Örömzene a holokauszt-napon

Hétfőn délután a neológ zsinagógában került sor az idei holokauszt-napi megemlékezésre. Az utóbbi években megszoktuk már, hogy ez alkalommal a régi zsidó temetőben tartják meg a rendezvényt, a mostani kivételnek azonban több oka is volt.

A román kormány 2004-ben hozott határozata értelmében október 9-ét jelölte ki Romániában a holokauszt napjának, egyúttal elismerve a sokáig tagadott romániai holokausztot. Ionel Schlesinger, az Aradi Zsidó Hitközség elnöke megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy nemcsak a múltról kell megemlékezni, hanem a mai gondokról és a jövőről is beszélni kell. Ha a múltról kerül szó, akkor nem lehet elfeledni hat millió lélek módszeres kiirtását, ha a máról szólunk, nem lehet eltekinteni az újraéledő antiszemitizmusról, és ha a jövőbe tekintünk, akkor bosszúvágy nélkül kell reménykedni abban, hogy nem ismétlődhet meg a XX. század szégyene, a holokauszt – de ezért tenni is kell, mert a válságok idején rendszeresen megtalálják a szolgálatos bűnösöket: a zsidókat.

A hétfő délutáni, estébe nyúló esemény elején hat gyertyát gyújtottak meg – a holokauszt hatmillió európai zsidó áldozatának emlékére –, s közben lehullott a fehér lepel a magyarországi Corvus-Kora Róbert festőművész hatalmas, 9x4,5 méteres panoramikus festményéről, amely, bár a Holokauszt címet viseli, tulajdonképpen a zsidóság 4000 éves történelmét fogja át a pátriárkáktól, a békeidőn, a holokauszton keresztül egészen a mai Izrael biztató jövőjéig. A művész néhány mondatban szólt a festmény elkészítésének az indíttatásáról, kiemelve, hogy ezzel kívánt emléket állítani a magyarországi zsidóságnak, amely a XIX. második felében és a XX. század elején jelentősen hozzájárult az ország gazdasági-kulturális felemelkedéséhez.

Dan Lăzărescu műkritikus a művész bátorságát és felelősségét emelte ki, amikor egy ilyen hatalmas mű megalkotásába belefogott. Úgy értékelte, hogy a festmény a létbizonytalanság és a remény ötvözete, emlékeztetve: a mai európai kultúrát a zsidó hagyományok keresztény továbbvitele teremtette meg.

A rendezvényt a Sabin Drăgoi Művészeti Líceum Voci de primăvară kórusa nyitotta meg Monica Tebuie tanárnő vezetésével Izrael és Románia nemzeti himnuszának előadásával, majd később többször – mikor improvizálva, mikor felkérésre – közreműködött az est díszvendége, Shmuel Barzilai, a bécsi nagy zsinagóga főkántora koncertjében. Ahogyan többen is fogalmaztak: gyásznapon is azt kívánták kinyilvánítani, hogy a zsidóság él és élni fog.

A koncert, tulajdonképpen előadóest – amelyen zongorán közreműködött Dor Niculescu – igazi örömzene volt, amelybe a közönségen kívül a végén közvetlenül bekapcsolódott Ionel Schlesinger és a jelenlévő Aurel Vainer parlamenti képviselő, a Romániai Zsidó Közösség elnöke is. Ez utóbbi nagy ívű beszédében arról szólt, hogy a romániai zsidóság lojális szülőhazájához, ugyanakkor érdekelt egy erős, biztonságos határok között élő-munkálkodó Izrael létében is. Nem valami ellen, hanem valami érdekében, a haladásért dolgoznak, és erre, például, Aradon kiváló lehetőségek vannak, bármilyen kevés is a számarányuk.

Az életöröm és -kedv, valamint a béke melletti hitvallás jellemezte az idei holokauszt-napi megemlékezést Aradon, amelyre megtelt a neológ zsinagóga, és amelyen magas szinten képviseltették magukat a különböző felekezetek, valamint a helyhatósági intézmények.