KIRÁLY, ÁLRUHÁBAN

Meghalt Mátyás, oda az igazság! – sóhajba fúló ima 500 éve a Kárpát-medencében. Nagy bajban, veszedelemben összeráncolt homlokkal, de reménykedéssel hümmögték, motyogták, ejtették ki a magyarok Mátyás nevét.

Mesélik, álruhában gyakorta elvegyült a sokaságban. A pórnép imáiba foglalta a nevét. Az elkobzott birtokaikat, elveszített zsíros jövedelmű hivatalaikat sirató urak pedig átkozták a „ravasz és álnok királyt”, mert miközben ők zászlóerdővel, az ünneplőbe öltöztetett déli kapunál virágszőnyeggel, harsonaszóval, lakomával várták az uralkodó érkezését, Mátyás álruhában, az északi kapun beoldalgott a városba; szétnézett a piacon, szóba elegyedett az árusokkal, végigbandukolt a piszkos sikátorokon, bekukkantott a viskók ablakán, megkérdezett egy csapat gyereket: vajon aznap ettek-e már – s mint aki jól végezte dolgát, lovára ült és elvágtatott. A virágszőnyeg elhervadt, szénné égett a pecsenye, a bágyadt szélben az elárvult lobogók sem lengtek, némák maradtak a harsonák: a királyi látogatás elmaradt. Aztán néhány nap múltán a király kemény szóval parancsolta Budára a városbírót s a többi urat... 

Történelmi tény, hogy nemcsak virtusból öltött magára álruhát: maga szeretett kémkedni, a saját szemével akart meggyőződni az ellenség gyönge pontjairól. Mátyás több mint 10 évig tartó háborúba keveredett a cseh huszitákkal lepaktáló katolikus lengyelekkel. Eleinte seregei sikeresen nyomulnak előre, elfoglalták Brünn városát, ahol a huszitákkal szembenálló németajkú cseh katolikus rendek királyukként fogadták Mátyást. Chrudin mellett azonban elakadt a támadás, Mátyás maga is a csehek fogságába került. Történt ugyanis, hogy a király álruhát öltve, pár emberével felderítő útra indult és egy cseh járőr elkapta őket. A magyarok királya, akit öltözete miatt mindenki pórnak nézett, a kihallgatáson cseh parasztfiúnak adta ki magát, s oly kiválóan beszélt a csehek nyelvén, hogy elfogói el is hitték, amit mondott és elengedték őket. Tehát nem telt haszontalanul az a pár hónap, amit annakidején, gyerekkorában, Prágában, Podjebrád cseh király udvarában raboskodott, ahol a király gyermekeivel cseverészve megtanulta a cseh nyelvet is.

Amikor az alig 2 ezer török ellenében 20 ezer katonával Szabács várát ostromolta, váratott magára a siker, pedig egy renegát katolikus janicsár kiszökött a várból és felfedte a király előtt a vár gyönge pontjait. Mátyás ismét úgy dönt, hogy maga megy kémkedni. A Száván két emberével csónakba száll, de túl közel eveznek a vár falaihoz, az őrség észreveszi őket és egy török íjász lelövi az egyik kísérőjét, de Mátyáséknak végül sikerült lőtávolon kívülre evezniük. 

Mátyásról feljegyezték, hogy sokszor és feleslegesen kockáztatta az életét, ezzel serege és országa jövőjét is, de mindig sikeresen kémkedett. Egy alkalommal eljutott még a szultán táborába is és másnap megüzente Mohamednek, hogy a vacsoránál milyen sorrendben szolgálták fel sátrában az étkeket. A szultán elhűlt ekkora arcátlanság és bátorság hallatán!

Boroszlóban és Bécsben is egyszerű kereskedőnek öltözve kémlelte ki az ellenség sebezhető pontjait. Jókai Mór is Bécs ostromával kapcsolatban mesél a szekeres tótnak öltözött, kémkedő királyról: „…valami nagy várost ostromolván, hogy annak gyöngéit kiismerhesse, álruhában belopódzott oda. Azonban valaki ráösmert, s rögtön parancsot adtak a város minden kapuinál lévő őröknek, hogy vigyázzanak, és ki ne bocsássák. Mátyás megtudta ezt, s hirtelen egy szekeres tót öltözetét vette magára, s elkezdett egy szekérkereket hajtani maga előtt a kapun kifelé. A kapuőr látta, hogy mint siet el a tót a futó kerék után, nem állhatta meg, hogy rá ne kiáltson nevetve: – Te szotyák! Akkora orrod van, mint Mátyás királynak, s azzal egy jót sózott a hátára. A király tűrte a tréfát, s csak akkor nevetett ő is, amikor már a kapun kívül volt.”

Magyar honban nagy baj mindig volt, s Mátyás király már több mint 500 éve halott. Királyok, fejedelmek emelkedtek fel, s hulltak a mélybe, olykor szirénhanggal ölelte körül a hazát a pusztulás, s túlélt az ország számos kínhalált is. Elvérzett, s feltámadt, ütközeteket nyert, s háborúkat veszített, darabokra szaggatták, és újra összeforrt, hogy aztán megint szétszaggassák, de ismét feltámadt; – így évszázadokra ajkunkra forrott a szíveinkbe vésett sóhaj: meghalt Mátyás király, oda az igazság, sóhaj, ami nem egyéb, mintemlékezés a boldogabb időkre, amikor a trónuson igazságos, fényes elméjű nagy király ült, amikor Európa tisztelte királyunk parancsosztó szavát, német, török, olasz rettegte a Fekete Sereg erejét; amikor nekünk fénylett a nap.

Nagy király volt: különbséget tett a hatalom politikai érdeke és a szellemi értékek védelme között, de nem bocsátott meg az országa ellen vétkezőknek, és ha kellett, fondorlattal, cselvetéssel, ármánnyal, politikai praktikákkal kerítette körül, s bénította meg ellenfeleit Mátyás, az igazságos.

Ha egyszer már megtörtént, ami történt, akkor miért ne történhetne meg máskor is?

                                                                   Szerkesztette: Murvai Miklós

o0o

Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete a jubileumi Mátyás király-emlékév keretében aKirály, álruhában. Mátyás a Kárpát-medence néphagyományában című, videóvetítéssel egybekötött előadását 2018. november 27-én, kedden 17 órakor a Jelen Ház nagytermében tartja.

A rendezvény meghívott előadója: Nagy Gizella nyugalmazott magyartanár.

Közreműködnek: Rónai Zoltán, Tóthpál Eszter és a Csiky Gergely Főgimnázium IV. osztálya Khell Jolán Rozália tanító vezetésével.

Házigazda: Murvai Miklós.

Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várunk!