Ismét a deportáltakra emlékeztek Simonyifalván

Február 6-án, vasárnap 9.30 órakor kezdődött az ökomenikus istentisztelet, amelyen megemlékeztek a 77 évvel ezelőtt kényszermunkára elhurcolt 59 falubeliről. Idén már 14. alkalommal került sor erre az eseményre, amelyen ft. Kapor János római katolikus plébános és nt. Deák Bálint-Sándor helyi evangélikus-lutheránus lelkész közösen szolgált a katolikus templomban. Deák Bálint-Sándor igehirdetésének a megbocsátás volt a központi eleme, feltéve a kérdést: vajon, azok, akik visszatértek az oroszországi munkatáborokból, valaha meg tudtak-e bocsátani azoknak, akik ezért felelősek voltak? Az árván maradt gyerekek hogyan tudják megbocsátani azt, hogy elvesztették édesanyjukat vagy édesapjukat csupán a származásuk miatt?

Ft. Kapor János plébános német nyelven is imádkozott a deportáltak lelki üdvéért, majd megszentelte a hívek hozta gyertyákat és Balázs-áldásban részesítette a jelenlevőket, mivel ezek az egyházi ünnepek az elmúlt héten voltak.

Az ökumenikus istentisztelet után együtt átvonultak a Simonyiak Házának az udvarán levő emlékműhöz, ahol együtt énekelték a Krivojrog kezdetű dalt, imádkoztak, gyertyát gyújtottak a kopjafáknál. Brittich Erzsébet elszavalt egy általa lefordított német verset, Hol nyugszanak ők? címmel.

Az emlékmű talapzatára elhelyezték a megemlékezés koszorúit. A tőzmiskei önkormányzat nevében Haász Tibor polgármester és Nagy Sándor alpolgármester, a helyi RMDSZ-szervezet nevében Péter Anikó, a Simonyi Imre Általános Iskola nevében Péter Dalma, valamint Brittich Erzsébet és Páll Irén a hozzátartozók nevében koszorúzott.

Kép és szöveg:

Péter Dalma

Az Elhurcoltak emlékművénél a lelkipásztorok imádkoztak, majd a község vezetőivel, Haász Tiborral és Nagy Sándorral együtt megkoszorúzták azt