„Kisunokám, te tényleg fent voltál az űrben?”

Május közepén ünnepelték az első (és mindmáig egyetlen) román űrhajós, Dumitru Prunariu űrexpedíciójának 40 éves jubileumát. Az Interkozmosz program keretében Dumitru Prunariu a szovjet Leonyid Popov űrhajóssal együtt, a Szojuz–40 űrhajóval repült 1981. május 14-én Bajkonurból (Kazahsztán) a Szaljut–6 űrállomásra és május 22-ig összesen 7 napot, 20 órát, 41 percet és 52 másodpercet töltött a világűrben. Az évforduló alkalmából Dumitru Prunariu online előadást tartott a Temesvári Nyugati Egyetemen, és meglátogatta atyai őseitől örökölt falusi házát a Temes megyei Marosgóróson (Marzsina község), ahol egy kis obszervatóriumot és az első román űrhajósnak emléket állító múzeumot szeretnének létrehozni, a Temes Megyei Tanács közreműködésével.

Dumitru Prunariu május 20-án, csütörtökön sajtósok kíséretében látogatott el a Marzsina községhez tartozó, az erdő közepén található eldugott faluba, Marosgórósra (Groși), ahol atyai őseitől egy falusi házat örökölt. A Prunariu család nagy megbecsülésnek örvendett a faluban, az űrhajós felmenői között két polgármester is volt. „Brassóban nevelkedtem, de nyaranta egy hónapot a nagyszüleimnél töltöttem itt Marosgóróson, ahol az éjszaka koromfekete és a csillagok ezerszer fényesebbek, mint a városban. Itt éltek a nagyszüleim, nagynéném, nagybácsim. Apám kötelességének érezte, hogy segítse őket. Miután apám meghalt, én örököltem a teendőit és segítettem a falusi rokonaimat, igazi összetartó család voltunk” – mesélte Prunariu a ház tornácán. „Amikor az űrutazás után, 1981 nyarán visszatértem a faluba, kicsit furcsán néztek rám. A nagyapámmal volt egy furcsa esetem. A nagyapám olvasott ember volt, naponta átolvasta az újságokat, hallgatta a rádiót. Az űrrepülés után eljöttem ide a faluba, hogy találkozzam a rokonsággal. A nagyapám kerülgetett, mint macska a forró kását, furcsán nézett rám, majd amikor rákérdeztem, hogy mi a gond, ezt kérdezte: „Kisunokám, te tényleg fent voltál az űrben?” „Én tényleg voltam az űrben, ez meg ez történt velem, válaszoltam”. Meghallgatott, hosszasan nézett rám, majd azt mondta: „Én neked hiszek, kisunokám, de azoknak a tévéből, azoknak nem hiszek!”

Prunariu ma is szívesen idézi fel élete legnagyobb élményét, az űrutazást: „Hét napot töltöttem az űrállomáson, de szívesen maradtam volna többet is. Érdekes az élet a súlytalanság körülményei között. Az égbolt egészen másként fest a Földről nézve, az atmoszférán keresztül, mint az űrből nézve, ahonnan a csillagok nagyon fényesek, de színtelenek, mert az irizálást az atmoszféra okozza. Egyes csillagok pulzálnak, mások nem, a csillagképek gyorsan változnak. Az űrállomással másfél óra alatt megkerülöd a Földet és egymás után látod az északi félteke és a déli félteke csillagait. Olyan csillagképeket láthatsz az űrből, amelyeket innen, a 45-ös szélességi fokról soha nem láthatsz, de csodálatos a Föld látványa is az űrből, az is teljesen másként fest, mint akár egy repülőgépből. A mostani űrhajósoknak sokkal fejlettebb eszközeik vannak fényképezni, filmezni, vannak kommunikációs lehetőségeik, mi néhány centiméteres ablakon keresztül láttuk a Föld felszínét. Nem voltak digitális eszközök, 16 mm-es kamerát használtunk, amit le kellett hozni a Földre, előhívni a filmet stb. Most internet is van az űrállomáson, kommunikálhatsz bárkivel.”

Az űrrepülés után gyökeresen megváltozott Dumitru Prunariu élete. „Előtte repülő-tervező mérnök voltam, aki naponta bejártam a gyárba, műszaki terveket készítettem a repülő prototípusokhoz a Brassó melletti Vidombákon (Ghimbav). Egyik napról a másikra Románia űrhajósa lettem, közszereplő, aki tudományos tevékenységet végez, nemzetközi viszonylatban is elismerték a munkásságomat. A családi életem csak annyiban változott, hogy kevesebb időm maradt a szeretteimre, nagyobb teher nehezedett a feleségem vállára.” Dumitru Prunariu lett „a román űrhajós”, aki mérnökdoktori címet szerzett, az ENSZ űrkutatási bizottságában képviselte Romániát, ő lett a Román Űrkutatási Ügynökség (Romanian Space Agency) tiszteletbeli elnöke, az Amerikai–Román Művészeti és Tudományos Akadémia tagja.

Dumitru Prunariu a sajtónak bemutatta a marosgórósi házával kapcsolatos terveit: „Elfogadtam a Temes megyei önkormányzat javaslatát arra vonatkozóan, hogy itt, a kertben egy beruházást valósítsanak meg a fiatalok számára. Egy nyári tudományos képzésekre alkalmas központ létrehozásáról lenne szó fiataloknak, esetleg egy planetáriumot vagy egy kis csillagvizsgálót is létre lehetne itt hozni, amihez kiváló körülményeket biztosít a környezet. Itt nem zavarnak a városi fények, jó minőségű csillagászati megfigyeléseket lehetne itt végezni. Szálláslehetőséget lehetne itt biztosítani a fiataloknak és oktatóiknak, akik csillagászattal, űrkutatással kapcsolatos információkat adhatnának át a fiataloknak. Természetesen én is részt szeretnék venni ebben a folyamatban. Ebben a házban egy kis múzeumot is be lehetne rendezni az én életemmel, tevékenységemmel kapcsolatosan, ami arra ösztönözné a fiatalokat, hogy elinduljanak azon az úton, amelyen én is jártam 40 évvel ezelőtt.”

A sajtóbeszélgetés végén a hazai és a nemzetközi űrkutatás jövőjéről nyilatkozott a Nyugati Jelennek Dumitru Prunariu:

„Az Európai Űrügynökség űrhajós-jelölt válogatókat szervez, ahová éppen most lehet jelentkezni. Májusban jár le a feliratozások határideje, majd másfél évig tart a szelektálás. Az a kérdés, hogy lesz-e román űrhajósjelölt a kiválasztottak végleges listáján. A válogatás során nem csak a szakmai, fizikai és intellektuális képességeket veszik figyelembe, hanem az illető állam űrkutatással kapcsolatos politikája is sokat nyom a latban.

A nemzetközi űrkutatás jövőjével kapcsolatban elmondhatom, hogy öt éven belül újból a Holdra léphet az ember. Az amerikai Artemis-programon már dolgoznak, az űrrakétákat építik, tesztelik. Építenek egy űrállomást is, amely a Hold körül fog keringeni, egyfajta köztes űrállomás lesz a Föld és a Hold között. A Hold déli sarkköri régiójában létrehoznak egy bázist, amelynek majd cserélik a személyzetét, és feltárják a Hold altalajának a kincseit. A tervek szerint magánszemélyek is repülhetnek majd a Holdra, mert a Hold-kirándulásoknak gazdasági jelentősége is lesz. A Hold-bázis lehet a kiindulópont a Mars űrutazások számára, a végső cél (egyelőre) a Mars bolygó meghódítása lesz az emberiség számára!”

A marosgórósi kiszállás után a marzsinaiak meghívták az első román űrhajóst és feleségét egy „marzsinai reggelire”, ahol hagyományos falusi ételekkel és pálinkával tisztelték meg a kiválóságot. A marzsinai községházán Dumitru Prunariu autogramot is adott e cikk szerzőjének, amelynek másolatát mellékeljük.