Jó testvérként viszonozni a szeretetet, a kedvességet

Kihasználva a XIII. Kisiratosi Napok gazdag programjának egyik szünetét, Almási Vince helybeli, illetve a testvértelepülés, Pusztaszabolcs jelen lévő polgármestere, Csányi Kálmán társaságában a két település együttműködésének a perspektíváit elemeztük.

–      Elöljáróban az érdekelne, hogy a jelenlegi kulturális kapcsolatoknak terveznek-e valamikor gazdasági hozadékot is adni, ami közös EU-pályázatokban nyilvánulhatna meg? Megvitatták-e, kinek, milyen lehetőségei, igényei lennének e kérdésben?

–      Tekintve, hogy mi vagyunk a kisebbik testvér, én kezdeném – válaszolt Almási Vince. – E kapcsolatot eredetileg közösségek közötti kötődésnek terveztük. Ha közösségekről szólok, az iskolákra, a sportegyesületekre, a képviselő testületre, a nyugdíjas klubra, vagyis olyan közösségekre gondolok, amelyek mindkét településen léteznek, működnek. Természetesnek tűnik a következő lépés, a gazdasági kapcsolatoknak a kiépítése, ami határon átnyúló kapcsolatokban gyümölcsözhetne leginkább. Eszerint, a két településnek együtt kellene megcéloznia bizonyos kiírt pályázatokat. Mivel nem arra pályázunk, amire akarunk, polgármester barátommal úgy döntöttünk, hogy követni fogjuk a kiírt pályázatokat. Ha találunk olyat, amibe mindkét település adottságai beilleszkednek, a közös pályázattal megpróbálunk a településeinknek a fejlesztéséhez különféle pénzalapokat nyerni.

–      Kisiratosnak jelenleg van-e olyan fejlesztési terve, amit EU-pályázati támogatással meg lehetne valósítani?

–      Első lépésben meg kell állapítanunk, mi az, ami Pusztaszabolccsal közös? Nálunk a vezetékes ivóvízellátás meg van oldva, de nem tudjuk, mi a helyzet Pusztaszabolcson. A szennyvíz-lefolyó rendszer viszont nálunk nulla, de meglehet, Pusztaszabolcson bővítésre szorul. Ugyanakkor beszélhetünk utak korszerűsítéséről, középületek felújításáról, de káderképzést is igényelhetünk EU-támogatással. Ebben benne van a műszaki felszerelés, a számítógépek beszerzése, olyan használati eszközök beszerzése, ami egyébként igen sokba kerülne…

Előbb a civil kapcsolatokat

–      Ez kissé bonyolultabb – kapcsolódik be Csányi Kálmán is –, mert az EU 2014–2020. költségvetésében a két államnak különböző operatív programjai vannak, ami azt jelenti, más-más elképzeléseik is vannak, amelyek nem biztos, hogy párhuzamosan futnak. Amúgy is a brüsszeli bizottság dönt afölött, hogy egy-egy állam szintjén elfogadják-e a jelzett operatív programokat. Tehát amikor ezek az operatív programok megjelennek az EU-támogatások jegyzékében, akkor tudjuk majd megnézni, melyek azok a közös pontok, amelyek segítségével a gazdaságfejlesztésben tovább tudunk lépni. A mi gazdaságfejlesztési partnerkapcsolatainkat az nehezíti, hogy Pusztaszabolcs Fejér megyében van, az ország közepén található, tehát a határ menti kapcsolatokat nem lehet közvetlenül alkalmazni. Véleményem szerint, a gazdasági fejlesztések helyett a civilszervezetek, a különféle közösségek kapcsolatait kell fejlesztenünk. Példának okáért, Magyarországon az iskolák számára működik a Határtalan Program. Ezzel kapcsolatban június végén kaptuk a hírt, miszerint a Pusztaszabolcsi Általános Iskola nyert egy pályázatot, melynek segítségével Kisiratosról kiindulva, a határ menti településeket Déváig, illetve Vajdahunyadig megismerjék. Szerintem, ha a pusztaszabolcsi gyermekek megismerkednek a kisiratosiakkal, akikkel közös programokban vesznek részt, a kapcsolatok automatikusan erősödnek. Erre jó példa a két település sportolói között elmélyült kapcsolat, hiszen a hivatalosságok mellőzésével, a labdarúgók látogatják egymást, időnként megmérkőznek. Igaz, a pusztaszabolcsiak kisebb-nagyobb vereségeket szenvednek a kisiratosiaktól, de hát a kapcsolatok bővülése nem ezen múlik. Én komoly lehetőséget látok arra, hogy az utánpótlásnak a továbbképzését valamelyik településen, közösen lehetne megszervezni, méghozzá pályázati támogatással. A gazdasági kapcsolatokat szép, hosszú távú célnak tekintem, de nagyon bizonytalannak látom, mert manapság Magyarországon az önkormányzatok nem igazán tudnak közvetlen gazdasági kapcsolatokkal foglalkozni. A két település gazdasági jellege hasonló, mindkettő mezőgazdaságra támaszkodik, ezért bizonyára vannak kapcsolódási pontok, a piacnyitás lehetősége azonban minimális. Pusztaszabolcsra nem igazán jellemző az ipar, de a magyarországi vasútfejlesztésben, a motorvonatok karbantartása nálunk zajlik, de másik speciális iparág, az él-furnérgyártás is, amivel ellátják a fél Balkánt. Tehát a mezőgazdaság szerteágazó volta, illetve a hagyományos ipar hiánya miatt egyik ágban sem látok komoly kapcsolódási pontokat. Reálisan azt érzékelem, hogy a közösségek közötti kapcsolatokat kell építenünk, amelyekből esetleg kialakulhat valami. Azt szeretném, ha a Kert-Magyarország Programban találhatnánk kapcsolódási pontokat, mivel Kisiratoson az emberek megművelik a kertjeiket, nálunk viszont az csupán a fűnyírásban nyilvánul meg.

–      Megpróbálják összeismertetni egymással a civilszervezeteket?

–      Én az önkormányzati üléseken el szoktam mondani – mondja Almási Vince –, hogy egy polgármesternek igen fontos feladata az infrastruktúra-fejlesztés, a pénzszerzés, de nem biztos, hogy ez a legfontosabb. Mert mindig azzal dicsekszünk, hány kilométer utat, járdát vagy vízvezetéket építettünk. Szerintem, nem ez a legfontosabb, hanem az emberrel történő foglalkozás. Legfontosabb a civil tevékenységek erősítése. Az embereknek érezniük kell, hogy élnek, hogy együtt vagyunk, és értük teszünk mindent. Éppen ezért, egyetértek Kálmánnal, amikor azt mondja: nagyon fontos az emberközi kapcsolatoknak a fejlesztése, amire pályázni is lehet. Egy-egy látogatás, oda-vissza találkozó, az emberek ismerkedése, kapcsolattartása azonban mindennél fontosabb lehet. Ha minél több szál összeköt bennünket, abból következhet a gazdasági hozadék is. Egyszerű példával élek, talán két befektető közösen megépíthet Kisiratoson egy zöldségfeldolgozó vagy savanyító kisüzemet.

–      Nem terveznek-e olyasmit, hogy az egymás jobb megismerése végett, egyik képviselő testület részt venne a másiknak a munkaülésén, ahol betekinthetnének egymás ügyes-bajos gondjaiba is?

–      Egy nyelven beszélünk – kapcsolódik vissza Csányi Kálmán –, ugyanannak a kultúrának a részesei vagyunk, de tudomásul kell vennünk, hogy két különböző államrendszerhez tartozunk. A kettőt megismerni, csak lassanként lehet, ráadásul időnként változnak a jogszabályok, amelyeket nyomon kell követnünk, de benne van a személyi változásoknak a lehetősége is. Magam másfél évvel ezelőtt, az időközi választáson lettem polgármester, tehát még tanulnom kell a magyarországi rendszernek a működését. Ugyanakkor oda kell figyelnem a romániai Kisiratos működési rendszerére, annak estleges változásaira is, miközben tartjuk a kapcsolatot az együttműködés elmélyítése érdekében.

Pusztaszabolcsi képeslap

–      Megkérem, szóljon részletesebben Pusztaszabolcsról!

–      6500 fős település, 2008 óta város, Budapesttől 60 kilométerre fekszik, ami azt jelenti, hogy a munkaképes lakosság 60%-a ott dolgozik. Tehát bejáró településként működünk. A termőföld kiváló, hiszen 28-32 aranykoronás területről beszélünk, két nagy mezőgazdasági üzemünk van, egyik földműveléssel és gyümölcstermesztéssel, a másik tejtermelésnek alárendelt földműveléssel foglalkozik. Éppen ezért, részt vesz az iskolai tejprogramban, ami azt jelenti, hogy a megye minden iskolás diákja számára a napi két deci csomagolt tejet ők állítják elő, juttatják célba. Vasúti csomópont is vagyunk, ahonnan három irányba közlekednek a vonatok, de van egy világszínvonalú vasúti műhelyünk is, ahol a Stadler-vonatok karbantartását, javítását végzik. Van általános iskolánk két óvodánk, középiskolánk. Három háziorvosunk, védőnő-hálózatunk, szociális intézményünk, sajnos, mintegy 200 munkát keresőnk is. Évente általában 45-60 gyermek születik. Sok kulturális rendezvényt szervezünk, amelyek a helyi lakosság igényeire épülnek. Jövő héten Szabolcsi-napok, utána Életmód-napok következnek.

–      Miért érdekes Pusztaszabolcs számára Kisiratos?

–      Voltak személyes kapcsolatok, amelyek által elindult az együttműködés, de Vince barátom személyében olyan polgármesterrel ismerkedtünk meg, Akiben látszik a tenni akarás. Nekünk nagyon fontos, hogy tovább tudjunk lépni, mert itt láttunk olyan példákat, amelyekre támaszkodva, nekünk pusztaszabolcsiaknak, a jobb anyagi helyzetben meg kell oldanunk, ha a kisiratosiak képesek voltak rá. Ugyanezt a kérdést feltettük a németországi testvértelepülésünk polgármesterének kis, aki azt mondta: a gyermekeiknek szeretnék megmutatni, hogy Staffemberg 25-30 évvel korábban hol tartott. Engem viszont ez nem érdekel, mert van számos dolog, amiben Kisiratos nálunk előbb tart. Gondolok itt azokra a közösségi rendezvényekre, amelyek összetartják ezt a települést. Mert szennyvíztisztítás ügyében mi előrébb tartunk, az a problémánk, hogy két szennyvíztisztító telepet kellene felújítanunk félmilliárd forintért. Nekünk azért is fontos, hogy a gyermekeinkben tudatosíthassunk, hogy a Romániába keveredett nemzettársaink ugyanolyan magyarok, mint mi. Kisiratos tökéletes település abból a szempontból, hogy március 15-én a fiataljaink ide jöhetnek ünnepelni, a Határtalan Program segítségével viszont a gyermekeink tudnak jönni, hogy megtapasztalhassák: ha van egy államhatár, az nem jelenti a nemzethatárt is.

–      Ehhez szeretnék hozzáfűzni valamit – szól közbe Almási Vince –, mivel a kapcsolat úgy jött létre, hogy egy kisratosi Pusztaszabolcsra költözött, már az első látogatásunkkor is bebizonyosodott, hogy a város befogadó közösség, hiszen ott sok olyan ember él, akik az elszakított területekről származnak.

–      Pusztaszabolcs valóban befogadó település – ismeri el Csányi Kálmán –, ezért ott mindent meg lehet csinálni, csak legyen kellő kitartás, mert öt év után derül ki, hogy életképes-e. Fontosnak tartom, hogy tavaly is, idén is díjaztuk az arra érdemes kisiratosi diákot, idén éppen Tapasztó Tamarát. Ez inspiráló erő lehet mások számára is, hogy van értelme tanulni, idén már a pusztaszabolcsi diákok között is lesz egy kitüntetett, aki Tamarához hasonlóan, 100 ezer forintot fog kapni. Azért tesszük, hogy a testvértelepülésé mellett a magunk diákjait is ösztönözzük a tanulásra, a munkára.

–  Köszönjük a diákjaink iránti figyelmességet – mondja Almási Vince –, a magunk, szerényebb módján, mi is megpróbáljuk viszonozni a támogatást azzal, hogy március 15-én mintegy 50 pusztaszabolcsi diákot fogadtunk, elláttunk. Tehát a lehetőségeinkhez mérten, jó testvérként megpróbáljuk viszonozni a szeretet, a kedvességet.

–      Mindkettőjüknek megköszönöm a beszélgetést, és további sok sikert kívánok a testvéri, közös úton.