Levél egy budai találkozóról

„testvér-levél testvér-lombot takar”

(Reményik Sándor)

Megilletődve fogalmazom ezeket a sorokat. Néhány perc telt csak el az egykori aradi diákok találkozójának zárszava óta. A búcsúzkodás még tart.

Jó volt együtt lenni, kezet szorítani, egymást átölelni.

Ebben az évben a szervezők még több ráfigyeléssel készítették elő a Magyarországon élő egykori aradi diákok szokásos éves találkozóját. Ez a találkozó a budapesti Alma Mater Arad alapítvány életének fontos eseménye. A szív Kölnben dobog, a mozgató erő Kiskunfélegyházán székel.

Köszönet a szervezőknek.

Változott a helyszín, a választás a budai, patinás, egykori Sipos vendéglőre esett. Az időpont a szokásos március hónapról áprilisra tolódott, 10-én találkoztunk.

Ezek a változások segítettek a mozgósításban, 63-an gyűltünk össze. Többen most jöttek el első alkalommal. Külön öröm, hogy megjelentek a fiatalok is.

A korelnökség megoszlott dr. Papp Attila és Killik László között. Dr. Papp Attila idősebbnek mondja magát, Killik László korábban érettségizett.

Jó, hogy velünk voltak.

Dr. Fitori Péter, elnöki minőségben, mint mindig, ezúttal is rövid és szellemes beszámolót tartott. Mondanivalóját prof. dr. Rácz Gábor és felesége, dr. Kotilla Erzsébet levelével kezdte. A kedves köszöntő sorokat a jelenlévők tapssal fogadták. Dr. Fitori Péter a találkozón számba vette az alapítvány megvalósításait, amelyek az aradi magyar oktatás anyagi támogatását érintették, valamint a Szövétnek terjesztését. Piroska István kuratóriumi tag néhány keresetlen szóval a Szövétnek támogatására kérte a jelenlévőket.

Sajnáljuk, hogy Juhász Béla igazgató úr ebben az évben nem volt közöttünk, hiányérzetünk volt az aradi Alma Mater képviselőinek elmaradása miatt, így ifjabb Piroska Pityu mutatta be a Csiky honlapját.

Jelen volt viszont a találkozó szíve, Erdélyi Ildikó, az Alma Mater Köln fáradhatatlan, lelkes elnöke.

Szép volt az idő, finomak a felszolgált ételek, hangulatos volt Luptovics Laci zongorajátéka. Magunkkal visszük a baráti találkozó hangulatát.

Dr. Papp Attila szavaival búcsúztunk: új élménnyel gazdagodtunk, ami emlékké válik, s amire mindig szívesen gondolunk vissza.