Nemzeti összefogás a Pokol Tornácán

A sztálini vasfüggöny ma is létező maradványa vágja ketté az ukrán–szlovák határon fekvő, de hatszáz éve összeforrott, magyarlakta Szelmencet. Az ikerfalu nagyszelmenci része Szlovákiába szakadt, Kisszelmenc pedig ma Ukrajnához tartozik.

A történelem szeszélyeinek kitett kárpátaljai magyar vármegyék a trianoni békeparancs nyomán cseh fennhatóság alá vándoroltak, majd 1938 őszén, az első bécsi döntéssel vissza az Anyaországba. 1945-ben aláírt jaltai egyezmény kitalálói ismét visszaterelték cseh fennhatóság alá, de mivel Moszkva még jobban ki akarta tolni határait nyugat felé, ezért a csehszlovák vezetéstől kierőszakolta Kárpátalja egy részének „átengedését”. A győzők a legkisebb mértékben sem ismerték az emberi léptékeket. Így történhetett meg, hogy az új határvonal kettévágta a falut. Ekkor lett szovjet település Kisszelmenc, és ismét csehszlovák Nagyszelmenc. 1991-ben, a Szovjetunió széthullásakor, Kisszelmenc vándorbotja Ukrajnáig kopogott, Csehszlovákia megszűnte pedig1993-ban szlovákká tette a magyar Nagyszelmencet.

A szovjet megszállás elején ide-oda tologatták a határt. Néhány hónapig a temetősírok között kanyarogva verték le a cölöpöket, s a házak udvarain át. Ha a parasztember kilépett a konyhaajtón, hogy enni adjon udvarán a disznóknak, át kellett mennie egy másik országba! Végül a határt úgy húzták meg, hogy a falu közepén álló egyik házat lerombolták, leválasztották a kertjétől, ott haladt a határvonal, a temetőnél pedig kicsivel keletebbre tolták, a temetőt kikerülendő. Egy ideig még átjárhattak dolgozni a határ túloldalán levő földjeikre, azonban 1946-ban Szelmenc sorsa beteljesedett: a katonák egy nap alatt magas palánkot emeltek, majd „vasfüggönnyel” – deszkapalánkkal, őrtornyokkal, felszántott határsávval, jelzőrakétás csapdákkal – tették nyilvánvalóvá, hogy a Szovjetunió meddig tart. Ekkor kapta a főutcát átszelő határ senkiföldje „a Pokol Tornáca” nevet.

Családok, barátok, életek szakadtak ketté. A határvonalon csak a madarak járhattak át szabadon.Tilos volt bármiféle kommunikáció. Aki átkiabált, azt megbüntették. Hogy kijátsszák az orosz őrök éberségét, mezei munka közben, magyar énekszóval, amit a katonák nem értettek, adták át a túloldaliaknak a híreket. A temetőtől nem messze húzódik a határ. Így aztán a szülők és hozzátartozók virágcsokrai csak úgy kerülhettek a sírokra, hogy a határ egyik oldaláról átdobták a másik oldalra. Amikor meghalt valaki, Nagyszelmencen, a túloldali rokonok, ismerősök kijöttek a kerítésig, onnan hallgatták a szertartást, s kísérték a kerítés mellett a sír felé az elhunytat.  A kisszelmenciekpedig a halottainkat kivitték a vasfüggönyhöz, hogy a határ túloldalán élő rokonok végső búcsút vehessenek tőlük.

Döbbenetes annak a 8 éves kislánynak is a története, aki a hirtelen palánkemelés napján, a határ nagyszelmenci oldalán rekedt a nagyszülőknél, és soha többé nem mehetett haza. Esküvője napján menyasszonyi ruhában ment ki a határhoz, s a szögesdrótkerítésen keresztül mutatta meg magát a határ túloldalán tehetetlenül sírdogáló örömszülőknek, mivel a szovjet hatóságtól nem kaptak engedélyt, hogy részt vehessenek a lányuk esküvőjén.

Az ikerfalu 2001-től kérvényezte kormányaitól, eredménytelenül, a főutcai határátkelőt. 2003-ban a határvonalat jelző "senkiföldje" két szélén állították fel az európai békeparancsok abszurditása mementójaként a világ legkülönösebb székely kapuját. A kapu egyik fele Szlovákiában található, a másik pedig nyolc méterrel arrébb, Ukrajnában. Ha megfelelő távolságban állunk, akkor az útról a két fél kaput egynek látjuk. Az ötlet Pekár József székely fafaragó mestertől származik, és Fuksz Sándor nagykaposi vállalkozó készíttette el erdélyi fafaragókkal. A Nagyszelmenc felőli oldalán az alábbi vers hirdeti a jövendőbevetett bizodalmat:

„Egy Szelmencből lett a kettő, egyesítse a Teremtő

Áldjon Isten békességgel, tartson egyben reménységgel

Mi reményünk megmarad, összeforr mi szétszakadt

Két Szelmencnek kapuszárnya, falvainkat egybezárja." 

A kiskunhalasi születésű író, Zelei MiklósA kettézárt falu című dokumentumregényének, valamint a Magyar–Amerikai Kongresszusi Kapcsolatok Központja amerikai elnöke, Nagy Sándor András szelmenci látogatásának köszönhetően irányult 2004-ben az USA és a nemzetközi politika figyelme a szögesdróttal feldarabolt falu embertelen helyzetére, ahol a győzők ”igazságos” békeparancsa immár 60 éve a két rész 10 lépésnyi távolságát 50 km-re duzzasztotta, ráadásul vízumkényszerrel párosítva. Az abszurditás kedvéért a kötelező vízumért a kisszelmencieknek 600 km-t kellett utazniuk. 

A két település polgármesterei és Zelei Miklós 2004. április 21-én a Kongresszus Emberjogi Frakciója meghallgatására voltak hivatalosak, ahol az amerikai diplomácia támogatását kérték a főutcai határ megnyitása érdekében. Illár József Kisszelmenc polgármestere a meghallgatás végén, az azt vezető demokratapárti Diane E. Watsonnak a világ egyetlen, egymással csak térben összekapcsolódó székelykaput „nyitó” faragottkulcsot  adott át, aki a kulcs átvétele után így sommázta a meghallgatás eredményét: „Odamegyünk, és az elsők leszünk, akik átmegyünk a megnyíló határon!”

És az Úr 2005. esztendeje karácsonyának előestjén, a Pokol Tornácán, ugyan többszöri elnapolás után, megnyílt a határ! Az átkelőt csak gyalogosok és kerékpárosok vehetik igénybe. A közben feléledt nemzetközi felháborodás nyomán, 2006-ban a két állam kishatár-átlépő státuszt adott a szelmenci átkelőnek.

A határ menti bejáratoknál 2012-ben az egyetemes magyar örökség részét képező írásrendszerrel, székely-magyar rovással írt település-névtáblákat helyeztek el – ahogy az nagyon sok kárpát-medencei településen immár szokássá vált.

A valamikor egybenőtt Nagy- és Kisszelmenc egy község, egy főúttal, ám mégis két település, két külön országban. Közepén drótkerítéssel szétszabdalt, fegyveres katonák- őrizte határátkelőhely.

Szomorú, hogy mi, Duna menti országok kisebbségei még viszonylagos szabadságunkban sem magunktól jövünk rá, hogy előszobázni kell Brüsszelben, Washingtonban, s ha a nagyhatalmi ajánlás már megvan, akkor az cselekvésre serkenti az érintett országok hatalmasait. Mindemellett, aszelmenci emberjogi anomália megoldásához az elengedhetetlen közös akarat kinyilvánítására és öt ország magyar képviselőinek/polgárainak összefogására volt szükség. Az ukrán–szlovák ikerfalu magyar népe, magyar polgármesterei, az akciót összehangoló anyaországbeli újságíró, egy furfangos székely faragómester, amerikai magyar politikusok és a küldöttséget önzetlen adományaikkal támogató amerikai magyar közösségek együvé tartozásából fakadó cselekvő erő végül meghozta gyümölcsét: a sorozatos békeparancsok „adománya”, a szelmencieknek szánt sajátságos berlini fal, a Pokol Tornáca, 60 év múltán végre átjárhatóvá vált. 

Mi sem bizonyítja jobban, mint ez a történet a magyar törvényhozás által 2010-ben hozott döntés időszerűségét, amellyel – „az Alkotmányban rögzített felelősségünk jegyében, a magyarság egyik legnagyobb történelmi tragédiájára, a történelmi Magyarországot szétdaraboló, s a magyar nemzetet több állam fennhatósága alá szorító, 1920. június 4-én aláírt békediktátumra emlékezve, számot vetve e békediktátum által okozott politikai, gazdasági, jogi és lélektani problémák máig tartó megoldatlanságával, egyaránt tiszteletben tartva a magyar nemzet érdekeit és más nemzetek jogát arra, hogy a magyarság számára fontos kérdésekről másként gondolkodjanak, attól a céltól vezettetve, hogy e cselekedettel hozzájárulunk a Kárpát-medencében együtt élő népek és nemzetek kölcsönös megértésen és együttműködésen alapuló békés jövőjéhez” – június 4-ét, a Nemzeti Összetartozás Napjának nyilvánította.

Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács aradi szervezete 2013. június 4-én 18 órakor, a Jelen Ház nagytermébe irodalmi, videovetítéssel egybekötött tényfeltáró előadásra hívja a múltunk iránt érdeklődő és tenni akaró magyarjainkat.

Az est meghívott előadója Fráter Olivér történész, a budapesti Miniszterelnökség Nemzetstratégiai Kutatóintézetének elnökhelyettese. Előadásának címe: „S ha Erdélyt elveszik?” (Ady Endre), melynek keretében felvázolja a nemzeti összeomlás sajátságos magyar útját és az abból kivezető túlélés lehetőségét.   

Az est házigazdája dr. Borbély Zsolt Attila, politológus, az EMNT aradi szervezete elnöke.

Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várunk.

Murvai Miklós