Lyukas kosár

A kormány, a közelmúltban hozott rendelettel a megyei és városi önkormányzatok nyakába sózza a kisnyugdíjasoknak szánt boltok létrehozását, működtetését. 

A „Szolidaritási kosár” nevet viselő program lényege, hogy a városi, megyei önkormányzatok alapítsanak kereskedelmi cégeket – vagy bővítsék a meglévő vállalataik tevékenységi körét – amelyeknek kötelessége lesz „a lehető legkisebb áron” kínálni alapvető élelmiszereket az országos nettó átlagbérnél kisebb nyugdíjban részesülőknek. Az országos átlag nettójövedelem havonta változik, de nagyjából 1400 lejt tesz ki, tehát a létrehozandó üzletekben az ennél kisebb nyugdíjból élők vásárolhatnak. Az önkormányzatokra leosztott újabb feladathoz azonban a kormány semmiféle forrást nem mellékel, az egyetlen segítség, hogy a programban részt vevő cégek ingyenesen használhatják az állami raktárakat.

Vagyis semmi garancia nincs arra, hogy a nyugdíjasoknak szánt boltokban a cukor, olaj vagy rizs olcsóbb lesz, mint a szupermarketekben, hisz a rendelet nem írja elő, hogy piaci ár alatt értékesítsenek, hisz ennek finanszírozására aztán semmiféle plusz forrásuk nincs az önkormányzatoknak. Azt viszont előírják, hogy a forgalmazott árút – főleg tartós élelmiszereket – nyílt közbeszerzés útján biztosítsák. Ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag annyiért vásárolnak majd, mint a mostani boltok, mert minden megye, város, bukaresti kerület egymaga gondoskodik a beszerzésről, így az áralku-pozíciók, a beszerezendő viszonylag kis mennyiség miatt rendkívül gyengék.

Az „olcsó boltok nyugdíjasoknak” eddigi próbálkozásai, legalábbis Arad megyében, csúnyán befuccsoltak. A Nyugdíjasok Önsegélyező Pénztára (CARP) által működtetett három Economat üzletben szó szerint fúj a szél, az áraik pedig semmivel sem alacsonyabbak, mint bármelyik más üzletben.

Sőt. A helyszínen járva kiderült, hogy náluk, például, a cukor (hazai csomagolás) kilója 5,25, miközben a Kauflandban vagy a Padişban ennél sokkal kevesebb. De hasonló a helyzet a rizsnél (az olasz Riso Scotti máshol olcsóbb, mint itt a romániai), a lisztnél vagy száraztésztánál is. Az árukínálat pedig már a kommunista érára emlékeztető, hisz tehéntúrón, néhány rúd gyanús szalámin kívül semmi érdemlegeset nem kínálnak, az édesség, fűszerek, cukorkák, láthatólag senkit nem érdekelnek. Nem véletlen, hogy a CARP-nak a három aradi üzlet fenntartása, ilyen forgalom és árukínálat mellett nyilvánvalóan veszteséges, kérdés akkor, hogy miért nem zárják be, miből finanszírozzák a hiányt?

Amennyiben a kormány valóban támogatni szeretné a kisnyugdíjasokat, akkor radikálisan más megoldást kellene találjon, mert az „olcsó boltok” nem többek propaganda-fogásnál, amiből az érintetteknek gyakorlatilag semmi hasznuk nincs.