Tanévzáró a Téglás iskolában

Ünnepélyes volt idén is az utolsó csengetés a dévai Téglás Gábor iskolában. A bő háromórás ünnepség bensőségesebbnek sikerült, mint az előző években, mivel idén nem voltak jelen közéleti személyiségek (szerk. megj.: vajon miért?), a diákok, szülők és családtagok egymás között ünnepeltek.

A tanévzáró már reggel megkezdődött, amikor a sportpályán a tanulmányi eredményekért járó oklevelek, jutalomkönyvek mellett elemi, gimnáziumi és középiskolai szinten egyaránt számtalan különdíjat osztottak ki a szaktanárok. Hunyad megye egyetlen magyar középiskolájának diákjai idén is kimagasló eredményeket értek el, számos országos vagy magyar tantárgyversenyben vagy sportvetélkedőben.

A díjak osztása természetesen a kicsikkel kezdődött, az elemisták közül sokan részesültek elismerésben, mivel ezen a szinten nincsenek jegyek. Az általános iskolásoknál és líceumi szinten viszont már a tanulmányi átlag alapján osztályozták a diákokat, s bizony voltak olyan évfolyamok, ahol az első díjas tiszta tízessel zárta a tanévet. A díjak kiosztása a diáktársak őrjöngésével járt, különösen a nagyobb diákok és a tanárok esetében. Mert nemcsak a diákok, hanem a tanárok is kaptak elismerő okleveleket, végül is az egyéves munka közös volt, a diákok és a tanárok, tanítónők együtt dolgoztak.

Az első rész után a diákok, szülők és tanárok az iskola aulájába vonultak a perzselő napsütés elől, az ünnepség leginkább várt részére, a tizenkettedikesek ballagására. Közben a végzősök búcsút vettek a tantermektől, a folyosók kedves zugaitól, az iskolaudvartól, de mindenekelőtt a tanároktól, iskolatársaktól. Az iskolától, mely éveken keresztül a második otthonuk volt, ahogy Kocsis Attila iskolaigazgató fogalmazott ünnepi beszédében. Számos jó tanáccsal bocsátotta útra diákjait, arra intve őket: igyekezzenek lelki, szellemi javakat gyűjteni és ezeket kamatoztatva szebbé tenni a világot. Hiszen a jövő építése most már az ő kezükben van. A gyökereket pedig ne feledjék, mert bármilyen magasra szállnak, ez az, ami táplál, ahová vissza lehet térni, és amit tovább kell építeni.

A végzősök közül az osztályelsők szólaltak fel, s búcsúbeszédükben köszönetet nyilvánítottak mindazért, amit a Téglás Gábor nevét viselő iskolában tanultak és kaptak. Természetesen a négy esztendő diákcsínyjeit is felemlítették, ezek fűszerezték meg a diákéletet, s az emlékezetben is megmaradnak.

Dr. Hauer Erich, a két végzős osztály legjobb tanulóját külön díjazta, a korán elhunyt fia emlékére létesített alapítvány nevében. Ifjabb Hauer Erich, aki a megálmodta az iskolát, nem lehetett ott az ünnepségen, pedig büszke lenne rá: öt év alatt az iskola sokat fejlődött, színvonalas oktatásával a Hunyad megyei magyarság tartópillérévé vált.

A végén a végzős osztályok első tanulói átadták az iskola kulcsát a tizenegyedikeseknek, s szintén ők akasztottak szalagot az iskola legjobb diákjainak nevét őrző szalagtartóra. A hagyományossá vált ceremónia után felcsendült a dal, és omlani kezdtek a virágok. S bár kicsit hosszúra sikeredett a Téglás Gábor évzáró ünnepélye, mindenki a jól végzett munka örömével, teli reménnyel távozhatott.

Végül az első díjasok névsora (csak az ötödik osztálytól fölfelé):

V. osztály: Nagy Csongor

VI. A osztály: Gáspár-Barra Szilárd (10-es átlag)

VI. B osztály: Karda Borbála (10-es átlag)

VII. A. osztály: Máté Orsolya Anna

VII. B osztály: Tarsoly Andrea

VIII. A osztály: Varga Cecília

IX Matematika-informatika: Szabó Tímea (10-es átlag)

X Matematika-informatika: Harangozó Krisztina

X. Turizmus: Pasat Mária

XI Matematika-informatika: Dobrán Edina (10-es átlag)

XII Matematika-informatika: Udvari Tibor