Megújulás

Tavaly karácsony előtt a nyolcadikos diákjaimmal készülődtünk: utolsó közös karácsony, új év... nehéz, fontos év! Tettük ezt a magunk „kamaszos” módján, tervekkel, fogadalmakkal, várakozással. Azóta ők máshol, új közösségben próbálják ki magukat. Nemrég leültünk, csak úgy... meséltek, jókedvűen, felszabadultan. Mindig öröm velük találkozni, érezni, hogy szívesen szakítanak időt a régi oszira, és hinni, hogy megállják a helyüket!

Szeptembertől ötödikeseim vannak! Gyakran mosolygok magamban: milyen kicsik! Pedig nem is igaz: ezalatt a pár hónap alatt sokszor bizonyították, vagányok, okosak, törekvőek, NAGYOK!

Aki volt már osztályfőnök, tudja, mit jelent egy ötödikes osztály! Lehetőség a megújulásra! Nekem is ezt jelentik Ők! Csillogó szemmel, vidáman, lelkesen készültünk karácsonyra. Végig büszke voltam, néha meghatott. Aprósággal szerettük volna meglepni a szülőket: saját kezünk munkáját dicsérik a koszorúk, az éneket sokáig, aprólékosan gyakoroltuk – jó érzés elmondani, hogy „saját” zenei aláfestésünk volt, amit nagyon köszönünk ifj. Pap Sándornak. Mindkettőt sok szeretettel küldtük a szülőknek!

Remélem, hogy a következő év is sok örömet tartogat!

Szeretettel kívánok a magam és az osztályom nevében jó pihenést és remek újévet!

Kép és szöveg:

Ozsvár Erzsébet magyartanár, Zerind

Fotó: Ezalatt a pár hónap alatt az ötödikesek sokszor bizonyították, vagányok, okosak, törekvőek, NAGYOK!