Tisztelgés a „szavak szobrásza” előtt

Az aradi magyarság régi vágya teljesült szombaton, amikor is Tóth Árpád szülőháza előtt emléktábla-leleplezésre gyülekezhettünk.

Huszonöt évvel ezelőtt, a születési centenáriumkor ez még szóba sem kerülhetett, 15 évvel ezelőtt is csak a minorita kultúrház előcsarnokára szorítkozhattunk, idén áprilisban is – bizonyos objektív körülmények miatt – elmaradt az esemény. Minden bizonnyal a véletlen számlájára is írható, hogy éppen két nappal a költő halálának 83. évfordulója előtt kerülhetett sor erre.

Az emléktábla-avatás előtt a Tóth Árpád Irodalmi Kör emlékműsort tartott – ezt különben megtették áprilisban is! – a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében. Regéczy Szabina Perle körelnök köszöntő szavai után a kör szavalói, Kádár Klára, Szilasi Ildikó, Hevesi József, Katona Béla, Lovász Miklós, Brittich Erzsébet Tóth Árpád legszebb verseiből mutatott be egy összeállítást, míg Kiss Anna és Kolumbán Zsolt a költő műfordításaiból nyújtott egy kis ízelítőt. Kellemes színfoltot jelentett két csikys diáklány, a IX. A-s Hankó Thalia és a IX. C-s Pálfi Kinga közreműködése – mindkettő felkészítő tanára Puskel Tünde Emese. Mindez azonban „csak” amolyan körítése volt dr. Brauch Magda rendkívül tartalmas előadásának, amelyben a költő életpályáját, költészetének szakaszait nélkülözésektől, megpróbáltatásoktól kevésbé sem mentes életének epizódjaihoz kötötte.

Jogosan merül fel azonban a kérdés, hogy az aradi magyarságból hányan ismerik városunk neves szülöttének életét, életművét, azt, ahogyan az előadó kifejtette: ő a magyar elégia legnagyobb mestere, a legtehetségesebb műfordító, saját magát a szavak szobrászának nevezve. És az sem mellékes, mekkora a hozzájárulása a nyugatos nemzedék keretében a magyar líra, és általában a magyar irodalom megújhodásában, stílusforradalmában. Költői pályafutásában eljutott a XX. század elejére oly jellemző személyes hangú melankóliától, a halálközelség „megéneklésétől” a természet és a közelében élő emberek megfigyeléséig.

Bognár Levente alpolgármester köszönetet mondott a házigazdáknak a vendégszeretetért, a Tóth Árpád Irodalmi Körnek az emlékműsor megszervezéséért, valamint azért, hogy következetes, színvonalas tevékenységükkel névadójuknak itthon és külföldön egyaránt tekintélyt, elismerést szereztek. Ugyanakkor azt is felvetette: igaz, hogy értékeinket mi ismerjük, de erről többségi polgártársaink szinte semmit sem tudnak. Jó lenne egy aradi magyar kulturális elsőbbségi elképzelést kidolgozni, amelynek keretében évente legalább egy olyan épületet megjelölnénk, amely jeles magyar személyiséghez kötődik. Idén ezt jócskán túlhaladjuk, hiszen a Tóth Arpád-ház után következik a Liszt-emléktábla a Fehér Kereszt szállón, majd Kölcsey-emléktábla a Kultúrpalotán, végül egy Szántay Lajos-emléktábla.

Mindez azonban nem könnyű feladat, ezt igazolja Tóth Árpád szülőházának a megjelölése is. Igaz, hogy az épületet – az Arad című költeményben Sarló utca 51., ma már a legutóbbi Sverdlov utca után Ioan Raţiu utca 23. – emlékházként tartják nyílván, de ez, ha úgy vesszük, akár jogosan is, nem akadályozta a mostani, a többségiekhez tartozó tulajdonost, hogy korszerűsítse azt kívülről-belülről. Ráadásul a polgármesteri hivatal megkeresése, miszerint emléktáblát helyezne el az épület homlokzatán, egybeesett a hőszigetelési munkálatokkal. Végül a tulajdonosok nem gördítettek különösebb akadályt, csak azt kérték az önkormányzattól, ha már „erre járnak”, kövezzék ki a járdájukat...

Így kerülhetett sor szombaton kora délután a három – román, magyar és angol nyelven megfogalmazott fehér márvány emléktábla leleplezésére, amelyben komoly szerepet vállalt a Pro Urbe városvédő szervezet is elnöke, Alexandru Nagy-Vizitiu révén, aki a Nyugati Jelennek elmondta: a tulajdonosok az emléktábla felhelyezésekor a legnagyobb előzékenységet tanúsították, például, biztosították a fúrógéphez szükséges áramot.

Az emléktábla szövegével –

In memoriam

Tóth Árpád

1886–1928

Casa natală a poetului

A jeles költő szülőháza

The Poet’s Birthplace –

kapcsolatban Bognár Levente elmondta: a háromnyelvű szöveggel nemcsak bizonyos provokációknak kívántak elébe menni, hanem arra az elképzelésre is gondoltak, hogy a magyar érdekeltségű épületeket is bevonják a kidolgozás alatt lévő kulturális-turisztikai útvonalajánlatba.