Polgári eljárásjogi törvénykönyv

Néhány előírás alkalmazását elhalasztották

2013. május 29. 17:46 (szerda) /

Köztudott, hogy 2013. február 15-én hatályba lépett a 134/2010-es polgári eljárásjogi törvénykönyv, amelynek rendelkezései csak azokra a perekre és kényszervégrehajtásokra vonatkoznak, amelyek az említett dátum után kezdődtek.

Az alábbiakban a 134-es törvénynek azon előírásairól lesz szó, amelyek hatályba lépését elhalasztották! Ezekről Diana Dărăban, az Aradi Törvényszék sajtószóvivője tájékoztatta a Nyugati Jelent.

2016. január elsején lép életbe a többi között az a törvénycikkely, amely a per kivizsgálására, illetve esetenként a tanácsülésben való érdemi tárgyalására vonatkozik. Ez az előírás csak a 2016. január elseje után megindított pereket érinti. Hasonlóan a polgári eljárásjogi törvénykönyv azon utasításaihoz, amelyek a bíróság határozatát támadó fellebbezési (apel), illetve esetenként a felfolyamodási dossziék előkészítésére vonatkoznak.

Külön cikkelyek foglalkoznak a mediáció és a mediátori képzés megszervezésével. Tekintettel arra, hogy a mediáció fogalma nálunk csak az utóbbi években kezdett átmenni a köztudatba, érdemes néhány mondatban ismertetni, hogy miről is van szó. A mediáció (közvetítés) alternatív konfliktuskezelési módszer, a peren kívüli megegyezés asszisztált formája. A peres feleknek egy semleges harmadik fél, a mediátor (közvetítő) segítséget nyújt vitájuk rendezésére, anélkül azonban, hogy maga döntené el a vitát. Ez az eljárás teljesen informális és békítő jellegű. A mediátor a problémamegoldó folyamat keretében segít tisztázni a konfliktus természetét, segít olyan megoldást találni, amely mind a két fél számára kielégítő.

2013. augusztus elsejétől kezdődően a bíróság abban az esetben, ha a felperes a perbehívási kérelem benyújtása előtt vagy a pereskedés megkezdése után a bíróság által kijelölt időpontig nem vesz részt mediációs üléseken, visszautasítja a perbehívási kérelmet!

Újdonságnak számít és már 2013. február 15-től érvényben van az a törvénycikkely, melynek értelmében a bírói határozatokat nem látják el kényszer végrehajtási záradékkal! (Ez vonatkozik a nevezett törvény hatályba lépése előtt hozott bírói határozatokra is.) Végrehajtható okiratnak minősülnek a végrehajtási határozatok, a végleges határozatok, valamint mindazok a határozatok és okiratok, amelyek végrehajthatók.

Végrehajtási határozatoknak számítanak a fellebbezési határozatok (ha a törvény nem ír elő mást), az első bírósági ülésen hozott, fellebbezési jog nélküli határozatok, vagy ha a felek megegyeztek a közvetlen felfolyamodványban (a felfolyamodvány az első fokú bírósági ítélet ellen benyújtható perorvoslat).

Az új törvény értelmében végleges határozatnak számítanak például azok a határozatok, amelyek nincsenek alávetve fellebbezésnek vagy felfolyamodványnak; az első fokú bíróságon hozott, fellebbezési jog nélküli, felfolyamodvánnyal meg nem támadható határozatok; az első fokú bíróságon hozott határozatok, amelyek ellen nem fellebbeztek; mindazok a határozatok, amelyeket a törvény előírásainak értelmében már nem lehet felfolyamodvánnyal megtámadni stb.

Hozzászólások