Nem féltelek hazám!

Bár ellened tör frígye zsarnokoknak,

Bár ellened tör irigy szolgahad,

Földönfutó népek megostromolnak,

Mint tengerár, megállsz, ha szikla vagy.

Nem féltelek hazám!

Eldültél volna, mint cser a viharban,

Ha a végzet nem nézett volna ki,

Hogy élj: nem törtek meg véres csatákban

A balszerencse századévei.

Nem féltelek hazám!

Ameddig áll Branyiszkód kőrakása,

Mint órjás harcaid emlékjele,

Regét mond róla a Kárpát vadásza

S viharként leng rajt hősök szelleme.

Nem féltelek hazám!

Ameddig látom alföld rónaságát,

Felette multak délibábja kel,

Szent vér hizlalja lengő dús kalászát

És tápot a test, lélek benne lel.

Nem féltelek hazám!

Az ősi bűn küldött ránk sujtoló kort,

A lánc helyét csak szent vér mossa le:

Hogy a jobb gyermek győzzön, Mózses elhalt

A pusztában s egy nemzedék vele.

Nem féltelek hát hazám!