Kiválóságokat ünnepeltek

A mai ünnepi tanácsülésen Pécskán talán csak Iustin Cionca képviselő fogalmazta meg bensőségesen, hogy miért is annyira fontos ez a nap a város életében, amikor kiválósági díjakat adnak át: „Azt hittem, már mindenkit ismerek a városban, és ilyenkor döbbenek rá, hogy hány olyan emberről nem tudok, akik példamutató életet éltek itt közöttünk”.

Szerencsére azonban Antal Péter polgármester tud róluk, vagy megfogadja a kapott tanácsokat, így Pécskán a városnapokon minden évben valóban értékes, a közösség asztalára valamit letett személyek kapják meg ezt az elismerést.

A ma déli ünnepi tanácsülésen nyolc személy vehette át a polgármestertől és Miodrag Stanoiov alpolgármestertől a kiválósági díjat: Kovács János, Korda Rozália, Gonda Erzsébet, Viorel Balaş, Ioan Munăreanţ, Elisbeta Chevereşan, Delia Chevereşan, Cristina Fărcaş.

 

Élet a pályán

 

– 93 éves leszek december 14-én, 1934-ben kezdtem el focizni, és bátran állíthatom, hogy pályafutásom alatt Arad megye összes pályáján játszottam, de gólokat is rúgtam. Később játszottam Szerbiában és Magyarországon is, aztán 1939-ben hívtak Nagyváradra próbajátékra, meg is feleltem volna, de százezer lejt kértek értem, és annyi pénzt nem tudtak fizetni, így maradtam. Ezt követően Besszarábiában voltam katona, és május 8-án lesz 66 éve, hogy fogságba kerültem a Szovjetunióban, ahonnan kétévi fogság után, 1947-ben kerültem ismét haza, és a következő évben már újra futballoztam itt, Pécskán, 1958-ben hagytam csak abba.

Kovács János 24 évig játszott a megye és a környező országok pályáin, mai napig friss öregúr, aki általában gyalog közlekedik.

 

Az óvó néni

 

– Váratlanul ért a megtiszteltetés, nem számítottam rá, de jó dolognak tartom, és szívből köszönöm mindazoknak, akik rám gondoltak – mondta Korda Rozália, aki Szegeden született, óvónőként, tanítónőként dolgozott Temes és Arad megyében, és pedagógusi pályafutását a pécskai 4-es óvodában zárta le, tizenkét éve nyugdíjas. – Annak ellenére, hogy nagyon szerettem a szakmámat, hisz ezt választottam, a gyerekek most már nem hiányoznak az óvodából.

 

Erzsi néni

 

– Nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, hogy kiválósági díjat kapok, de úgy érzem, valahol meg is érdemlem, hisz annyi nehéz évet dolgoztam le Tornyán ápolónőként – jelezte az átadás után Gonda Erzsébet, mindenki Erzsi nénije, aki 37 évig volt ápolónő, s ezalatt hét orvost „fogyasztott el” a faluban. – Első orvosom vasfegyelmű volt, mindenkitől szigorúságot várt el, de rettentően sokat tanultam tőle. Gondolja el, annyira szigorú volt, hogy egyetlen ápolónő sem maradt meg három napnál többet, engem viszont elfogadott, pedig 19 éves voltam, még gyerek. Férjem tornyai volt, állattenyésztőként dolgozott, és szép lassan megszoktam a faluban, nem is lehet összehasonlítani azt az életet a mostanival. Nyugdíjaztatásom után sem hagytam abba, alkalmanként vállalok kezeléseket, injekció beadását. Mindenkinek Erzsike néni voltam, magyar román, cigány így szólított, hisz egymagam végeztem a sürgősségi ellátást is éjszakánként.

Újabb díszpolgár

 

A mai ünnepi tanácsülés végén Antal Péter polgármester díszpolgári kitüntetést adott át Nicolae Ioţcu megyei elnöknek, annak elismeréseként, hogy mandátuma alatt rendszeresen támogatta a város fejlesztési projektjeit.

Az ülésen részt vett, többek között Călin Bibarţ prefektus, Gheorghe Seculici PD-L-elnök, a korábban díszpolgári kitüntetést kapott személyek, s mindannyian intéztek néhány kedves szót a házigazdákhoz. Bölöni György megyei tanácsos megemlítette, hogy Pécska mindig multikulturális település volt, ahol a magyar lakosság is hozzájárult a település fejlődéséhez, de ahhoz is, hogy Pécska hét évvel ezelőtt várossá váljon, majd reményét fejezte ki, hogy a helyiség „élhető levegője” a jövőben is megmarad.

Az ülés végén Antal Péter köszönte meg mindenkinek a részvételt, ismertette a város fejlesztési terveit, a már futó, vagy idén elkezdődő beruházásokat, amelyek közül a két legjelentősebb a főutca korszerűsítése és a Maros-híd építése.