Kisjenőn jó volt magyarnak lenni

Szombaton a kisjenői vásártéren első ízben szervezte meg a magyar kézművesek, vállalkozók kiállítását és vásárát az Erdélyi Magyar Néppárt helybeli szervezete.

Színes szórakoztató műsor

A politikamentes rendezvény 13.30 órakor kezdődött, Szívós László felkért műsorvezető köszöntötte az egybegyűlteket. Miközben a műsorvezető vázolta a rendezvény célját: szeretnék éreztetni, hogy magyarnak lenni jó, viszont románnak lenni is hasonlóan jó, hiszen román zenét is hallhatnak, román táncot is élvezhetnek, ráadásul jókat ihatnak, ehetnek. Kezdetben sok román is jelen volt, hiszen a helybeli román, valamint a magyar általános iskolák diákjai a nagyszalontai Drimbe Gabriella betanításában, három korcsoportban moderntáncot, illetve klasszikus latintáncokat adtak elő. Békés városából a Budai duó, Attila és a felesége szintetizátoron régi slágereket és gyermekdalokat szólaltattak meg. Az ágyai Tőzike gyermek néptánccsoport, Erdős Márta magyartanár betanításával dél-alföldi és szatmári táncokat adott elő az állandó mozgásban lévő közönség tapsa közepette. Utánuk a nagyzerindi citerazenekar, Higyed Ferenc, Papp Sándor és fia, Sándor szórakoztatták a közönséget. Őket a gyulai Harucken Táncegyüttes három párja követte, akik egy fergeteges félórát táncoltak végig a térkövekkel burkolt vásártéren, ahol eleki és méhkeréki román, valamint kalotaszegi táncokat adtak elő. Kuriózumként magyar szakemberek által gyűjtött, koreografált nadabi román táncot is bemutattak.

Sátorjárás

Miközben a vásártéren egymást váltották a fellépő néptáncosok és zenészek, bekukkantottunk a kézművesek, vállalkozók sátraiba. A központ felöli bejárattól balra az első sátor alatt középkorú és fiatal nők fánksütéssel szorgoskodtak, családiasan összeszokva. Nem véletlenül, ugyanis a legidősebb, Must Anna elmondta: a lánya, Kelemen Klára, illetve három unokája, Katalin, Réka, de még a fiú, Fábián is együtt szorgoskodnak a jókorára nőtt, gyümölcsízzel tálalt, úgynevezett parasztfánk elkészítésén. A sátor mellett Kelemen Gáspár jókora üstben főzte, mintegy 20 kiló hátsó lapockából a disznópörköltet kipróbált, bevált recept szerint. A következő, kézi szőttes törülközőkkel, lepedőkkel, abroszokkal ékesített sátor alatt a vadászi Kovalcsik Julianna rokkán kenderkócból fonta a stafírungok néhai alapanyagát, a fonalat. Nevetve ismerte be: talán fiatal lány korában font utoljára az ükanyjától származó rokkán. Szerinte Vadászon még jó néhány működőképes szövőszék létezik, amelyeken azonban már csak az újra divatos rongypokrócot szövik. A rokka közelében álló asztalon a simonyifalvi fiatalember, Fejes Attila zöld fűzfavesszőből kosarat font a nagybácsi, Bartha János felügyelete mellett, akitől a mesterséget tanulta. Bartha János sajnálattal nyugtázta, hogy Simonyifalván már nincs se bognár, se kovács, maga is csak akkor készít kosarat, ha van rá megrendelés. Ha rendszeresen megszerveznék a még létező kézművesek kiállítását, talán újra felkeltenék az érdeklődést a természetes anyagokból készülő termékeik iránt.

A velük szemközti oldalon a Wine Princess Vinotéka és a Tulipán Könyvesbolt közös sátra alatt jól megfértek a magyar könyvek és a ménesi borok, amelyeket Fejér Gabriella kínált eladásra. A mellette lévő sátor alatt a nagyzerindi Szénási Ferenc elégedett volt a saját készítésű mézeskalács forgalmával, de az emberek magatartásával is. Szerinte ugyanis e búskomor világban a mézeskalács standhoz érve mindenki elmosolyodik, ami sikernek számít. További biztató jel, hogy divattá vált egy-egy összejövetelen mézeskalácsot ajándékozni a résztvevőknek, ezért tömeges megrendelések is érkeznek. Az irigyek lecsillapítása végett azonban hozzátette: a mézeskalácsból nem lehet megélni. Külön sátor alatt dolgozott a Békésről érkezett Dobozi Veronika, aki egy alapítvány jóvoltából arc- és kézfestést végzett ingyen a gyermekek számára. Az arcfestést megrendelésre, de gyakran a gyermekek ruhájához, arcához illő figurákat rögtönöz. A rendezvény idején Zalányi Csaba ágyai lótenyésztő pónilovain sétáltatta gyermekeket.

Új egység körvonalazódik

A környékbeli hagyományőrzők és kézművesek első seregszemléjének tapasztalatairól dr. Burján Sándort az EMN Arad megyei, illetve kisjenői elnökét kérdeztük. Attól tartottak, hogy a Körösközben kevés kézművest és hagyományőrzőt találnak, ezért a kört az országhatáron túlra bővítették. Gyulaiakat, békéscsabaiakat, békésszentandrásiakat, valamint szarvasiakat is hívtak, amivel a kisjenő-erdőhegyi magyarságban a jó itthon lenni érzését kívánták kelteni. Itthon Anttól Fazekasvarsándig minden szóba jöhető kézművest felkerestek, csakhogy politikai okokból sokan visszamondták a részvételt. Akik viszont eljöttek, láthatták, hogy a szervezők nem erőltették a politikát, csak változatosságot kívántak hozni az emberek hétköznapjaiba a citerakészítő, a fafaragó, a bádogos, a művirág-készítő, a seprűkötő, a gyékényfonó meghívásával. Remélhetően, legközelebb többen eljönnek, hiszen a részvétel mindnyájuknak jó reklám lehet, többletjövedelmet hozhat számukra. Mivel a tervezett 20-22 vállalkozói, hagyományőrző sátornak a fele mégiscsak felállt, az elnök elfogadható kezdetnek tartotta a kiállítást és vásárt, aminek a megszervezéséből feltétlenül hagyományt kívánnak teremteni.

17 óra tájban megérkezett az EMN országos elnöke, Toró T. Tibor is, aki gratulált a szervezéshez dr. Burján Sándor megyei elnöknek és csapatának, amiért sikerült egybegyűjteniük azokat, akiknek fontos a hagyományápolás és a identitás megőrzése. Örömének adott hangot, amiért a Körösök mentén és Arad megyében még dobog magyar szív, őrzik az eleinktől kapott örökséget. A Partium déli részén élő szórványmagyar közösségek azok a végvári harcosok, akik őrzik a nemzethatárt, ami nem feltétlenül földrajzi. Ha feladjuk e határt, a szórványosodás, a beolvadás a tömbmagyar vidékek felé tolódik ki, ezért fontos nemzethatár őrzése. Befejezésként sok sikert kívánt az EMN azon jelöltjeinek, akik Arad megye 3 telepölésén megméretik magukat június 10-én. Fontos, hogy békében tudjanak együttműködni az RMDSZ-szel, hiszen közös a feladat, az új egység létrehozása, ami nem szlogen, hanem életfilozófia. Az új egység lényege: a közös magyar cél érdekében több politikai, egyházi és civilszervezet tudjon békésen együttműködni.

Igaza volt Szívós Lászlónak, aki azt állította: nem csak magyarnak, románnak is jó volt lenni azok számára, akik szombaton felkeresték, belekóstoltak a kisjenői vásártér színes zsibongásába.