Tisztelt Honfitársaim,
Kedves Ünneplő Magyarok!
Nemzeti ünnepünkhöz közeledve valószínűleg sokakban felmerül a kérdés: van-e még az ősökhöz méltó magyarságtudat a magyarokban? Mennyire változott meg a magyarságkép bennünk, illetve rólunk a nagyvilágban? Tudunk-e vigyázni nemzeti értékeinkre, örökségünkre?
Az ezekre a kérdésekre adott válaszaink önazonosságunkat, értékválasztásunkat erősen meghatározzák.
A Magyarország határain túl élő nemzettársaink számára ezeknek a kérdéseknek még nagyobb jelentősége van, hiszen nem csak történelmi távlatból, de földrajzi távolságokat és határokat is áthidalva kell tudniuk meghatározniuk identitásukat, megtartaniuk magyarságukat.
Bármennyire távol is éljenek azonban a hazától, bármilyen régen is szakadtak el az anyaországtól, 1848. március 15. emléke és hagyatéka határokat átívelve köti össze a magyarság tagjait.
Egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk megtartása éppen ezért fontos része összetartozásunk kifejezésének. Azok, akik szülőhazájuktól távol élve is ünnepséget szerveznek, és emlékeznek a nemzeti múlt nagyjaira és eseményeire, tudják ezt.
Március 15-én az 1848-49-es forradalom és szabadságharcra való emlékezés lehetőség arra, hogy minden magyar megpróbálja megkeresni és megadni saját válaszait identitásának legalapvetőbb kérdéseire, függetlenül attól, hogy Magyarországon vagy a világ más pontján ünnepli a forradalom és szabadságharc jeles napját.
Budapest, 2010. március 15.
Hozzászólások