Testnevelés határok nélkül

Romániában még létezik és működik a tanfelügyelők rendszere. Minden szaknak megvan a pedagógiai köre és tanfelügyelője. Ám a tanfelügyelő nem mindig „mumus”. 

Az aradi testnevelők, élükön Jazbinsky Gábor tanfelügyelővel, úgy döntöttek: Szegedre látogatnak egy kétnapos tapasztalatcserére.

A kiválasztott iskola a Szegedi Ipari, Szolgáltató Szakképző és Általános Iskola Szeged-Móravárosi Tagintézménye lett. Tizenhárman érkeztek: magyarok, románok vegyesen. Az eszmecsere két nyelven folyt. Szerencsére az órákat nem kellett tolmácsolni, hisz a mozgás és a sport nyelve mindenki számára érthető.

Az első órán a rendész tanulók speciális felkészülését tekintették meg. A két testnevelő tanár: Vér László és Országh Márton úgy vezényelte a diákokat, mint annak idején Bernstein a New York-i Filharmonikusokat. A jól összeszokott 11. C félszavakból, gesztusokból is értette, mi a teendő. Ahogy annak lennie kell: bemelegítés, erőnléti gyakorlatok, páros mozgások, egy kis önvédelem, levezetésként labdajátékok, majd értékelés.

A következő órán látszott az érem másik oldala is. Radóczi Tibor egy olyan osztályt igyekezett megmozgatni, ahol nem rajonganak a testnevelésért, sportért. Mégis a több mint féléves kitartó munkának meglett a gyümölcse. Igaz ugyan, hogy a tanóra nem volt „szokványos”. A közös bemelegítés után a diákok válogathattak: volt, aki teremfocizott, volt, aki az iskola konditermében izmot gyúrt, a lányok inkább tollasoztak, de akadtak, akik a saslengés művészetét gyakorolták. Elámultunk a lengések láttán, főként, mikor megtudtuk, hogy a tanár úr személyesen szokta bemutatni. Nem kellett sokat noszogatni, ügyes, gyors mozdulattal felpattant a korlátra és elvégzett néhány szépen kidolgozott lengést.

Az órák után következett a megbeszélés. Mint kiderült: hasonlók a problémák a határ mindkét oldalán. Nincs elég torna- és edzőterem, de ha lenne is, nem könnyű manapság a diákokat rávenni a mozgásra, ugyanakkor nehéz a tanmenet szerinti tervet tartani. Mindezek ellenére a lelkes testnevelők megpróbálnak mindent megtenni azért, hogy egészséges, sportot szerető és művelő fiatalokat neveljenek.

Eltérések is akadnak bőven: míg Magyarországon heti két testnevelés óra van (még a szakiskolai osztályokban is), addig Romániában csak heti egy; az új magyar pedagógus-életpályamodell ahhoz hasonló tervet kíván bevezetni, amit a románok nyűgnek éreznek, és mostanában akarnak eltörölni (véglegesítő vizsga, egyes fokozat, kettes fokozat); míg a románok hiányolják a szakiskolai osztályok jelenlétét a képzésükből, addig Magyarországon ezeket is most szeretnék megszüntetni.

A kétnapos közös programban az óralátogatás és az iskola bemutatása mellett sor került fürdőzésre, vadasparki sétára, a nagyszéksósi bivalygulya szemrevételére és egy közös bográcsozásra is. És, ha már testnevelők járnak Szegeden, akkor illik kimenni a világhírű Maty-éri Nemzetközi Kajak-Kenu és Evezős Pályára. Ha nem lettek volna tarajosak a hullámok, egy sárkányhajós vízre szállás is megesett volna. De mivel Vajda Attila is csak száraz edzést tartott, ezért a sárkányhajó és a testnevelő tanárok is a parton maradtak.

Épp akkor, és épp ott zajlott az olimpiai ötpróba egyik száma: a homokháti kerékpáros teljesítménytúra is. Öröm volt nézni, hogy a hatalmas szél ellenére sokan álltak rajthoz és tekertek elszántan. Ennek kapcsán szóba jöttek a tömegsport rendezvények. Míg Szegeden rendszeresen megrendezésre kerülnek a városi futó-, kerékpár-, triatlon-, úszó-, túra-, családi sport és egészségnapok, sajnos Aradon ezek a megmozdulások még gyerekcipőben járnak.

Ebben mindenki egyetértett: nem szabad belenyugodni, mindent meg kell tenni azért, hogy fiataljaink a sportot és a mozgást válasszák a dohányzás, italozás, drogozás vagy a tétlen csellengés helyett.

A következő közös rendezvény Aradon lesz. Reméljük, nemcsak a Maros köt össze minket, hanem a közös tenniakarás is.