„Torkig van” szeméttel a kortárs szobor

Az európai pénzen felújított sétálózónában megjelent néhány kortárs szobrászművész alkotása, amelyekhez próbálnak hozzászokni a környéken lakók, több-kevesebb sikerrel. A Savoyai Eugen herceg nevét viselő utcában, a Római Katolikus Püspökség mellett áll Mircea Roman „Emberhéj” című szobra, amely leginkább egy régi televízió-készülékre hasonlít, ami egy emberi testben folytatódik és emberi lábakon áll. A képernyő helyén azonban egy fekete lyuk tátong, mintegy felkínálva a lehetőséget a járókelőnek, hogy beledobjon valamit. Nem telt el egy hónap a szobor felavatása óta, és megjelentek az első papírgalacsinok az „Emberhéj” torkában. Arra gondolni se merek, hogy milyen mély a lyuk a szobor belsejében, de az biztos, hogy a kukának nézett szobor „torkig van” szeméttel.

Egy kortárs alkotás kukával, vagy akár szeméttel való – szándékos vagy kevésbé szándékos – összetévesztésére volt már példa a történelemben. Olyan „mű” is van, amelyet a takarító személyzet a tárlatnyitó után egyszerűen összesepert, mert szemétnek nézte. Persze jól lehordták őket, amiért a „felbecsülhetetlen értékű” művet eltakarították, és mi is felháborodhatunk a temesvári szoborgyalázók vandál tettén. De azért érdemes elgondolkodni ezen a szoborgyalázáson, mert akár kritikának is értelmezhető. Amit szemétkosárnak lehet nézni, azt előbb-utóbb annak is fogják használni a „mihaszna” járókelők.