„Legyen béke, szabadság és egyetértés – mi ezt akarjuk”

Tisztelettel köszöntöm Önöket, főtisztelendő Érsek Úr, tisztelendő atyák, kedves elnök úr, tisztelt polgármester úr!

Köszönöm szépen az aradiaknak, hogy befogadtak engem ide a mai estére és együtt emlékezhetek Önökkel. Azt hiszem, az a helyes, hogyha október 6-i összejövetelünket a Nemzeti Dal egy sorával kezdjük: „Hol sírjaink domborulnak, / Unokáink leborulnak, / És áldó imádság mellett / Mondják el szent neveinket.” Én azt mondom, legyen meg hát Petőfi akarata. Ezért vagyunk itt ma 175 esztendő múltán, ezért emlékezünk együtt ma est az aradi vértanúkra és a Pesten kivégzett miniszterelnökre.

Ezek a hazafiak az életüket adták egy szent ügyért. Ezt a szent ügyet úgy hívjuk: a magyar szabadság. És ezzel a világ minden pontján ma már tisztában vannak.

Kedves barátaim! Mi magyarok tudjuk, hogy mit jelent elszakítva élni egymástól a világ számos, majdhogynem minden pontján. Mi magyarok tudjuk mit jelent azt, hogy ha az ország és a nemzet határai nem esnek egybe. És mi tudjuk, hogy milyen az, a mikor a világon szétszóródva, diaszpórában, a Kárpát-medencében vagy az anyaországban élünk és ezzel világnemzetté váltunk. És különösen fontos, kedves barátaim, hogy így szétszóródva is nemzeti ünnepnapjainkat, a gyásznapjainkat, az emléknapokat együtt töltsük, együtt ünnepeljünk, és ha kell, együtt gyászoljunk. Mert a magyarok szívéből, kedves barátaim, semmi nem tudja kitörölni 1848-at, pontosan ugyanúgy, ahogy 1956-ot vagy 1989-et sem.

Október 6-án a Kárpát-medence valamennyi szeglete és a diaszpóra teljes magyarsága ide, Arad felé fordul, és főhajtással emlékezik a mártírokra.

Nos, kedves barátaim, én büszke vagyok arra, hogy egy olyan nemzetet szolgálhatok külügyminiszterként immáron 10 esztendeje, amely nemzet mindig készen állt arra, hogy küzdjön a szabadságáért, egy olyan nemzetet, amelynek nagyszerű hősei születtek és egy olyan nemzetet, amely ennyire szereti a hazáját.

Kedves emlékezők! Az 1848–49-es események a magyarok számára egyet jelentenek a bátorsággal. Világossá tettük akkor is, ahogyan világossá tettük azóta többször is, hogy a nemzeti függetlenségért a legnagyobb túlerővel szemben is fel kell venni, és ezért fel is vettük mindig a harcot.

Számunkra a szabadságharc nem egy szabadon választott gyakorlat, nem egy opcionális valami. És ezt bizonyítottuk elégszer. Ha kellett, akkor az oszmán, ha kellett, akkor a Habsburg, ha kellett, akkor a szovjet birodalommal szemben. Mi mindig kiálltunk, és ha megfogyva bár, de törve nem, végül mindig életben maradtunk. A magyar egy szabadságharcos nemzet. Egy olyan nemzet, amely eddig is ott állt, és mindig ott fog állni az őt megszálló birodalmak sírjainál.

Tisztelt ünneplők, kedves Érsek atya, kedves elnök úr és kedves polgármester úr, az 1848-49-es események hősöket szültek, olyan hősöket, akik fegyvereket ragadtak a szabadságharc idején, olyan hősöket, akiknek az emléktáblái, szobrai, emlékművei a világ minden pontján mutatják az ő nagyságukat és az ott élő magyarok büszkeségét.

Ez a dicsőséges időszak számunkra egyet jelent a hazaszeretettel és ez a hazaszeretet nap mint nap itt munkálkodik bennünk. Az 1848-as forradalmárok és honvédek hazaszeretete pedig mutatja nekünk a helyes utat, és ösztönöz minket arra, hogy gondoskodjunk a családjainkról, védelmezzük az országunkat, a munkánkkal és a tudásunkkal, szorgalmunkkal pedig építsük a nemzetet. 

Én hiszem azt, hogy az elmúlt tizennégy esztendő során elég bizonyítékot szolgáltatott a polgári kereszténydemokrata magyar kormány arra, hogy 1848 szellemében vezeti, vezetjük Magyarországot, hiszen számunkra a nemzeti függetlenség, hőseink emlékezetének ápolása és a hazaszeretet nem lehet alku tárgya.

Mi ki merjük mondani, hogy a ’48-as forradalom és szabadságharc üzenete túlnyúlik az országhatáron, és összefogásra szólítja a nemzetet. Minden magyar emberre számítunk nemzetünk sorsának jobbra fordítása érdekében.

Ezért is a magyar külpolitikának elképzelhetetlenül, nélkülözhetetlen a szíve közepét jelentő nemzetpolitika, amelynek legfőbb gondolata, hogy minden magyar ember felelős minden magyar emberért.

Kedves barátaim! Mi azt is pontosan tudjuk, hogy hazánk és nemzetünk érdekében összefogva, együttes erővel, a határokon átnyúló módon segítve egymást kell cselekednünk. Mert csak összefogva, összekapaszkodva tudjuk megőrizni mindazt, amit a történelem során az elődeinktől örököltünk, és csak így tudunk büszkék lenni mindarra, amit a történelem során elértünk. Így tudunk büszkék lenni az ezeréves keresztény örökségünkre. Így tudunk büszkék lenni arra, hogy minden akadály és viszontagság dacára fenn tudtunk maradni. Így tudunk büszkék lenni arra, hogy a bátorság és a kitartás nálunk nem a kevesek kiváltsága. És így tudunk büszkék lenni arra, hogy mi egy dolgos és tehetséges nemzet fiai és lányai vagyunk, egy olyan nemzeté, amely a világ bármely részén megállja a helyét. És ami a legfontosabb, kedves barátaim: mi büszkék vagyunk arra, hogy szabadok vagyunk. A szabadság talán a legfontosabb nemzeti értékünk, mert a szabadság azt jelenti, hogy mi magunk döntünk a saját sorsunkról és a saját jövőnkről. 

Történelmünk meglehetősen viharos, de hiába ez a viharosság, mi magyarok mindig ugyanazt akartuk itt a Kárpátok alatt. Ezt a márciusi ifjak fogalmazták meg talán a legjobban. Legyen béke, szabadság és egyetértés – mi ezt akarjuk. Békét, szabadságot és egyetértést. Legyen béke! Mi vagyunk majdnem az egyetlen nemzet ma itt Európában, amely világosan, őszintén és nyíltan mer beszélni arról, hogy arra vágyik, hogy Európa keleti felében újra béke legyen. Hiába a megbélyegzés, hiába a fenyegetőzés, hiába a nyomásgyakorlás, mi akkor is kitartunk amellett, hogy a szomszédunkban zajló szörnyű háborúnak nem a csatatéren, hanem a tárgyalóasztalnál van a megoldása. Nem lehet más a célunk, mint tűzszünet, béketárgyalások és béke, mert csak így lehet megmenteni az emberéleteket, és köztük a kárpátaljai testvéreink életét is. 

Kedves barátaim, legyen szabadság! Legyen szabadság, mert a nemzeti szuverenitásunk megőrzése nélkül nem tervezhetjük a magyar jövőt. Tegyük világossá, hiába a jogi, hiába a politikai, hiába a pénzügyi fenyegetőzés, mi nem fogjuk hagyni, hogy mások mondják meg nekünk, hogy hogyan éljünk, vagy mások mondják meg, hogy kikkel éljünk a saját hazánkban.

Azt tudjuk mondani európai barátainknak, hogy nyugodtan bízhatnak bennünk. Ezeréves történelemmel a hátunk mögött mi el tudjuk dönteni milyen jövőt akarunk magunknak és abban a jövőben kinek van helye vagy kinek nincsen.

És kedves barátaim, legyen végre egyetértés! Legyen végre egyetértés abban, hogy kizárólag mi magyarok dönthetünk arról, hogy milyen jövőt szeretnénk magunknak. Hiába akarják ránk kényszeríteni a posztkeresztény és posztnemzeti európai föderalizmust, mi meg fogunk maradni szabad és keresztény nemzetnek. Mi magyarokként büszke európaiak vagyunk, de úgy hisszük, hogy a kontinens békés jövőjét nem az erőszakos egységesítés vagy egyformásítás, hanem a nemzetek közötti kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködés fogja elhozni. És nem az elvont ideológiák, hanem a gyermekeink jelentik számunkra a jövőt. Értük dolgozunk, értük fejlesztjük településeinket, városainkat, az országainkat, és értük óvjuk meg a környezetünket. Ezt jelenti számunkra, kedves barátaim, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc öröksége. Ezért büszkék vagyunk arra, hogy olyan bátor hőseink vannak, voltak, mint az 1848-49-es elődeink. Ők a hazáért cselekedtek és még a halált is vállalták a magyar szabadságért.

Az emléküket mi, ma élő magyarok is tisztelettel és megbecsüléssel ápoljuk. Mert hisszük, hogy a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez. 

Tisztelet a hősöknek, éljen a magyar szabadság, éljen a haza!