Pozitív nemzeti jövőkép szükséges

A szerkesztőségünkbe érkezett levélben a 2012-es Nyugati Jelen Évkönyvben megjelent, Szemléletváltás a gyermekáldásért című, Zámbori Magdolna terapeutával készült interjúval kapcsolatban a következők olvashatók: „Sokszor ötlött fel bennem is, vajon ez lenne az a gyakran emlegetett világvége-folyamat, hogy fogyunk, fogyunk? 

Azt üzenem Zámbori Magdolnának, fog ez menni. Csaba atya szavait használva, segítse elgondolásában a Szent-szellem szeretete. Ha nem volnék közel a 87-hez, magam is beiktatnám az ötletet az irodalmi kör programjába, amelyik, hála Istennek, még működik. 2012. január 30-án leszünk 40 évesek. Szerényen, lehet, zsíros kenyéren, de az évfordulót szeretnénk megünnepelni. Kívánok mindnyájuknak békességes, elviselhető újévet! Tisztelettel, hű olvasójuk Lugosról, a Szombati Szabó István Irodalmi Kör elnöke, Fülöp Lídia.” A biztatáson felbátorodva újra megkerestük Zámbori Magdolnát, akit ötletének kivitelezése felől faggattuk.

– Mit jelent az ön számára egy közismert írónak a bátorítása?

– Igen nagyra becsülöm, amiért az idősebb korosztály értékeli törekvésem célját, hogy vannak még olyan emberek, akik velem együtt szükségét érzik a jelenlegi, lesújtó demográfiai helyzet megváltoztatásának. Megköszönöm, amiért tollat ragadott a munkámhoz való bátorításra. Az olvasókat egyben arra kérem, gondolkozzanak el, hova vezethet a gyermekvállalás egyre veszélyesebben csökkenő tendenciája? Ezt folytatva milyen jövőképet alkothatunk a családunk, illetve a nemzetünk számára?

– Ha jól tudom, ötletének a kivitelezését hosszú távra tervezte, ezért a nagycsalád kialakításának  igényét a gyermekek lelkében próbálta elültetni. Milyen sikerrel?

– A fiatalok, vagyis a 10–18 évesek körében igen kedvező fogadtatásra talált a téma.

– Milyen témákat érintettek? Nyilvános helyen ugyanis olyan rosszmájú vélemény is elhangzott, hogy a szexre próbálta tanítani a gyermekeket…

– Fő témát képezett a harmónia megtartása a keresztény értékeken alapuló családban és az életünkben. Tehát a saját életünkben, a családban, a társadalomban, sőt világviszonylatban is. E témakörben kezdtünk el a gyermekekkel beszélgetni, melynek során külön foglalkoztunk a keresztény családdal, amelyikben, ha netalán felborul az összhang, az milyen szinten borul fel máshol is. Mindezt 7 fő aspektus szerint elemeztük: társadalmi, családi, fizikai, pénzügyi, verbális, spirituális és mentális megközelítésből. Tegyük fel, hogy a családban felborul a harmónia. Ha igen, ez milyen szinten hat ki a társadalom, illetve minden jelzett megközelítési mód hangulatára. Mert a gyerekek igen jól érzékelték: ha valahol a harmónia felborul, ez minden vonatkozásban érezhetővé válik. Mert ugye, ha a családban nincs meg a harmónia, ott mentálisan nem harmonikus szavakat intéznek egymáshoz, spirituálisan eltávolodnak egymástól, pénzügyileg nem biztos, de a bizonytalanság bekövetkezhet. Ha a test és az elme nincs összhangban egymással, fizikai hatások jelentkezhetnek, a diszharmónia társadalmi szempontból is érzékelhető, mert ha ideges, zaklatott ember kerül az utcára, nem a megszokott módon tud alkalmazkodni a közösségi normákhoz. Mindezt a gyermekek érdeklődve hallgatták, jól megértették vagy legalábbis sokan azt hitték, hogy egy csapásra megértették. Ha mégsem így történt volna, biztos vagyok benne, hogy további töprengés, gondolkodás után eljutott a tudatukba, maradéktalanul megértették. Remélem, némi gondolkodás után mindnyájukban kicsit megváltozott, a tudatukba bevésődött valami. Amit a megfelelő alkalomkor és időben valószínűleg elő is tudnak venni. A család témakörből kiindulva szépen levezettük a családépítésnek a fogalmát. Beszéltünk a szülői és gyermeki ragaszkodásról, a családon belüli önzetlen szeretetről, az egymás iránt megnyilvánuló áldozatvállalásról, a házastársak közötti hűségről. Megvitattuk, hogyan kezdjünk családépítéshez. A családok komolyan veszik-e szerepüket a társadalomban? Hisznek-e abban, hogy a családok változtatják a társadalmat, annak a jövőjét? Levezettük a család megmaradásának a feltételeit, aminek egyik legfontosabb tényezője a szaporulat. Együtt megvitattuk, hogy a társadalom, így nemzetünk hosszú távú megmaradásához az 1 vagy 2 gyermek vállalása elég-e. Természetesen nem elég, mert legkevesebb 3 gyermeknek a vállalására van szükség ahhoz, hogy a társadalom, közte a magyar is, szaporodó tendenciát tudjon felmutatni. Azt is megvilágítottuk, hogy ez mennyire hat ki a fizikális egészségükre is. Ahhoz viszont, hogy mindez sokkal mélyebben bevésődjön a gyermekek, de a szüleik tudatába is, sokkal nagyobb kampányra lenne szükség.

– Mihez mérten? Mekkora gyermektömeggel sikerült találkoznia?

– Felmérés céljából hozzávetőleg 220-230, 10 és 18 év közötti magyar diákkal sikerült e kérdéseket megvitatnunk. Közülük különösen a 10-12 évesek voltak elragadtatva a hallottaktól. Igen hálásak voltak, várják a további találkozókat. Úgy vettem észre, ők sokkal jobban megérthetik e dolgokat, mint a 17-18 évesek, akik az életbe lépésnek szinte a küszöbén járnak. Ők sokkal inkább hitevesztettek, mint a fiatalabb korosztály. Nagyon fontos lenne, ha megértenék, hogy semmi más nem történik velünk, csakis az, amit kigondolnak, tehát a gondolataink irányítják az életünket, de hasonló gondolatok irányítják a világot is. Ha el tudunk oda jutni, hogy gondolati szinten pozitív irányba változtassunk, ami után következik a hasonló irányú cselekvés, a hitük is sokkal erősebbé válhat. A cselekvés gondolati eredete nem véletlenül van benne a gyónás szövegében is: vétkeztem gondolatban, szóban, cselekedettel és mulasztással. Mert a vallás is arra tanít bennünket, hogy a gondolat az első, csakhogy az emberek ennek nem tulajdonítanak jelentőséget.

– Ezek szerint a felmérés sikeresnek mondható. Lesz-e folytatása?

– Nemzetünk jövőképének a megváltoztatásáért a felvilágosító munkát mindenképp folytatni kell nemcsak a fiatalok, hanem minden korosztály körében. Sarkalatos kérdés: meg tudjuk-e találni, a felvilágosítás számára képesek leszünk-e a fiatalokat úgy megszólítani, hogy ezt ne érezzék többlettehernek? A találkozókról való távolmaradás fő indoka ugyanis az időhiány, a leterheltség. Azokkal, akik a szabadidejük egy részét feláldozzák e téma megvitatására, nagyon szívesen találkozom Aradon, az RMDSZ Püspökség utcai székházának a tanácskozó termében. Ildomos lenne, ha az osztályfőnökök rábeszélnék a diákjaikat e beszélgetéseknek a fontosságára. Nagyon fontos lenne, hogy e fiatalok megismerjék egymást, mert minden a közösségből indul ki. Ha összetartó közösségeket tudunk teremteni, ahol megbíznak egymásban, a kölcsönös bizalom gyökereket képezhet ahhoz, hogy a fiatalok, de általában az emberek az önmagukba, a társadalomba, de az Istenbe vetett hitüket is megerősítsék vagy ha elveszett, azt visszanyerjék.

– Úgy legyen.