Minden erőre szükség van, hogy megszilárdítsuk magyarságbástyánkat

Írta:
2023. március 26. 17:21 (vasárnap) /

Beszélgetés KOCSIS ATTILA-LEVENTÉVEL, a Geszthy Ferenc Társaság alelnökével 

 

 

Megújuló szándékkal tartott közgyűlést a napokban a dévai Geszthy Ferenc Társaság, amely 2003-as megalakulása óta a Hunyad megyei magyar oktatás, mindenekelőtt az időközben életre hívott dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum háttérintézménye. A gyűlésen tisztújítás is történt. Varga Károly leköszönő elnök helyére Borsai Zoltánt választották, alelnöki tisztséget vállalt Kocsis Attila-Levente, és igazgatótanácsi tag lett Oprisa Melinda. A közgyűlést követően Kocsis Attila-Levente alelnökkel beszélgettünk.

 

 

– 2005-ben a Geszthy Ferenc Társaság hívta meg Önt az akkor alakuló önálló dévai magyar iskola élére. Azóta egész közelről van rálátása a társaság működésére. Hogyan értékeli azt?

– Valóban 2005-től, immár 17 éve vagyok részese a Geszthy Ferenc Társaságnak. Tény, hogy azokban az időkben elsősorban az önálló magyar iskola megvalósítására összpontosítottunk, de mind a mai napig az alapszabályzatban is lefektetett célkitűzés a magyar tannyelvű oktatás fenntartása, támogatása a Zsil völgyében, Szászvároson, Vajdahunyadon és mindenhol a megyében, ahol magyar közösség létezik. A társaság első elnöke Hauer Erich tanár úr volt, aki sajnos korán eltávozott közülünk, így az akkori alelnök, Varga Károly vállalkozó váltotta őt az elnöki tisztségben, és nagymértékben neki is köszönhető, hogy a 2004-ben elkezdett dévai iskolaépítést 2007-re sikerült befejezni. Az épület hivatalos átadásakor már gyakorlatilag két éve itt működött a Téglás Gábor Elméleti Líceum.

– Lévén, hogy a 20. században megélt számos dévai magyar iskolaelvétel, -bezárás, -összevonás nyomán 2005-ös megalakulásakor a dévai Téglás Gábor Líceum volt az egyetlen önálló magyar iskola a megyében, nyilvánvalóan többletfeladat hárult ez intézményre...

– Igen, már a megálmodásakor Hunyad megyei oktatási, nevelési szórványközpontként épült be a köztudatba, és a megvalósítás folyamatában, a későbbi működés során ez mindig fontos szempontot jelentett. A Geszthy Ferenc Társaság nem csupán egy dévai iskolaként tekintett az intézményre, hanem a megyei oktatási hálózat központjaként, amely középiskolai szinten képes összegyűjteni a magyarul tanulni vágyó diákokat, és az elemi, illetve általános oktatás szintjén szoros kapcsolatot alakít ki a megye magyar iskolai tagozataival. Még az építkezéssel párhuzamosan sikerült két mikrobuszt beszerezni, egyiket a megyeközpontba, másikat a Zsil völgyébe. Itt Déván arra használtuk a buszt, hogy ingáztassuk a diákokat olyan településekről, ahol egyáltalán nincs magyar oktatás, vagy csak elemi, illetve általános szinten tanulhattak magyarul. Hosszú ideig sikerült meleg ebédet is biztosítani a Zsil-völgyi kisiskolásoknak, illetve a bentlakóknak jelentős mértékben támogattuk a lakás- és étkezési költségeit. Minden hétvégén hoztuk-vittük a Zsil-völgyi diákjainkat. Most is nosztalgiával gondolok azokra az időkre, amikor még kétszer kellett forduljon a mikrobusz, hogy mindenkit haza tudjon szállítani. Jelenleg sajnos egy nyolcszemélyes kisbuszban is bőven elférnének. Ez az ingáztatás működött mindaddig, amíg szükség volt rá. Mára már a román kormány egészében vagy nagy százalékban megtéríti az ingázási költségeket, így ezt a szolgáltatásunkat átszerveztük. Az évek során gyakran volt szükség ilyen jellegű átszervezésre, az erőforrások szükség szerinti átcsoportosítására. Mivel a társaság tagsága kis létszámú volt, a legapróbb előrelépésekben is elsődleges szempontot jelentett a finanszírozások megszerzése.  Az első években az épület befejezésére kellett koncentrálni. Aztán a 2007–2008-as gazdasági világválság idején megtorpantak a finanszírozások, és ez nagy érvágás volt egy alig 2-3 éve működő iskolának, ahol még nagyon hiányos volt a felszereltség. Ezért a következő évtized állandó pályázással telt. 17 sikeres pályázatunk volt (itt a nagyobb összegűekre gondolok), amelyet az osztálytermek, laborok felszerelésére, a bentlakók lakhatási körülményeinek javítására fordítottunk. Időközben a társaság is folyamatos megújulásra szorult, nem csupán a tagság szintjén, hiszen többen elköltöztek, és sajnos néhányan meg is haltak, de a jövőbe mutató irányt is gyakran felül kellett vizsgálni, hiszen évről évre más és más kihívásokkal találtuk szembe magunkat. Az akadályokat mindvégig meglehetősen sikeresen vettük, de a 2020-as világjárvány idején gyakorlatilag befagyott a társaság működése. Pályázási lehetőség sem igazán adódott, találkozási, tervezési lehetőség sem, és úgy elhalványult a tevékenység, hogy végül blokkolták a számláinkat, majd bírósági felszólítást kaptunk, hogy tartsunk tisztújító közgyűlést, mert tevékenység hiányában a felfüggesztés veszélye is fennáll. Ez vezetett az e heti közgyűléshez, melyen megtörtént a tisztújítás is, Varga Károly leköszönő elnök sokévi jelentős munkájának méltatása és az új vezetőség megválasztása.

– A támogatásoknak, különösképpen az építkezés idején érkező magyar és román kormánytámogatásoknak köszönhetően a Geszthy Ferenc Társaság meglehetősen komoly vagyonnal rendelkezik, melynek bizonyos mértékben része az iskolaépület is. Jelenleg mi az épület jogi státusa?

– Amikor a magyar kormány hathatós támogatásával elkezdődött ennek az iskolának az építése, az volt az elképzelés, hogy egy teljes mértékben magántulajdonban maradó épület legyen, amelyhez a mindenkori politikum semmiféle vonatkozásban se tudjon hozzányúlni. Rövid időn belül kiderült, hogy ez az elképzelés nem helyes, tarthatatlan, és nem lesz elegendő az erőforrás a megvalósításhoz, így a román és a magyar kormány közös hozzájárulásával épült fel az iskola. Ezért az épület tulajdonjoga is hármas. Durván számolva, egyharmada a Geszthy Ferenc Társaság, egyharmada a Communitas Alapítvány és egyharmada a dévai önkormányzat tulajdonában van. Ezzel egy olyan helyzet alakult ki, hogy mindenki segíthet, akinek lehetősége van rá. Természetesen ennek vannak buktatói is. De valóban mondhatjuk, hogy a Geszthy egy komoly vagyonnal bíró társaság, hiszen az épület ráeső értéke több mint egymillió euróra rúg, és ehhez jön az épület felszerelésében való része, van egy mikrobusz, amit még 2005-ben sikerült megvásárolni, és 2018-ban, ugyancsak a magyar nemzetpolitikai államtitkárság segítségével sikerült egy 36 személyes autóbuszt is venni. így naponta 50-55 ingázót tudunk szállítani ingyen és bérmentve Vajdahunyadról, illetve Csernakeresztúrról.

– Akkor itt van most egy jól felszerelt iskolaépület. Van egy megújult csapat a társaság élén. Mi a helyzet magával az intézménnyel? Hiszen az elsődleges cél ebben a történetben maga az oktatás. Hogy áll a gyermeklétszám?

–  Valóban mindannyiunknak, akik felelősséget érzünk a Hunyad megyei magyarságért, közös célunk, hogy ha már sikerült felépíteni és ennyire jól felszerelni ezt az épületet, akkor ennek legyen értelme. Természetesen nem szegülhetünk szembe az általános demográfiai tendenciákkal. Tudjuk, hogy Európa-szerte elöregedő népesség van, egyre kevesebb a diák. Én remélem, hogy elérjük még egyszer a 612-es létszámot, ami a 2012–13-as tanévben volt, vagy elérjük azt, hogy a bentlakóink száma 60-70 legyen, mint amikor beindítottuk a bentlakást, amikor zsibongott a kollégium, és volt kivel, kiért dolgozni.  Évek óta csökkenő tendenciát mutat a gyermeklétszám. Most picit enyhült ez a csökkenés, de sajnos nem ment át növekedésbe. Hogy mit tudjunk csinálni? Nagyon-nagyon keressük a megoldásokat, nemcsak a Geszthy Ferenc Társaság, hanem az RMDSZ, a tanári kar és az igazgatóságnak is állandó kihívást jelent, hogy újabb és újabb diákokat vonzzunk az iskolába. Több lehetőség körvonalazódott. Az egyik az iskolai oktatási minőség, az iskola felszereltségének, az iskola presztízsének növelése, hisz ez eleve vonzó a diákok és a szülők számára. Másrészt újra kellene indítani azt a reklámhadjáratot, amellyel az iskola kezdeteikor éltünk. Bérelt autóbuszokkal mentünk a Zsil völgyébe, és tevékenységeket szerveztünk az ottani diákoknak. Elhoztuk őket Dévára, programokat szerveztünk számukra, játszottak, kirándultak, iskolaismertető filmecskét néztek. És ez jelentős befolyással bírt a diákok iskolaválasztására. De vannak más lehetőségek is, amelyek megfontolandóak. Attól továbbra is próbálunk tartózkodni, hogy a környező megyékből vonzzunk ide diákokat, mert tudjuk jól, hogy Temes, Arad, Fehér megye is olyan helyzetben van, hogy ha elvesztenek két-három diákot, akkor az akár osztályok megszűnéséhez vezethet. Viszont elég sok olyan, főleg etnikailag vegyes családban élő diák van, aki román iskolába jár. Őket szeretnénk felénk csábítani vagy visszacsábítani, mert van, aki itt járja ki az óvodát, megtanul valamennyire magyarul, és akkor jön a másik szülő, és azt mondja, hogy akkor tanuljon meg jól románul is, és elviszi. De büszkén mondhatom, hogy nem egy olyan alkalom volt, hogy a gyerek visszatért, mert jobban érezte magát, jobban haladt, jobban teljesített itt nálunk, a felszerelés minőségének, a hangulatnak, a tanári gárda felkészültségének köszönhetően. Mindig volt lemorzsolódás, és néha volt egy pici visszavonzás. Reméljük, hogy sikerül ez utóbbi tendenciát felerősíteni. A legnagyobb gondunk, hogy főleg középiskolában nem tudunk elég széles spektrumú ajánlatot tenni a  diákoknak, akik valami különleges adottsággal, tehetséggel bírnak, akár művészetek, akár sport terén, vagy kiemelkedő tanulmányi eredményeik vannak, ilyenkor elviszik őket egy vokacionális iskolába vagy Kolozsvárra, Marosvásárhelyre. Ezt nem tudjuk megállítani, nem is célunk, mert úgy gondolom, hogy a 21. századi Európában természetes folyamat, hogy mindenki ott keresi a boldogulást, ahol úgy látja, hogy jobb neki.

– Mit tehet az, aki segíteni szeretné az iskola életben maradását, fejlődését?

– Szerencsére akadt egy fiatalember, aki hasonló kérdéssel fordult hozzánk, és meg is találtuk az útját annak, hogy önzetlen munkájával jelentősen támogassa az iskolát. Virág Ádám korábban két évig Petőfi-ösztöndíjas volt Déván, az unitárius egyházközségnél. Akkor ismerte meg az iskolánkat. Most doktorál, és Belgiumban kapott ösztöndíjat, de tavaly decemberben lehetősége nyílt más helyszín választására, és eljött Dévára, mert itt jól érezte magát, és szeretne a közösség hasznára lenni. Amint megérkezett, hozzáfogott a Geszthy Ferenc Társaság iratainak rendbetételéhez, és nagymértékben neki is köszönhető, hogy sikerült ezt a megújuló szándékú gyűlést megtartani. Ő itt van naponta az iskola titkárságán, fel lehet keresni, be lehet iratkozni a társaságba, és bármilyen segítséget fel lehet ajánlani. Nagy szükségünk van az új tagokra is, hiszen említettem, hogy sajnos az alapítók közül többen elköltöztek közülünk. Mindenképp meg szeretném említeni Széll Zoltán tanár urat, a társaság tiszteletbeli elnökét, aki nagyon sokat tett az önálló magyar iskola megvalósulásáért. Sajnos ő sincs már közöttünk, és még számos kollégára már csak emlékezni tudtunk ezen a gyűlésen, egyperces néma főhajtással adózva emléküknek. A Geszthy Ferenc Társaság székhelye 2015-től itt van a Téglás Gábor Elméleti Líceumban. Úgyhogy, aki segíteni szeretne, szeretettel várjuk! Minden erőre, tudásra, anyagi támogatásra szükség van, hogy megtartsuk ezt a magyarságbástyánkat itt Dél-Erdélyben. 

Hozzászólások