Leépülhetnek iskoláink

Egy olyan országban élünk, ahol az anyanyelvű oktatás minden szinten az alkotmányban szentesített jog, ahol a parlamenti pártok a neveléssel kapcsolatos egyességet (paktumot) írtak alá, ahol az oktatás nemzeti prioritás. És mégis…

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége megalakulástól kezdve, alapszabályzatában megfogalmazott célkitűzései alapján mindig kiállt a romániai magyar oktatás megmaradásáért, minőségi fejlesztéséért. Az utóbbi időben, a közszférában dolgozók leépítése és a költségek csökkentésére hozott kormányhatározat egy olyan folyamatot indított el, amelyik teljesen szétveri az amúgy is összekuszált romániai oktatást és ezen belül az anyanyelvi oktatást.

Kifogásoljuk azt, hogy a kormány egyedüli prioritása a költségek csökkentése és ennek érdekében megadott számú közalkalmazott elbocsátása. Egy átfogó törvényes keret (melynek esetleges következménye a költségek csökkentése) megteremtése helyett a kormány részéről egyszerűbb, ha a megoldást a tanfelügyelőségekre és az iskolákra hárítja.

A tantervek, a kötelező óraszám, az iskolák működését meghatározó normatívák és ezek alapján megkötött munkaszerződések csak olyan leépítéseket engednek meg, amelyek iskolákat szüntetnek meg.

Kérésünkre megyei és területi szervezeteink vezetői javaslatokat, elvárásokat fogalmaztak meg. Úgy vélem ezek nyilvánosságot kell kapjanak hisz közérdekű kérdéseket, megoldásokat vetünk fel.

Változtatás nélkül közreadjuk egy tömbmagyarságú területi szervezet (I.) és egy szórvány-magyar szervezetünk (II.) idevonatkozó anyagát.

I. A tanfelügyelőség és egyes iskolák vezető testületei által megfogalmazott leépítési javaslatokkal kapcsolatosan ki szeretnénk hangsúlyozni a következőket:

1. Az iskola összevonás nem érintheti az óvodai és az elemi (I.-IV.) osztályokat. A gyermekek túl kicsik az ingázáshoz. Az iskola összevonás hátrányos helyzetű településeket érint és sok esetben a szülő anyagi helyzete nem tudja biztosítani az ingázást más településre (ruha, tízórai, ingázási költség), ami az analfabéták számának a növekedéséhez vezet.

2. Településeink elnéptelenedése a Ceauşescu diktatúra faluromboló politikájának egyik következménye. Az elmúlt húsz évben sem történt majdnem semmi kistelepüléseink gazdasági megerősödésének támogatására. Senki sem kért és kapott kárpótlást azért a rombolásért, ami a diktatúra elkövetett kistelepüléseink közösségeivel. Romániának kötelessége úgymond kárpótlásként is biztosítani az óvodai és az elemi oktatást, akár egy gyermeknek is ezeken a településeken. Javasoljuk összeállításra a hátrányos helyzetű települések névjegyzékét és ezek iskoláinak speciális alapból, nem fejkvóta rendszer szerint finanszírozását.

3. A Székelyföld településein a rendőrség, csendőrség, katonaság nem a nemzeti közösség soraiból kerül ki. Gyermekeik anyanyelvi oktatása csökkentett létszámú osztályokban történik, ami hozzájárul ahhoz, hogy a székelyföldi megyék egy osztályra jutó átlag tanulólétszáma alacsonyabb a többi megyékhez képest. Javasoljuk ezen osztályokra is a speciális alapból való finanszírozást.

4. Az V. – VIII. osztályos vidéki iskolahálózat újraértékelésénél az esetleges összevonás javaslatot előzze meg egy átfogó felmérés arról, hogy hogyan oldható meg az iskolába való ingáztatás minden tanuló számára.

5. A városi iskolák esetében már évek óta zajlik a vita az iskolahálózat újraértékelésére. Meg kell hozni a döntéseket a helyi közösségek javaslatai alapján, mert ezeknek a perspektivikus fejlődés mellett költségcsökkentő hatásai is lesznek.

6. Költségcsökkentést el lehet érni úgy is, ha összevetjük az iskolák kihasználtsági fokát a jelenlegi normatívákkal. Egy ilyen irányú felmérés is segítené a városi iskolahálózat újratervezését.

A költségek csökkentését minisztériumi és tanfelügyelőségi szinten is felül lehetne vizsgálni. A decentralizáció megkívánja a rendszer felsőbb szintjének a felülvizsgálatát is.

A teljesség igénye nélkül megemlítenék egy pár, rekordok könyvébe illő dolgot, amiből egyesek nagyon jól jártak, az iskolák és a tanulóknak pedig költséget jelent:

1. Jelenleg egy szakközépiskolát végzett diák érettségi után 11 db. – 13 db. diplomát kap. Diákonként 40 Ron kiadás, a diplomát nyomtató cégnek országosan 8 millió Ron (80 milliárd régi lej) bevétel. A leépítéssel küszködő iskoláknak két titkárnő hat hónapi munkaideje.

2. Oktatási intézmények szakjainak akreditálása az országos akreditációs tanácsnál. Jó kereseti lehetőség és munkahely Bukarestben. Mire való a tanfelügyelőség ebben az esetben? Az iskolák és a városok nem tudják megfizetni a költségeket.

II. Szakmai jellegű problémák, észrevételek, javaslatok:

Problémák:

-a finanszírozásra vonatkozó (HG 1618/2009) kormányrendelet módosítása feltétlenül meg kell előzze az országos beiskolázási tervet rögzítő kormányhatározatot,

-a pótfinanszírozást nem lehet az önkormányzatokra bízni, mert ez állandó létbizonytalanságnak teszi ki az iskolákat,

-az iskolák jelentős része (nem csak a magyar tannyelvűek) hátrányos helyzetben van, mert több alkalmazottra van szüksége ahhoz, hogy rendeltetésszerűen működhessen,

-nagy eltérések mutatkoznak az iskolák között a jogos, törvényes fizetésbeli különbségek miatt (az iskola alkalmazottainak képzettsége, tapasztalata ) – a jól képzett, fokozatokkal rendelkező pedagógus „nem keresett” ?!

-nem rendezett a

o több intézményt kiszolgáló egységek finanszírozásának kérdése (pl. pénzügyi központ vagy logopédiai kabinetek),

o bentlakással és étkezdével rendelkező iskolák többletköltségeinek fedezése,

o művészeti iskolák, teológiai iskolák sajátosságaiból adódó többletköltségek fedezése,

o alternatív iskolák besorolása,

o fakultatív oktatók bérezése nem rendezett (számunkra csak ott támogatott ez a forma, ahol nincs anyanyelvű iskola vagy tagozat),

o sajátos nevelési igényű gyerekek többletköltségeinek fedezése.

Tisztázandó kérdések:

-az iskolák nem bérezéssel kapcsolatos költségeinek finanszírozási módja,

-új kerettantervek hiányában egyenlőre ismeretlenek az új tanévre vonatkozó tantárgyankénti óraszámok,

-mi a bérezési törvény és a finanszírozási kormányrendelet viszonya (pl. megengedhető-e a törvényes keret alatti bérezés – dönthet-e ebben az iskola és a pedagógus).

Javaslatok:

-meg kell emelni az 1 főre számított finanszírozási alapösszeget (standarde de cost pe elev, pe medii şi pe nivele) (a jelenlegi formájában nincs esély a kerettantervek által biztosított egyéb oktatási formák működtetésére: emelt óraszámú tantárgyak, művészeti- és sportkörök, választható tantárgyak)

-külön alapot kell létrehozni a kisebbségi oktatási költségek fedezésének kiegészítésére (fontos a pontos módszertan kidolgozása, átláthatóság, hosszabb távú biztonság)

-kisebbségi oktatásban, ahol nincs meg az osztályonkénti középlétszám, nem megkülönböztető kiegészítő együtthatóban kéne gondolkodni, hanem a pedagógus (legalább alap)bérének biztosításában a külön alapból (pl. ha egy vidéki osztályban nincs csak 13 diák, az 5 diákra eső összeget a külön alapból lehetne biztosítani – mert a törvényes keret szerint működhetnek osztályok min. 10 gyerekkel),

-fontos lenne a tömb – szórvány helyzet differenciálása (akár olyan értelemben is, hogy a lehetséges iskolai populáció által sűrűn és gyéren lakott terület – így nem csak magyar ügy), hiszen a szórványban/elszigetelt településeken nem alternatíva sem az osztályösszevonás, és gyakran az utaztatás sem,

-megfontolandó a pénzalapok újraelosztásának lehetősége megyei tanácsi szinten vagy helyi tanács szinten, ha több intézmény működik egy településen (mert a gyerekek létszáma nem minőségi mutató),

-megfontolandó: ha a finanszírozás ennyire helyzetszintű, a pedagógusok alkalmazásának jogköre is át kellene kerüljön helyi szintre,

-a minisztérium minden tanfelügyelőségtől kérjen pontos helyzetjelentést a kormányhatározatból eredő problémákról (ne legyen sajátos, kisebbségi ügy)

Javaslatok a magyar közösség szintjén:

o Közös tanácskozás összehívása: RMDSZ – RMPSZ – tanfelügyelőségek között

o Jogi és könyvelési tanácsadó iroda felállítása és működtetése iskolák részére (személyes, telefonos, on-line tanácsadás)

o Szakmai fórum keretének biztosítása valamilyen web-felületen, pozitív megoldási példák megosztása

Azt hiszem, a bemutatott anyagok igazolják azt, hogy oktatási rendszerünk igen komoly gondokkal küzd és a megoldások nem uniformizálhatók, hanem sokszor igen sajátosak és egyediek, hisz gyermekeinkről van szó.

Ha valamikor, most úgy érzem szükségszerűvé vált az összefogás, racionális érvelés mentén mind a politikummal mind a civil szférával, hogy elkerüljük a végzetes kimenetelt.

Lászlófy Pál-István, RMPSZ elnök