Papírtengely

Arad belvárosának építészetileg, szociálisan, kereskedelmi szempontból leglezüllesztettebb tengelyét, a Szabadság tér (A.Iancu) és Víztorony közötti szakaszt hivatott értékes, lakható, látogatható övezetté tenni a most elkészült rendezési terv.

A vándorárusoktól, megélhetési boltoktól, kéregetőktől, zsebtolvajoktól hemzsegő rész értékes műemléképületei elrohadtak, a piac méltatlan a város hagyományaihoz, a mocsok és mizéria pedig mindenre rátelepedett.

Ezen a tarthatatlan állapoton próbálna változtatni a vár–Víztorony közötti rész rendezési terve, amely bő húsz évvel 1989 után végre elkészült, biztosan meg is szavazzák az önkormányzatban, Arad első, igazi sétálóutcájához azonban egyetlen lej sincs a kasszában. Bognár Levente alpolgármester a Nyugati Jelennek elmondta, léteznek uniós források hasonló célokra, de Arad már nyert egy pályázatot a Rácfertály rekonstrukciójára, és kevés a valószínűsége, hogy most mindjárt ismételni tudna.

Pedig az elképzelésre a legkifinomultabb urbanisztikai érzék is rácsettintene. Fő cél, hogy az egyszer visszaszolgáltatandó vártól a Víztoronyig egy olyan kereskedelmi–kulturális–szórakoztatási tengely alakuljon ki, amely méltóan lehetne Arad márkaneve, fő vonzereje. Ráadásul a tervek nem csupán erre a „vonalra”, hanem a környező utcákra is kiterjednek, amelyeket bevonnának a fejlesztésbe. Szó van, például, egy úgynevezett „kulturális negyedről”, ahova kiköltöztetnének-kialakítanának kulturális központokat, intézményeket. Ide tartoznak a Püspökség, I. Chendi, Blaga, Alecsandri, Goldiş, Eminescu, Desseanu, Caragiale (egy része), Ceahlău, Kálvin, Russu Şirianu utcák. Szállás- és regionális gasztronómiai mini-negyedet alakítanának ki a Coşbuc, Mărăşeşti, Caragiale, Gh. Popa, Sava utcákban, míg a Forradalom útjára és a Szabadság térre márkás boltokat csábítanának, de megmaradnának a közintézmények is. Persze, ez már hosszú folyamat, mert először infrastrukturális feltételeket kellene kialakítani, majd a magánbefektetőket kedvezményekkel „letelepíteni” ezekben a negyedekben, s ebből a szempontból a tervezet túl optimistának tűnik, mert a szükséges önkormányzati határozatokra, szabályozásra mindössze három évet ad.

A vár–Víztorony tengely rekonstrukciójának leglátványosabb szakasza a Forray utca lenne, Bognár Levente elmondása szerint a város is erre koncentrál. Teljesen kitiltott gépkocsiforgalom, krémszínű és piros díszburkolat, padok, kandeláberek a házfalakon, fák, dísznövények, köztéri szobrok, alkotások tennék vonzóvá Arad sétálóutcáját, ám ehhez a most meglévő boltokat, kocsmákat is alaposan meg kellene rostálni.

A rendezési terv civilizálná a nagypiacot, befejezné a Szabadság-szobornak is helyet adó parkot, sőt, kiterjesztené egészen a Víztoronyig. Amely most magánkézben van, és hiába védett műemlék, a város még azt sem tudta-akarta elérni, hogy leszereljék róla a rádióantennákat. További terv két mélygarázs építése a Szabadság téren és a nagypiacnál.

A fő kérdés azonban, mi lesz a régi és történelmi értékű házakkal, ki és főleg miből fogja ezeket a tetőtől a pincéig újjáépíteni. Mert semmit sem ér a díszburkolat és dísznövény-sor, ha erre naponta ráhull a homlokzati vakolat. A szociálisan is lezüllesztett tengely mentén lakók zömének sosem lesz pénze rendbe tartani az említett, értékes ingatlanokat, főleg, hogy ezekben a régi bérházakban jobbára lakástulajdonosok, -bérlők és nem háztulajdonosok élnek. A rendezési terv ezért csínján bánik az épített örökség jövőjével, az ingatlanok állagmegőrzésére vonatkozó törvényeket említi, miközben mindenki tudja, hogy ezeket sehol nem tartatják be a városban. Ezért óvatosan tíz évet szán a házak homlokzatainak rendbetételére, holott a rendszerváltás óta eltelt húsz évben ez még meg sem kezdődött Aradon, tovább folyik az illegális ajtóvágás, üzletkialakítás a legértékesebb ingatlanokban is. A város-–tulajdonos partnerkapcsolat is illúzió, mert egyik félnek sincs pénze.

Így aztán félő, hogy az egész tervből csupán a Forray díszburkolása valósul meg, amelyet aztán rövid idő alatt teljesen tönkretesznek az autók és az utca jelenlegi haszonélvezői.