Tóth János a magyar családokért gyalogol

Tóth János nyugdíjas a Baranya megyei Siklóson él, ahol 43 éve fiatal úszók, illetve cserkészek oktatásával foglalkozik, de külkereskedelmet és teológiát is végzett, tehát széles látókörű ember. A 2004. december 5-én történt népszavazás hatására úgy érezte, valamit tennie kell: elhatározta, hogy a határon túli magyarokkal való kapcsolattartás, az értük hozandó áldozatvállalás céljából gyalog indul a csíksomlyói Mária-búcsúra.

–       Miért érezte úgy, hogy áldozatot kell hoznia a határon túli magyarokért?

–      Ezen én is sokat gondolkodtam, és arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy el kell mennem. Talán az győzött meg leginkább, hogy a gyermekekkel való foglalkozás évei alatt rájöttem: a családok üresen konganak. Nem imádkoznak, belső szegénységben élnek, mert nem együtt imádkoznak. Eltérve az ószövetségi embertől, aki leült a családja körében, ahol a Tórából felolvasva együtt imádkoztak. Ne menjünk olyan messzire, mert még a nagyapáink is azt tették, hogy a reggeli és esti Mária-harangszó, valamint a déli, a Nándorfehérvárért szóló harangszó bárhol is találta őket, levették a kalapjukat és nem szégyelltek imádkozni. Nekünk az a nagy bajunk, hogy szégyellünk imádkozni. Magam jelenleg is a cserkészeten keresztül gyermekeket tanítok úszni, amit mindig közös imával fejezünk be. Harkányba szoktunk járni, ahol több ezren tartózkodnak a strandon, miközben foglalkozás végén bemegyünk a vízbe, körbeállítom a gyermekeket a mögöttük álló szüleikkel együtt, majd egy gyermek által vezetett imára hangolódunk mindnyájan. Érdekes, hogy akármilyen fürdőzők tartózkodnak mellettünk, ha nem értik is, érzik az imát, ezért tisztelettel félreállnak. Tehát az imának van ereje, csak nem biztos, hogy megérezzük, elfogadjuk. Amikor megváltozunk, az imát el tudjuk fogadni, akkor fog a magyarság igazán lelkileg megújulni. A családok akkor tudnak majd kilépni a mocsokból. Addig azonban az egyszemű ördög, a televízió irányítja a családok életét. A 2011-es utamnak a mottója, az azóta már szentté avatott II. János-Pál pápának a gondolata volt: „A naponta együtt imádkozó család együtt is marad”. Ez a célom, hogy minél több helyre elvigyem a gondolatot. Akivel kezet fogok, megszólítom, adok neki egy szentképet, egyben házi feladatot is, ami imádkozásra vonatkozik.

–       Tehát 2007-óta rendszeresen gyalog jut el Siklósról Csíksomlyóra?

–      Ez a harmadik alkalom. Idén május 2-án indultam Siklós-Máriagyűdről, a kegyhelyről, majd Máriakéménd, Mohács, Hercegszántó, Kelebia, Szeged, Makó, Arad, Máriaradna érintésével haladok Csíksomlyó felé.

–       Egyedül, gyalog megy?

–      Gyalog, de nem egyedül, mert a hozzávetőleg 850 kilométeres út minden lépésénél velem van Isten. Szívem vágya, hogy Csíksomlyóra a hegyeken átkelve jussak el. Mert azt szeretném, ha kiépülne egy gyalogos zarándok útvonal, aminek az ezeréves határnál kellene végződnie. A mostani útra összesen 30 napot szántam, de vannak tartalékok. Példának okáért, most Arad-Gájból – ahol ft. Sándor Tivadar plébános úrnál szálltam meg, és a bátyja, Sándor Rezső kalauzol Aradon –, csupán Szépfaluig megyek, de van úgy, hogy Déván is megállok egy napra. Naponta általában 30-38 kilométert megteszek.

–       Hol szokott megszállni?

–      Általában a magyar papoknál, de 2011-ben Marosaszón a helybeli rendőrnél kaptam szállást. Csak jót tudok mondani az út közben talált románokról is, akik meglátva a püspök úrtól kapott kétnyelvű zarándok bizonyítványt, teljes segítőkészségről tesznek tanúbizonyságot. Azzal, együtt, hogy magamon viselem a magyar címert. Az is igaz, hogy én nem hőbörgök, megadom az embereknek a tiszteletet, amit ők is mindenkor megadnak. Soha nem akartak még megverni.

–       Naponta hány órát gyalogol?

–      Ez változó. Óránként általában 4 kilométeres sebességgel haladok a 12 kilós csomaggal a hátamon. A súly változó, mert a nagyobb távolságokra több ivóvizet kell magammal vinnem.

–       Hány kilométer után pihen?

–      Az is változó. Általában 6-6.30 órakor indulok, mert délelőtt tudok jól haladni, dél körül megállok egy szendvics, ha van rá lehetőség, egy pohár vagy egy üveg sör elfogyasztásának a kedvéért. Általában 15 óra tájban fejezem be a napi gyaloglást, egyszeri megállással megtéve hozzávetőleg 30 kilométert. Azért hagyom korán abba, mert a kevés csomagomban lévő ruhaneműt, a bakancsot tisztán kell tartanom, le kell zuhanyoznom. Mivel csak két pár cipőt viszek magammal, osztom Csaba testvérnek a mondását, aki a siránkozó embertől megkérdi: hány pár cipője van. Mert ha kettőnél több, akkor siránkozásra nincs oka. Magam könnyekig meghatódok, amiért e hosszú úton olyan sok jó emberrel hoz össze a sors. Az utat több mint fél éve szervezem, a szálláshelyek biztosítása miatt. Éppen ezért kértem Aradon a barátom, dr. Túsz Ferenc közvetítésével egy találkozót Bognár Levente alpolgármester úrtól, hogy megvitassuk, hogyan lehetne a megyében, illetve az országban kiépíteni szálláshelyekkel ellátott, gyalogos zarándokutat kiépíteni. Elképzelések szerint az út Mariazelltől indulna, a Mária-út kiépítésének a koordinátora a csíksomlyói Molnár Sándor. Ebben a magam feladata végigjárni azzal a helymeghatározóval GPS-el, amit tőle kaptam. Ennek a segítségével rögzítjük az egész útvonalat, amit ők kiértékelnek, térképre tesznek. Reményeink szerint viszonylag hamar, az Internetről levehető útvonal-terv áll a rendelkezésünkre.

–       Gondolja, hogy igény van tömegesen megtett gyalogos zarándoklatra?

–      A magyar hírközlő szervek közölték, hogy húsvét után indult Budapestről egy 30-35 fős csoport, amelyik végigjárja az utat Csíksomlyóig. Egy erdélyországi páter, Tóth János 2012-ben elindult Mariazellből, majd Szigetvárig gyalogolt. Jelenleg Szigetvárról jön utánam, de csak Aradig jöhet, mert az érsek úrtól csak két hét szabadságot kapott. A zarándokutat majd máskor folytatja. Tehát a gondolat, hogy a Mária-kegyhelyek között, Mariazellből indulva, Máriagyűd és Máriaradna érintésével el lehessen jutni Csíksomlyóra, lassan körvonalazódik. Amikor 2007-ben beszéltem e tervről, mindenki azt hitte, félrebeszélek, 2011-ben már azt mondták, hogy nem vagyok egészen normális, de jó, hogy újra megteszem az utat, hogy a mostani utamon mit mondanak rólam, nem tudom, csak érzem: mennem kell. Meggyőződésem, hogy oda-vissza járt út lesz Mariazell és Csíksomlyó között.

–       Önnek a zarándoklat lelki elégtétel?

–      Valamit kaptam, amit felajánlottam az imádságos családjaink lelki felemelkedéséért. Ezt már sokan látják, sőt a politikusaink is mondják, hogy elsősorban nem gazdasági, hanem a lelki problémák okoznak gondot, a lelki posvány, amiben a családok sínylődnek. E posványtól való megszabadulásért, a családok lelki feloldozásáért vállalom a zarándoklatot.

–      Sok sikert és lelki erőt kívánok hozzá.