesztő nem azzal a témával foglalkozik, amivel szeretne, mert váratlanul közbejön valami sürgősebb, ezért az elkezdett témát félre kell tennie.

Hasonló dolog történt a folyó év július 3-ai lapszámban tett ígérettel is, vagyis az Autóbuszos kirándulás Marosillyére című tudósítással, illetve annak folytatásával. Az RMDSZ Aradi Nőszervezete egynapos autóbuszos kirándulást szervezett Marosillyére, Bethlen Gábor fejedelem szülőhelyére, a közelmúltban felújított kastélyhoz. Út közben rövid kitérőt tettünk, az Öthalmon (Vladimirescu) található, II. István korabeli romtemplom maradványait tekintettük meg. 

Ezt követően, mintegy négyórás autóbuszozás, illetve egy-két rövid megálló után megérkeztünk Marosillyére (Ilieni), Bethlen Gábor fejedelem szülőhelyére, a nevét viselő kastélyhoz, amelyet p. Böjte Csaba ferences szerzetes felújított, múzeummá alakított. 

A kastély bejáratánál a ház-, illetve idegenvezető Varga Csaba várt, irányított a házban működő földszinti, valamint az emeleti kiállítások helyszínére. A nagyteremben Bethlen Gáborról és a korabeli politikai, társadalmi viszonyokról beszélt a kirándulóknak. A régi épület felújításon esett át, leverték róla a vakolatot, majd újravakolták. Közben megérkezett p. Böjte Csaba ferences szerzetes is, aki vendégeinek bemutatta a „kapitányt, várparancsnokot”, Varga Csabát, majd arról beszélt, hogy az egyetlen megmaradt bástyában vagyunk, de a föld alatt pihennek a többi háromnak a maradványai is. Valamikor, az 1500-as évek végén itt húzódott a magyar–török határ. Házigazdáink megosztották a munkát: a kastélyról és Bethlen Gáborról Varga Csaba értekezett, miközben p. Böjte Csaba a Szent Ferenc Alapítványt, valamint a nevelt gyermekekkel kapcsolatos tudnivalókat osztotta meg. Hála Istennek, náluk is vakáció van és tanév végén, mindig megkér egy kisebb diákot, hogy olvasson fel az egyetemes könyörgésből, de megesett, hogy a felkért kislány kijelentette: de hát pap bácsi, mi ennek a betűnek a nagybetű formáját még nem tanultuk. Valóban, a közelmúltban lezajlott pedagógussztrájk miatt a tanítás kissé lemaradt. Ennek ellenére, a vakáció pontosan olyan, mint a régiek, tehát abban hiba nincs. „A jelenlegi törvények szerint egy fedél alatt maximum 14 gyermeket lehet nevelni, ennél nagyobb létszámú otthonokat nem engedélyeznek nemcsak nekünk, de az állami intézeteknek is.” Olyan esetekről is hallottak, hogy mióta havonta adott a mintegy 1500 lej gyermeknevelési támogatás, sokan rájöttek, hogy gyermeket a nagymama is tud nevelni. A tanügyminiszter szerint, tavaly 27% volt a gyermekek között az iskolát elhagyóknak az aránya. Ha arra gondolunk, hogy Romániában hivatalosan 3 millió beiskolázott gyermek él, és azok 27%-a iskolakerülő, a tény elgondolkodtató. Az állam ugyanis valamennyi pénzt adogat e célra, de saját forrásokra is szükség van. A közelmúltban Pankota közelében kérték, hogy fogadjanak be egy asszonyt 7 gyermekkel. A nő állami árvaházban nőtt fel, valóban 7 gyermeket gondoz, közülük 1 meghalt, a gyermekek közül 3 más férfinál lakik, a mostani férjét bezárták, de az egyik gyermekének sem az apja. Az asszony abból él, ami pénzt a gyermekek után kap, tehát ha elviszik őket tőle, ő akár éhen is halhat. Többször fogadtak már be anyát gyermekestül, de Csaba atya mindig megnézi a lakásukat. Ha abban disznóól van, akkor náluk is azt fog kialakítani. Olyat már többször tett, hogy egy édesanyát alkalmazta, hogy a saját 7 gyermekét nevelje. Olyan eset is volt, hogy a lakásban piszokságot és bűzt, gondozatlan gyermekeket talált, s ilyenkor megmondta az anyának: így nem lehet gyermeket nevelni, ezért nyújtsa be a felmondását. Jelenleg 1800 gyermek van vakáción, a fele bejárogat, mert ha van egy nagymama vagy közeli, megbízható rokon, este hazaengedik, de reggeltől estig náluk tartózkodnak. Sok olyan gyermek is lakik náluk, akiknek nyáron nincs ahová hazamenniük. Hogy a következő tanévben hogyan alakulnak a dolgok, azt még nem tudja.1990-ig mindenkinek kötelező volt iskolába járni, ha nem úgy történt, akkor bevitték. Az „átkos” megvédett minket a kábítószertől, a pornográfiától, sok káros tényezővel nem kerültünk kapcsolatba. Manapság viszont minden van, amit régen el sem tudtunk képzelni. Egy kislányt fényes nappal hazavitt, és a család egyetlen szobájában lévő tévében éppen egy pornófilm ment, miközben a szülőkkel beszélgettek. Senkit nem zavart egy papnak a jelenléte, beszélgetés közben a háziak szeme a tévén függött, mindaddig, amíg meg nem kérte őket: ameddig itt van, zárják azt el. „Ha a mi időnkben lett volna kábítószer, bizonyára a gyermeki kíváncsiságtól sarkallva, mi is megkóstoltuk volna. Olyan szülő is került, aki azt mondta: a hatodikos gyermekét hazaviszi, mert tudja nevelni, természetesen a gyermektámogatás miatt. Hazaengedték, de attól kezdve a gyermek nem ment iskolába, azóta már négyszer vett részt kábítószer elvonó kúrán. Amikor a szülőt megkérdeztem: miért nem küldte a gyerekét iskolába? Azt válaszolta: nem akart menni. Ha nem akar menni, akkor ne erőltessük! A gyermek viszont nem tudja, hogy neki tanulnia kell, arra rá kell beszélni, el kell magyarázni neki. Manapság a legtöbb iskolában van egy bizonyos lógó-zóna, ahol a gyermekek zavartalanul szivarozhatnak” – mesélt p. Böjte Csaba.

Fejtegetéseinek a helyességét Kiss Anna, valamint Matekovits Mihály is többször helyeslően támasztotta alá saját tapasztalataival. Zárszavaiban p. Böjte Csaba kifejtette: „Manapság is olyanok a gyermekek, mint régen. Ha a pedagógus jó, akkor a helyes irányba tudja magával vinni a gyermeket.” Hogy pozitívumot is mondjon, közölte: sikerült megvásárolniuk a piski csatatér helyszínén lévő épületet, amit a jövőben szeretnének felújítani, s ott ugyancsak gyermekotthon beindítását tervezik. A továbbiakban ismertette Bethlen Gábor szülőháza megvásárlásának a kálváriáját, ami valóságos isteni csodaként sikerült. „Egy esti misére bejött egy idős néni, aki megkérdezte: nem akarjuk-e megvásárolni Bethlen Gábornak a szülőházát.” Csaba atya előbb azt hitte, valami félreértésről van szó, amikor azonban az idős asszony újra eljött, akkor közösen megnézték a lepusztult épületet, amelynek a tulajdonjogát dokumentumokkal tudta igazolni. Az egyébként román néni kijelentette: ha kapna 10 millió forintot, akkor vissza tudná perelni az egész ingatlant. Mivel nem, hitték, hogy ilyen lehetséges, nem is válaszoltak a levelére.

(folytatjuk)