Ma szárnyat bont egy sereg diák

Negyvenkét diák ballagott ma a dévai Téglás Gábor Iskolacsoportból. 

Ünnepi beszédében Kocsis Attila iskolaigazgató, Exupery gondolatát idézve, meggyőződéssel állította, hogy azért vannak kivilágítva a csillagok, hogy mindenki megtalálja a magáét: – Azt kívánom nektek, hogy a felnőtté válás felelősségének tudatában megtaláljátok a saját csillagotokat, és ti magatok is becsületes, magyarságotokhoz, iskolátokhoz méltó emberként ragyogjatok a társadalomban.

A diákoknak szóló intelmek és jókívánságok sora természetesen hosszan folytatódott. Palkó Cecília, a Szent Ferenc Alapítvány dévai házfőnöke arra bíztatta a ballagókat, hogy a dévai magyar iskolában végzett, több nagyszerű ember példáját követve állják meg helyüket az életben, s lehetőleg itthon, szülőföldjükön, hiszen becsületes munkával itt is boldogulni lehet.

Máté Márta főtanfelügyelő-helyettes nem rejtette véka alá, hogy az élet kegyetlen, és a társadalom teljesítményorientált. Tehát küzdeni kell, nap mint nap. De az életnek épp ez adja a szépségét. Ha méltó célért küzd ki-ki a maga ereje szerint, akkor az eddig megtapasztalt iskolai és családi védőburok nélkül is kiteljesedhet az élete.

Dezméri István, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke, az iskola falai között megélt szabadságra emlékeztette a diákokat, arra buzdítva őket, hogy becsüljék meg felnőtté-válásuk szabadságát is.

Megható pillanata volt az ünnepségnek, Oşan Anamaria, az iskola román anyanyelvű angol tanárnőjének köszöntője, melyet választékos magyar nyelven intézett volt diákjaihoz, igaz barátként bátorítva őket.

Természetesen a diákok is hamarosan szóhoz jutottak. Az évfolyamelső Fekete Gabriella hálásan emlékezett vissza az elmúlt négy évben megtapasztalt sikerekre, bukásokra, lázadásokra, arra a sokszor túlzottnak vélt intő szóra, mellyel tanáraik egyengették útjukat. Köszönet hangzott el társai, a turizmus osztály képviseletében felszólaló Antal Daniel, és a poligráfiásokat képviselő Haboczki Bogdan részéről is. A köszönet természetesen elsősorban az osztályfőnököknek szólt, akik a négy év során nagy türelemmel vezetgették diákjaikat a jó útra. Tófalvi Emese, Fodor Edit és Bíró Imre osztályfőnökök szerető szavakkal búcsúztatták diákjaikat, kiosztva az utóbbi tanév során kiérdemelt tanulmányi díjakat is. A legtöbb elismerés Fekete Gabriellát illette, aki elnyerte a Hauer Erich Társaság által több éve kiosztott egyszeri tanulmányi ösztöndíjat is. Pogocsán Ferdinánd, dévai RMDSZ-elnök, a szintén kiváló eredményeket elért Harangozó Krisztinát díjazta. Majd a három végzős osztály éltanulói felaggatták a nevükkel hímzett szalagokat az iskola nevét rejtő kovácsoltvas tartóra.

A ballagás ünnepélyes momentuma volt a tizenegyedikes Segărceanu Radu, ballagó társai számára írt versének és a dévai Szent Ferenc Alapítvány énekkarának előadása. Legyetek jók, ha tudtok, biztatták az ismert slágerrel az alapítványi gyermekek ballagó társaikat, és Zalatnay Sarolta dalával arra is felhívták a figyelmet, hogy mindig kell egy barát, aki csak érted van veled.

S hogy az alkalomhoz illő slágerlista teljes legyen, a Téglás Gábor Iskolacsoportban immár szinte iskolai himnuszként szolgáló Honfoglalás című dal is felcsendült, remélhetőleg mélyen belevésve a ballagók lelkébe, hogy „ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár.”