Solti borlovagok a Szabadság-szobornál

Amíg fel nem öltötték hímzett, hosszú, kék talárjukat, egyszerű turistáknak tűntek, olyanoknak, akiket elég gyakran látni Aradon, a Szabadság-szobor környékén. Amikor azonban a Jelen-házból, ahol ebédeltek, rendezett sorokban, elől a zászlóvivővel elindultak, rögtön felkeltették az érdeklődést.

A solti (Magyarország) gr. Vécsey Károly Borlovagrend tagjai azért jöttek ide, hogy névadójuk előtt tiszteletüket leróják.

– Elmentünk a Vesztőhelyre, most a Szabadság-szobornál, Vécsey Károly gróf portréja mellé elhelyezzük a megemlékezés koszorúját – mondja Farkas Imre, a lovagrend alapító nagymestere, aki tízéves tevékenység után, egészségügyi okokból nemrég mondott le tisztségéről hogy új nagymesternek, Kerti Istvánnak adja át a vezetést. – Nagyon örülünk, hogy ide eljöhettünk, s most három napot ezen a vidéken tölthetünk.

­– Mi lesz a további program?

– Este kimegyünk Ménesre, a Balla Géza-pincészetbe, ott fogunk megszállni, és természetesen megkóstoljuk a borait is.

– Tudja-e, hogy Aradon is vannak borlovagok?

– Nem, nem ismerek senkit, de ha így van, remélem, felvesszük velük is a kapcsolatot az új nagymester, meg Gulyás Győző kancellár révén.

– Hány borlovagrend van Magyarországon?

–      43, amelyeknek a környező országokból, Szerbiából, Ukrajnából, Szlovákiából, meg persze Romániából is vannak társult tagjai. Évente szerveznek összejövetelt, amelyen felvonulnak, különböző ruhákban, a lovagrendek tagjai, együtt szórakozunk, kóstoljuk meg a borokat. A jelszavunk: jó bornak is kell a cégér.

–      Hogyan lesz valakiből egy borlovagrend nagymestere?

–      Hát valamilyen rálátása kell legyen a borra, a kulturált borfogyasztásra. Magam Budafokon végeztem borászati iskolát, Kecskeméten az izsáki

telephelyet vezettem. Mivel Solton volt egy kis pincém, amit felújítottam, a Sárga Borház elnevezésű borhelységben tartjuk évente két napon keresztül a borlovagrend ünnepélyét.  

***

Kerti Imre, az új nagymester elárulja: maga nem profi borász, de a bort természetesen szereti, és már ősei révén kapcsolatba került vele. „Magyar emberek vagyunk, az első számú italunk a bor”, vallja, majd így folytatja: – A solti borlovagok mindegyike kis családi pincészettel rendelkezik, köztünk nincsenek nagyhírű profi borászok, mi egyszerű vendégszerető emberek vagyunk. Ha idejük engedi, egy autóra való csoportot szeptember 20-án, a lovagrend ünnepén és a solti szüreti napokon nagyon szívesen látnánk.

– Olyan korán szüretelnek arrafelé, a Duna prtján?

–      Hát nem, de annak szenteljük a napot. Van egy székelyföldi testvérteleülésünk, Csíkdánfalva, eljön a küldöttségük, hoznak zenészeket, van jó borunk, harapnivaló is akad – jól érezzük magunkat.

***                         

Tegnap délelőtt a soltiak hazaindultak, miután Ménesen, mint Gulyás Győző kancellár elmondta, jól érezték magukat.