Köszönet az együttlétért, a szeretetért

Október 14-én, szombaton a kisiratosi római katolikus templomban 10 órától celebrált szentmisével indult a településen 70 évvel ezelőtt születetteknek a találkozója. Az ünnepeltek és hozzátartozóik, valamint az egykori tanáraik jelenlétében magtartott szentmisén ft. Máthé Lóránd plébános prédikációjában kifejtette: „Tekintve, hogy hetvenévesek találkozójára gyűltünk össze, mondjunk köszönetet Istennek. Az ünneplők között bizonyára kerülnek olyanok is, akiknek az egészségi állapota megromlott, ezért az együttlét lehetőségéért mondjunk köszönetet Istennek, és imádkozzunk azokért, akik szerettek volna együtt ünnepelni az egykori kollégákkal, barátokkal, de betegség miatt nem tudtak eljönni. Talán olyanok is kerülnek, akik már elhunytak vagy jeltelen sírban nyugszanak valahol. Ma ne csak rájuk, hanem az egykori tanítóikra, tanáraikra is gondoljunk, akik oktatták őket, ugyanakkor gondoljunk az ünnepeltek szüleire is, akik már nem lehetnek velünk. Ma gondoljuk az ünnepeltek boldog vagy dolgos gyermekkorára, amikor a szüleiknek segítve, a mezőn dolgoztak vagy a többi gyermekkel a gyepen játszottak. Adjunk ma hálát Istennek az ünnepeltek gyermekeiért is, akik manapság gondoskodnak róluk, segítenek nekik a hétköznapjaikban, szeretettel ölelik meg őket. Mindezért hálát adunk a Jóistennek, akinek egyben kérjük a segítségét is, hogy mindazt, amit még tartogat az ünnepeltek számára, azt tudják elfogadni.”

Bevezetőjét követően ft. Máthé Lóránd plébános felszólította hallgatóságát: „Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és bánjuk meg bűneinket! Öltsétek magatokra a jóságot, viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak! Ha valakinek panasza van a volt kollégájára, az bocsásson meg neki! Bocsásson meg úgy, ahogyan az Úr megbocsátott nektek! Krisztus békéje töltse el a szíveteket, hiszen erre kaptatok megbízást a keresztségben! Legyetek hálásak, Krisztus igéje éljen bennetek”.

Ezt követően felolvasta az evangéliumot Szent Máté könyvéből, majd kifejtette: „Kedves ünneplő testvérek, egy gazdag, hatalmas király élete nagy részét hódító hadjáratokban, kincsek és vagyonok összeharácsolásában, paloták építésében élte le. Amikor azonban 60 éves lett, és túlesett az első komolyabb betegségen, akkor fájdalmában ráébredt, hogy soha nem volt boldog és elégedett. Nem tudta igazán értékelni a találkozásait, ezért azon gondolkodott, mire kell odafigyelnie a hátra lévő életében, hogyan kell értékelnie a még hátra lévő találkozásait? E gondolatoktól sarkallva, összehívta országának a tudósait, akiknek azt mondta: sok pénzt ad nekik, csak mondják meg, mi az életnek az értelme. Az életének melyik a legfontosabb pillanata, melyik a legfontosabb találkozása, hol találja meg a boldogságot? A bölcs emberek a világ különböző könyveiben keresték a választ, amit azonban nem találtak, ezért úgy döntöttek: elhozzák a könyveket. Amikor hosszú idő után visszaértek a sok könyvvel, amelyeket odaadtak a már idős királynak, az kijelentette: képtelen ennyi könyvet elolvasni, ezért válogassák ki a lényeget. A tudósok ismét nekifogtak, tanulmányozták a könyveket, egyszer csak valaki belépett a terembe, ahol a könyveket olvasták, és azt mondta: a király haldoklik, de várja a megoldást. A legbölcsebb tudós bement a király hálószobájába, és azt mondta neki: a legfontosabb a jelen pillanat, a legfontosabb az, akivel éppen beszélsz, a legfontosabb a szeretet. Kedves, hetvenéves kortársak, hetven év van a hátatok mögött, ezért azon gondolkozzatok: az elmúlt hetven évben mi volt számotokra a legfontosabb. Mi volt az, amit ki tudtok emelni? Erre bizonyára mindnyájan mást válaszolnátok, de azon kellene gondolkodnunk, hogy a legfontosabb a jelen pillanat, amikor itt vagyunk, és hálát adunk a Jóistennek, amiért találkozhatunk. Ha az elmúlt évtizedekben ezt betartottátok, megkaptátok az együttlét boldogságának az óráját. Mert a valódi boldogság a jelen pillanat, amikor szeretettel köszönthetitek egymást, feleleveníthetitek, milyen szép fiatalságotok volt, és mindez széppé, feledhetetlenné teheti e találkozást. Közben rájöttök, hogy érdemes volt e 70 évet e földön tölteni, megköszönni a Jóistennek e 70 évet, illetve, hogy itt, együtt vagyunk, megköszönni a házastársaknak, amiért ez idő alatt mellettetek voltak. Ugyanakkor megköszönni az élő tanáraitoknak, amiért a szépre és jóra neveltek, közben rájöttök, hogy talán a legfontosabb szeretni és szeretve lenni” – összegezhető ft. Máthé Lóránd plébános lélekemelő prédikációja, ami nemcsak az ünneplők, hanem a résztvevők szemeibe is könnyeket csalt.

Az áldás, illetve a Hiszek egy… kezdetű ima közös megszólaltatása után előbb az oltár előtt, majd a templom előtt az ünneplőket és tanáraikat megörökítettük a felszerelésre váró új haranggal. Utána mindnyájan átvonultak a Rózsa Panzió éttermébe, ahol közös ebéddel folytatódott a találkozó.