Megemlékezés és koszorúzás a forradalom kitörésének eredeti helyszínén

Az 1989-es temesvári forradalom kitörésének 33. évfordulóján, 2022. december 15-én hagyományos megemlékezést tartottak a Mária téri református templomnál, Tőkés László egykori temesvári lelkipásztor, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács országos alapító elnöke részvételével. Ezt megelőzően a „December 15. – A román–magyar szolidaritás napja” Egyesület kezdeményezői tartottak sajtótájékoztatót délelőtti tanácskozásukról, majd a forradalom emléktáblájának megkoszorúzását követően fórumra került sor az Újvárossy Ernő gyülekezeti teremben, Visszatekintés a kezdetekhez címmel.A „December 15. – A román–magyar szolidaritás napja” Egyesület alapítói – Gabriel Andreescu, Kincses Előd, Florian Mihalcea, Szilágyi Zsolt, Tőkés László – délelőtti sajtótájékoztatójukon arról számoltak be, hogy egy évvel az Egyesület létrehozását bejelentő szándéknyilatkozat kiadása után még mindig nem sikerült bejegyeztetni a civilszervezetet, a fővárosi hatóságok gáncsoskodása miatt. A hivatalos bejegyzést a fővárosban kezdeményező Gabriel Andreescu politológus elmondta: mivel az egyesület nevében a „román” szó is szerepel, a név bejegyeztetéséhez a kormányfőtitkárság kell adja a hozzájárulását. A törvény 30 napos határidőt szab meg a kormányfőtitkárságnak a névfoglalási kérvény elbírálására, ám a hivatal a mai napig nem adott választ a tavaly decemberben benyújtott beadványukra, ehelyett pótlólagos iratokat, nyilatkozatokat kért az alapítóktól. Minden igényelt iratot elküldtek, hogy gyorsítsák a folyamatot, mégsem kaptak sem pozitív, sem negatív választ, ezért kénytelenek voltak Kincses Előd ügyvédet, az egyesület másik kezdeményezőjét megkérni, hogy peres úton kényszerítse a kormányfőtitkárságot a névfoglalási irat kiállítására. Kincses Előd a sajtótájékoztatón elmondta: meglehetősen furcsa, hogy számos román–kínai, román–orosz, román–vietnami egyesület van, de ha egy román–magyart akarnak bejegyezni, és ha az a szolidaritás szót is magában foglalja, akkor annak az elismerését akadályozzák a hatóságok. Hozzátette: ennél az is jobb lenne, ha a kormányfőtitkárság kijelentené, hogy elutasítja a román–magyar szolidaritást.Tőkés László a sajtótájékoztatón bejelentette: az egyesületet ugyan még nem sikerült bejegyezni, de máris kezdeményezi egy bizottság létrehozását, amely elindíthatja azokat a kutatási programokat, amelyekhez majd ez a civilszervezet (NGO) biztosítja a jogi keretet. Tőkés László szerint kutatni kellene az 1989 decemberében megvalósult román–magyar egymásra találás és fraternizálás szinte előzmény nélküli időszakát, mely a történelmi megbékélés ígéretével kecsegtetett minket. Külön kutatási projektet érdemelne ennek a „kegyelmi időnek” a feltárása, a cselekvő román–magyar szolidaritás és ökumenikus egyházi–felekezeti összefogás felmutatása, az ezek nyomában beindult román–magyar párbeszéd áttekintése, a forradalomban égő románság iránti rokonszenv és az ezzel együtt járó önzetlen magyarországi segítségnyújtás felidézése, mindennek a tudományos igényű adatolása és dokumentálása. Egy másik kutatásnak viszont azt kellene feltárnia, hogy kik és miként rombolták le Temesvár szellemét, miként fúrták meg a román–magyar szolidaritást, kiknek áll érdekében ez. Úgy vélte: e két kutatás bemutathatná, hogy milyen sokat nyert volna mindkét nép az 1989 utáni összefogással.A délutáni megemlékezésre az 1989-es forradalom kitörésének eredeti helyszínén, a református palota és templom bejáratánál elhelyezett emléktáblánál került sor, amely négy nyelven (magyar, német, román és szerb) hirdeti: „Innen indult a diktatúrát megdöntő forradalom 1989. XII. 15.”. Demeter Sándor temesvár-belvárosi lelkipásztor Dávid zsoltárából idézve tartott emlékező áhítatot, megköszönve istennek a szabadítást, amelyet Jézus Krisztusban végrehajtott. A megemlékezés résztvevői két nyelven, magyarul és románul mondták el a mi Urunk imádságát, mint a decemberi események idején. Tolnai István egyetemi tanár, a temesvári gyülekezet egykori tagja nosztalgiával idézte fel az 1990-es években a temesvári egyházfők részvételével megtartott ökumenikus megemlékezések hangulatát, Neumann Ernő akkori temesvári rabbi öt nyelven elmondott beszédét. A forradalom emléktáblájánál koszorút helyezett el Tőkés László EMNT-elnök, dr. Simon István Előd kolozsvári konzul, Tamás Péter temesvári tb. konzul, Sebők Éva budapesti országgyűlési képviselő, társadalmi és politikai szervezetek, egyházak és közintézmények képviselői. A megemlékezésre koszorút küldött, de végül nem jött el  Dominic Fritz temesvári polgármester.A főhajtást követően Visszatekintés a kezdetekhez címmel tartottak fórumot a református bérpalota Újvárossy Ernőtermében, Tőkés László EMNT-elnök (Nagyvárad), Gabriel Andreescu politológus, egyetemi tanár (Bukarest), Lönhárt Tamás történész, egyetemi docens (Kolozsvár), Florian Mihalcea publicista, a Temesvár Társaság elnöke (Temesvár), Kincses Előd ügyvéd, közíró, jogvédő (Marosvásárhely) és Szilágyi Zsolt politológus, az Európai Lelkiismeret és Emlékezet Platform (Platform of European Memory and Conscience) vezetőségi tagja részvételével. A fórum résztvevőit, jeles közéleti személyiségeket és temesvári forradalmárokat Tőkés László köszöntötte, aki beszéde során részletesen felidézte a 33 évvel korábban, 1989. december 15-én és 16-án történteket. „Ezelőtt 33 esztendővel a Lélek egységében, az egymás iránti szolidáris szeretet és belső hitbeli békesség szilárd közösségében szállt síkra a temesvári református gyülekezet hite és szabadsága védelmében az ateista kommunista hatalommal és a vele cinkosságot vállaló, klerikális egyházi főhatósággal szemben. Az ellenállásból kibontakozó kommunizmusellenes felkelés román és magyar, valamint más nemzetiségű résztvevőit és tömegeit ugyanez a bibliai egység, keresztényi szeretet és szolidaritás jellemezte – előbb Temesváron, majd az egész országban” – mondta Tőkés László, a forradalmi kezdetek „hőskorszakában” megvalósult „kegyelmi időre”, a román–magyar szolidaritásra és összefogásra összpontosítva. „Hogyha rangsorolnunk kellene, akkor minden bizonnyal az Iliescu-rezsim és a posztkommunista román kormányok egyik – ha nem a legnagyobb – bűne: a román forradalom kezdetét jelentő eszmei és erkölcsi hátteréül szolgáló román–magyar összefogás szétverése, ami nem csupán romániai magyarságunk, hanem egész Románia számára szinte felbecsülhetetlen veszteséget jelent” – mondta Tőkés László.Gabriel Andreescu politológus arról beszélt, hogy a magyar–román sorsközösség a szabadság kivívásának pillanatában született meg, de 1989. december 15-e többet is jelenthet a román–magyar szolidaritásnál, ez ugyanakkor az emberi méltóság forrása a románok és a magyarok számára. „Bizonyos erők, a hatalmát átmentő második vonalbeli nomenklatúra és a szekusok azóta is a forradalom eszméi, a román–magyar szolidaritás és az emberi méltóság ellen dolgoznak” – mondta Gabriel Andreescu, hangsúlyozva, hogy a román–magyar tematikát ők ugyanúgy felhasználták a '89 utáni új társadalmi-politikai rend „kontrolljához”, akárcsak a Ceaușescu-diktatúra idején.Lönhárt Tamás kolozsvári történész, egyetemi docens arról beszélt, hogy az 1989-es események felidézése a médiában, utcanevek, szoboravatás, emléktáblák, emlékművek szintjén történik. „A történészek háttérbe szorulnak, és az emlékezetpolitikai narratíva lesz domináns. A baj az, hogy az iskolai oktatásban is az emlékezetpolitika ránő, elfedi, beárnyékolja a történelmi valóság összetett megismerését” – mondta Lönhárt Tamás, aki szerint Tőkés László és Temesvár valós szerepe a romániai forradalomban a legtöbb tankönyvből hiányzik, egyetlen magyar nyelvű alternatív tankönyv kivételével.Florian Mihalcea és Kincses Előd hozzászólásaikban kitértek a „December 15. – A román–magyar szolidaritás napja” Egyesület felháborító példájára, amelynek hivatalos bejegyzését egy éve gáncsolják a hatóságok. „Ha a román–magyar szolidaritás helyett román–magyar ellenségeskedés szerepelne az egyesületünk nevében, biztosan már régen bejegyezték volna” –  mondta Florian Mihalcea, nem kis derültséget váltva ki a jelenlevőkből. A Szilágyi Zsolt moderálta fórumon részt vettek és szót kaptak a temesvári református gyülekezet tagjai, 1989-es román és magyar nemzetiségű forradalmárok, a decemberi sorsfordító események aktív résztvevői, akik felidézték saját emlékeiket. „Akit a forradalom lángja egyszer is megérintett, annak ez egy életre szóló, meghatározó élményt jelent” – mondta Szilágyi Zsolt moderátor, aki harmadéves egyetemistaként élte meg az 1989-es temesvári forradalmat.