(Kisebbségi) színház: művészet vagy szolgáltatás?

Temesváron a Szórvány Alapítvány Színház – repertoár – közönség címmel szervezett vitát kedden este a (kisebbségi) színház közösségi szerepe és a műsorpolitika kapcsolatáról.

A vitavezető Kovács Zsombor evangélikus lelkipásztor – maga is színházrajongó – bevezetőjében elmondta: az emberek elsősorban szórakozni járnak a színházba, de egy szórványban működő magyar színháztól azt is elvárjuk, hogy az erkölcsi értékek mellett nemzeti öntudatra neveljen és ápolja anyanyelvünket. Balázs Attila, a Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatója részletesen ismertette az intézmény műsorpolitikáját, amely egyensúlyra törekszik és igyekszik a különböző korosztályokhoz tartozó közönség minden rétegének nyújtani valamit. A 2009. évi tíz bemutató között volt bábelőadás, az ifjúságról szóló kortárs dráma, musical, klasszikus témákat feldolgozó előadás és egy különleges, nonverbális előadás, amely az utóbbi évek legsikeresebb előadásának bizonyult és már közel 3500-an látták. A kiegyensúlyozott és jól átgondolt műsorpolitikának köszönhetően a 2008 évi 11 000-ről tavaly közel 15 000-re nőtt a temesvári magyar színház nézőinek száma. A közönség szemszögéből tartott rendkívül érdekes vitaindítót Mészáros Ildikó, aki szerint a színház elsősorban művészet, nem szórakoztató tömegkultúra, nincs kisebbségi színház, csak jó előadás van és rossz előadás. „A színházi előadás vagy tetszik a közönségnek, vagy nem tetszik” – szögezte le Mészáros Ildikó, aki szerint nem a színház feladata a közösségépítés.

A felvezető előadások nyomán parázs vita alakult ki a temesvári magyar színház szerepéről, amely az 1950-es években műkedvelő színészekkel és a társulathoz illő népszínház-jellegű repertoárral indult, majd fokozatosan fejlődött profi társulattá, de az igényesebb repertoár nem minden esetben a közönség szája íze szerinti előadásokat hozott. „Nincsen színház közönség nélkül” – hangsúlyozta Szekernyés János, a Képzőművészek Egyesületének elnöke, aki szerint a temesvári magyar színháznak a közönség szolgálatába kell állnia és repertoárjáról nem hiányozhatnak a magyar klasszikus drámairodalom remekei. A két álláspont – a szórványban a színház játsszon a közönség szája íze szerint, illetve nincs kisebbségi színház, az a fontos, hogy jó legyen az előadás, mert arra úgy is bejön a közönség – hívei ugyan nem győzték meg egymást, de a magyar színház szép számban jelenlevő képviselői minden bizonnyal megszívlelik a vitán elhangzottakat.