Kilin Sándor 75

Ilyen alkalmakkor – olvassuk hasonló megemlékezésekben – illendő egy kicsit csodálkozni, ájuldozni, hogy jé, xy már 75 éves? Ki hitte volna?! Hisz milyen friss és fiatalos… Pedig az idő és a matematika kérlelhetetlen: aki 1935-ben született és megérte 2010-et, annak 75 évesnek kell lennie…

Kilin Sándor pedig – van-e, ki az aradi magyar sajtó olvasói közül e nevet nem ismeri? – ma háromnegyed évszázados születésnapját ünnepli. Újságíróként – mint a mosónők, az újságírók is általában korán halnak – nagyon szép kor. Nem tudni, hányan emlékeznek András-napi születésnapjára, hányan fogják felköszönteni – a lap, amelyért olyan sokat tett majdnem fél évszázadon át, tiszteletbeli kötelességnek tesz eleget, amikor nagyon jó egészséget, munkabírást, munkakedvet kíván neki. 75 évesen ez bárkire ráfér. Rá pedig különösen, hisz elég sok megpróbáltatás érte az utóbbi években.

Tanári katedrán eltöltött évek után az aradi Vörös Lobogónál azonnal vezető munkatársnak számított (a Jelennél, Nyugati Jelennél természetesen ugyanúgy) nemcsak pedagógiai tárgyú írásai révén (a nevelés egyébként mindig szívügye volt), hanem emberi, szociológiai érzékenységre valló riportjai, jegyzetei révén is. Nincs Franyó Zoltánon kívül senki az aradi magyar sajtóban, aki olyan kitűnő publicisztikákat, glosszákat írt volna, mint Ő. Méltán kapta meg a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének jelöltjeként az összmagyarság újságírói között évente kiosztott Aranytollat, amit a „Nagy Öregeknek” életműdíjként ítélnek oda.

Lapunk kitűnő munkatársát Isten éltesse sokáig, jó erőben, egészségben!

Nyugati Jelen