Miért fontos egy közösség családfakönyve?

Ha valaki kezébe veszi, fellapozza a családonként elrendezett neveket ellát egészen addig az időszakig, amikor az 1848-as forradalom alig ért véget, amikor Arany János alig 33 éves fiatalember volt, Jókai Mór 25 éves délceg ifjú és sorolhatnám.

Nevek felsorolva... Nincs benne kép, akkor miért is lehetne érdekes egy ilyen jellegű mű?

A nevek valakit jelölnek, a neveket valaki viselte. Annak a névnek a hordozója az ősöm, az ő vére folyik ereimben, az ő munkássága és életének köszönhetem, hogy én itt és most élhetek, ezen a földön, Majláthfalván. A nevek, amelyek tulajdonképpen minket is meghatároznak, és nemcsak abban, hogy az ősök nevét viseljük mi is. A családfa egy személyes történelem. Ahogyan megvan a világ történelme, amely távolálló tőlünk, ahogyan nemzetünk története közelebb van szívünkhöz, mert egy összekötő fontos kapocs nekünk, magyaroknak, hasonlóan a családnak is van történelme. Én is jövök valahonnan, származok valakitől, magamban hordozom.

De ki is az, akitől származom, fellapozom a könyvet, és felfedezem benne édesapámat, édesanyámat, nagyszüleimet, déd szüleimet, rokonaimat, talán még önmagamat is. Felfedezem a szomszédokat. Magamat is felfedezem és most már része vagyok családom történetének. Most itt vagyok, de néhány év, évtized múlva már én is csak név leszek. Akkor majd unokám veszi kézbe a könyvet és felfedez engem, aki immár beállok őseim sorába a mennyei behívóra várva.

Miért fontos egy közösség családfakönyve?

Érdekes módon élővé válik tőle egy közösség. Emlékeinkben feltámadnak az ősök, újra itt vannak az utcán, nevetnek, gyászolnak, kapálgatnak, aratnak, borozgatnak, szívják az általuk termelt dohányból származó szivart. Szinte halljuk amint egy-egy mókás adomával fűszerezik a hétköznapok szürke egymásutánját. A házak újra lakottak lesznek midőn feleszmélünk egy-egy nevet olvasva: „Jaj, igen, ott lakott, abban a házban”. A ház előtti padokra ismét kiülnek és figyelik a járókelőket, majd megjegyzéseket fűznek hozzá.

Miért fontos egy közösség családfakönyve?

Ez a könyv olyan, betartva a megfelelő arányokat, mint egy Biblia. Az apostolok is azért írták le mindazt, amit Jézus tett és tanított, mert tudták, hogy nem fognak örökké élni a földön, de az elkövetkező nemzedékek is kell, hogy részesüljenek a Krisztus-élményben, és fel kell, hogy fogják miért érdemes Istent szeretni, miért teremtett, mit vállalt fel értünk. Ez a könyv is megszerkesztődött, hogy egy kis akadályként lábunk elé guruljon a feledés útján. Megíródott, hogy merítsünk belőle, amikor azt mondják rólunk, hogy nincs múltunk. Megíródott, hogy rádöbbentsen felelősségünkre: amit mi kaptunk, mivel mi sem élünk örökké a földön, azt tovább kell adnunk, hogy az elkövetkező nemzedékek is tudják, honnan származnak, kik voltak az ősei, kiknek a nyomába lépnek.Nagy hála és megbecsülés illeti azokat, akik megszerkesztették a könyvet. Ugyanakkor hálásak lehetünk azon papoknak is, akik itt szolgáltak és hűségesen berótták az anyakönyvekbe a kereszteléseket, házasságkötéseket, temetéseket. Természetesen az sem feledhető ki, aki az egészet anyagilag is megvalósította, s aki ezáltal adózik őseinek, így fejezi ki háláját, azok iránt, akik itt éltek.

Ft.  Miklós Csaba,

Majáthfalva plébánosa

Csütörtökön, május 30-án lesz a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében a Majláti Családkönyv bemutatója.