Végvár elindulhat a nemzetközi együttműködések útján

A Végvári Napok – Testvértelepülések találkozója rendezvénysorozat alkalmából Csály Gál Károly polgármesterrel a község és ezen belül a magyar közösség helyzetéről, a testvértelepülésekkel való együttműködési lehetőségekről beszélgettünk. 

A végvári polgármester határon átnyúló európai pályázatokat szeretne nyerni a község számára, elődjével ellentétben, aki személyes indíttatásból minden európai pályázatban való részvételt elutasított.

– Mandátumom első két és fél hónapjában igyekeztem fölmérni a község állapotát, gazdasági helyzetét – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Csály Gál Károly –, mert a község teljesen el volt adósodva, amikor átvettem ezt az állást. Szeretném elsősorban azt elérni, hogy a bankkölcsönt, ami nagy teher a hátunkon, visszafizessem, mert a polgármesteri hivatal számláit zárolta a bank. Ezt feltétlenül meg kell szüntetni, hogy tudjunk valamennyire gazdálkodni. Ez a legsúlyosabb probléma, amivel küszködünk, de szerencsére már csak napok kérdése, hogy a számlák zárolását megszüntesse a bank. A választási programomban volt egy három hónapos, egy hat hónapos és egy éves tervem. Elmondhatom, hogy a három hónapos tervet már sikerült teljesíteni, ennek utolsó pontja a bankkal közös nevezőre jutni és ez megoldódik, mert a kölcsönnek azt a részét, amit már régóta vissza kellett volna fizetni, sikeresen törlesztettük.

Az elődömtől örökölt több súlyos problémát sikerült már ez alatt a két-három hónap alatt megoldani: lezártunk három súlyos földügyet, ahol a gazdák bírósági úton igényelték a földtulajdonuk visszaszolgáltatását. Még hátra van négy komolyabb földügy rendezése és összesen 30 hektár földterület visszaszolgáltatása, ha ez sikerült, a földek kérdését lezárhatjuk.

A bankkölcsönök és a földügyek mellett a harmadik súlyos probléma a legelőkkel volt Végváron. A volt polgármester azoknak a „gazdáknak” is kiadott bérbe legelőt, akik egyetlen állatot sem birtokoltak. Most újratárgyaljuk a legelő bérleti szerződéseket a gazdákkal és remélhetőleg kora ősszel megkötjük velük az új szerződéseket. Sikerült elég szép összeget beszedni az adósoktól, akik sok éve nem fizették a legelők bérét. Ennek köszönhetően sikerült a bankkal is közös nevezőre jutni, hiszen a 2,9 millió lejes adósságból sikerült 2-2,5 hónap alatt 700 000 lejt visszafizetni.

– Mennyiben érezheti a végvári magyar közösség, hogy ismét magyar polgármestere van a községnek?

– 2000 óta ez volt az első olyan falunap, amelyben az önkormányzat főrendezőként vett részt. Örömmel tapasztaltam, hogy a magyarság jobban bízik az erejében és a jövőben, ötletekkel jöttek, egyetértenek azzal, hogy közösen kell gondolkozni, tervezni. Önkéntes munkálatokra is sokan jelentkeztek, a gyerekektől a nyugdíjas korosztályig egyaránt. Volt olyan nap, amikor 50-60 személy dolgozott együtt a községben! Köszönöm Bódis Ferenc tiszteletes úrnak, aki sokat besegített az utóbbi hetekben a Szeretethíd programmal, amelynek keretében önkéntes munkálatokat végeztek a végvári lakosok. Nagy segítségünkre volt a Református Egyház, a Nőszövetség és több cégvezető, akik részt vettek ebben a programban, így sikerült a Kultúrotthon homlokzatát felújítani, a falu központját, a parkot, a játszóteret, a piacteret, a templom elejét kitisztítani. Rövid idő telt el a választások óta, de aki itt lakik Végváron, az észrevehette, hogy együtt már valamit lendítettünk!

– A falunapok alkalmából a Testvértelepülések találkozójára is sor került. Hogyan alakultak Végvár kapcsolatai a külföldi testvértelepülésekkel?

– Az elhanyagolt testvértelepülési kapcsolatokat újraélesztettük: itt nem a Röszkével folytatott kapcsolatról van szó, hanem Decs községről, amellyel a kapcsolat a régi vezetőség miatt eléggé kihűlt. Most újra benyújtottunk egy két évvel ezelőtt elkészült közös pályázatot, amely finanszírozást is nyert, így októbertől kezdve többször Decsre látogatunk, részt veszünk közös programokon. A decsiek is jönnek majd többször Végvárra a hároméves program keretében. Egy új testvérkapcsolat létrehozásáról tárgyalunk a  vajdasági Óbecsével. A vajdasági kapcsolatok előnyösek a számunkra, mivel most Szerbia van abban a helyzetben, mint Románia volt évekkel ezelőtt: ők könnyebben férhetnek hozzá az uniós támogatásokhoz. Igyekszünk testvérkapcsolatokat kötni minél több településsel, mert a háromoldalú pályázatok is aktuálisak ebben az időszakban.

Az igazság az, hogy még mindig sokat tanulhatunk a magyarországi testvértelepülésektől, mint Röszke vagy Decs, de a vajdasági településektől is, mert ők tudnak okosan gazdálkodni, hosszú távra tervezni. Mi még mindig ott tartunk, hogy csak rövid távú projektekben gondolkodunk, mert nálunk napról napra változnak a dolgok, és ha új vezetőség jön, az nem vállalja fel azt, amit elődei elterveztek. Sok befejezetlen projekt van, amelyekben rengeteg pénz fekszik és amelyeket elhanyagoltak, így nem haladhatunk előre. Végváron nem volt érdeke a régi vezetőségnek uniós pályázatokba gondolkodni, mert ott komoly elszámolások vannak és nem tudtak volna onnan félrecsúsztatni összegeket.

– Volt olyan európai projekt, amely a volt polgármester miatt nem valósulhatott meg?

– Sajnos, ez megtörtént: öt évvel ezelőtt egy vajdasági településsel volt egy közös pályázatunk, amelyik éppen azért nem valósult meg, mert a volt polgármesterünk nem akarta aláírni az együttműködési szerződést. Nagy összegről volt szó, így a vajdasági településsel elmaradt a kapcsolat, pedig rádolgoztunk, fél évig jártunk át, ott írtuk a pályázatot és szépen összejött, együtt dolgozott a csapat. Végül egyetlen személy miatt egy ilyen komoly kapcsolat elveszett. Ezt próbáljuk kiküszöbölni a testvértelepülési és az önkormányzatok közötti kapcsolatok fellendítésével! A röszkei kapcsolat is csak civilszervezetek által működött eddig, mégis tudtunk közösen pályázatokat nyerni, de legfőképpen a táncmozgalomnak segített ez a kapcsolat. Most végre a két önkormányzat is együtt tud dolgozni, és ez sokat számít, mert 2013–14-ig még tudunk közös európai pályázatokat benyújtani, ki kell használjuk ezt a rövid időt, ami maradt a hatékony együttműködésre!