Vadász Ernő köszöntése 90. születésnapján

A közismert aradi testnevelő tanár, kosárlabdaedző, VADÁSZ ERNŐ ma 90 éves. Érdemeit ezúttal nem soroljuk fel, mert amikor városunk vezetősége kitüntette (2014), elmondták, leírták azokat. Inkább – a több száz egykori tanuló közül – néhányan komoly, vagy vicces emlékekkel köszöntik a Tanár Urat. Ezekkel a sorokkal szeretnénk felidézni régi iskolánkat, a tanórákat és kiváló oktatóinkat. Ami közös: az emlékezőknek is minden történet emlék, mindannyian, Tanárukhoz hasonlóan, nyugdíjasok.

*

Országos ifjúsági kosárlabda-bajnokság (talán 1962), Bukarest, a Rapid klubtermében. A Vadász Ernő vezette csapatunk nagyon jól, a III. helyen végzett. A zajos közönség egészen közel volt a pályához, szinte minden partdobás trikó-rángatással járt, de Ernő nagyon jól és idejében kihasználta a szabadidőket, valamint a cseréket, remekül irányította a fegyelmezett, technikás csapatot. A „Te, fiúk…” meghozták az eredményt.

Más. A Constructorul Maros-parti sportlétesítménye amolyan második otthonunk volt minden nyáron késő őszig. Tőle sikerült átvennem néhány elemi dolgot a teniszpályán, ami akkor amolyan kiegészítő sport volt számunkra. Kiegyensúlyozott életmódra tanított mindnyájunkat, mint osztályfőnök, és mint edző. Ennek Ő a legjobb példája ma is, így várom a következő meccset!

Dr. Vékás László akadémikus, ny. fizikus

*

Valamikor, a 10. osztályban történt, ha az emlékezetem nem csal sokat. Feyer Anti egy reggel begipszelt, nyakba kötött kézzel jelent meg az iskolában. Persze mindannyian nekiestünk, hogy: Mi történt? Leestem a porolóról és eltört a karom – mondta, de jópofáskodva. Azon a napon tornaóra is volt. Anti megjelenik civilben, nyakig gipszben. Vadász Tanár Úr nagyot nézett, majd megkérdezte „Hát te veled mi történt, Anti fiam?” Amikor meghallotta a választ, csak ennyit mondott: „Te jobban dobsz kosárra, mint Znorovszki, milyen sportoló az, aki leesik egy szőnyegporolóról?” Szegény Anti hónapok múlva térhetett vissza a kosárpályára, de a Tanár Úr addig foglalkozott vele kitartóan, amíg vissza nem nyerte régi, ragyogó formáját!

Prof. dr.  Matekovits György ny. fogorvos

*

A kopaszok! Végzősök voltunk 1967-ben, Vadász tanár úr osztályában, ahol 20 fiú volt, ebből hárman már kopaszok. Egy alkalommal káromkodás vétsége miatt egyik fiútársunkat, igazgatónői parancsra, osztályfőnökünk arra utasította, hogy nyírassa magát kopaszra. Mi, szolidaritásból, úgy döntöttünk, hogy másnap minden fiú kopaszon jöjjön suliba. Így is történt. Még most is magam előtt látom Vadász tanár úr döbbent arcát, amikor másnap számba vette csupasz fejünket. Megjegyzem, csak a vétkes jött nyíratlanul az anyukájával, valami kifogást keresni. Ezután egy ideig nem voltunk osztályfőnökünk „szíve csücske”.

Gulyás Ferenc ny. tanár

*

Ha jól emlékszem, 1962 őszén játszottuk Nagybányán az országos ifjúsági kosárlabdameccset, amelynek tétje a bukaresti döntőbe jutás volt. Utolsó mérkőzésünket a temesvári Sportiskola ellen játszottuk, amit meg is nyertünk. A második félidő közepe táján az ellenfél egyik játékosa véletlenül térdével a szájamba rúgott, ami után azonnal csurogni kezdett a vér. Este, a vacsoránál az a megtiszteltetés ért, hogy jómagam és Dávidházy Imi is Vadász Ernővel egy asztalnál vacsorázhattunk. Engem így hívott asztalához: „Gyere ide, te véresszájú Kádár!”.

Kádár Tibor ny. sporttanár

*

Kezdődik a tornaóra, de nincs csend, amikor Ernő belép a terembe. Nem várta meg a jelentést, hanem „feküdj-vigyázz” paranccsal próbál csendet teremteni. A lányoknál ez nem sikerült katonásan, mire felháborodva Ernő megjegyzi: Lányok titeket még nem fektetett le senki? Néma csend, majd általános derű és kezdődik az óra.

Mutnyánszky József ny. mérnök

*

Az V. osztály első iskolai napján, volt bennünk egy kevés izgatottság, mert nem tudtuk ki lesz az osztályfőnökünk. Na meg azt sem tudtuk, mi is lesz a szerepe.

Szokatlanul csendben vártuk az első találkozást, az ajtó végre kinyílt, és megjelent a fiatal tornatanár, akit azért látásból ismertünk, Vadász Ernő. Bemutatkozás után elmondta, hogy ez a megbízatás számára is újdonság, mert először lett osztályfőnök.

Igazából jól kijöttünk egymással, de egy idő után mi visszaéltünk a bizalommal. Na, nem az egész osztály, hanem a fiúk. Az osztályban régi típusú fapadokban ültünk, és, hogy ne legyenek az órák túl monotonok, kis acélgolyókat eresztettünk le a padokon. A golyócskák szépen, de túl gyorsan gurultak lefele, ezért a golyók lassítása és a látvány céljából „S” alakú pályákat faragtunk ki. A golyók fáradhatatlanul gurultak addig, amíg fel nem fedezték a mestermunkákat, amit azonnal jelentettek az osztályfőnöknek. A találkozás, amit nem nagyon vártunk, elkerülhetetlen volt. Vadász Ernő bejött az osztályba, megnézte a padokat, megkérdezte, ki volt, aki ezt csinálta. Mi, fiúk szinte egyszerre álltunk fel. Végigmérte a társaságot, és anélkül, hogy felemelte volna a hangját azt mondta, hogy ezekben a padokban sokan tanultak, és még sokan kell, hogy tanuljanak. Egy hét alatt a padok legyenek rendbe téve. Inkább megdöbbentünk, mint megkönnyebbültünk, hogy lehet az, hogy semmi letolás, semmi büntetés, de ezzel helyére tette az osztályt.

Király András ny. államtitkár

*

Vadász Ernő a mai Csiky Gergely Főgimnáziumnak és jogelődeinek talán a leghosszabb ideig volt a „látogatója”. 1950-ben itt érettségizett, majd 1955-től 1994-ig volt az iskola tornatanára. Közben 4 évig Marokkóban főiskolai tanár, de visszatért az őt váró alma materébe. Az intézmény volt közben Katolikus Főgimnázium, Magyar Vegyes Líceum, 3-as Középiskola és 1989 előtt változatos nevű. De ugyanabban az épületben részéről a sport megszerettetése, a diákok tisztelete töretlen volt. A Főgimnázium mai vezetősége és tantestülete megtiszteltetésnek veszi, ha napjainkban is a kerek évfordulós véndiák-találkozókon ő vezeti a nosztalgia osztályfőnöki órákat.

Egykori diákjai nevében (jómagam így is), de hajdani tanártársai részéről is kívánok jó egészséget, hosszú életet, hétköznapi örömöket és kellemes ünnepnapokat!

Matekovits Mihály ny. matematika tanár