Vigyázat, potyog a cserép!

Belváros közeli utcában a viszonylag jól letakarított járdán bandukolok, amikor hangos szóra leszek figyelmes: Vigyázat, potyog a cserép!

Lépnék le a járdáról, a mellett azonban már komoly hóbuckák állják utamat. A figyelmeztetés azonban komolynak tűnik, főként, hogy előttem néhány cserépdarab is felsejlik. Belegázolok a mostanra már jócskán mocskos hóba, majd visszanézek. Az emeletes ház egyik erkélyén egy úriember „irányítja” a forgalmat, szerencséjére/szerencsénkre kellemes tavaszias napsütésben. Azt, hogy valós veszélyre figyelmeztet, néhány, a tetőről útra kész cserép is igazolja.

Talán felesleges a kérdés, hogy szóltak-e valamilyen hivatalos szervnek, hiszen az egész városban számtalan hasonló veszélynek vagyunk kitéve, és ezek elhárítására nincs sem emberi, sem műszaki elégséges kapacitás.

Emberünk azonban megtette a tőle telhetőt: amíg ereje kitart, figyelmezteti az arra járókat!...

Azt már megszoktuk, hogy a tetőről meglóduló hótömeg csússzon a nyakunkba, netán jégcsapok veszélyeztessék épségünket, a meglazult cserepek potyogása újabb gondot jelent.

A megoldást a „dörzsöltek” már régen tudják: a fal mellett járnak...