Nincs igazi meglepetés

Ha nincs meglepetés az Oscar-díjkiosztón, az azt azt jelenti: azok kerültek az élre, a szobrocskák birtokába, amelyekre, akikre eleve számítottak. A 86. Oscar-gála előtt a bennfentes kritikusok (akik feltehetően látták a világ legnevezetesebb filmgáláján jelképes babérkoszorúval övezett alkotásokat) nagyon jó megközelítéssel megjósolták, kik, melyek lesznek idén a filmszakma legáhítottabb díjainak boldog birtokosai 2014-ben.

Az Oscarral, közvetlenül, nem jár (mint például a Nobel-díjjal) pénz, de az a rongyos, mondjuk százezer dollár, ami járhatna (tisztában lévén azzal, hogy olvasóink többsége szerint nincs is annyi pénz), nem igazán tétel. Lefogadom – bár bizonyítékom nincs rá –, hogy a díjra ácsingózók többsége, mondjuk kétszázezret, USA-dollárban gondolkodás nélkül lepengetne egy Oscarért, annak biztos tudatában, hogy a befektetés busásan megtérül. Egy Oscar-díjas filmnek, szereplőnek, szövegkönyvírónak, zeneszerzőnek, látványtervezőnek stb. ugyanis kivívott helye van a piacon, a következő egy-két-tíz filmjében már ő diktálhatja a feltételeket. És (garantálni merem, bár ismét bizonyítékok híján) általában nem lesz szerény és igénytelen.

Hogy reális-e, vagy sem ez a helyzet, ne mi döntsük el.

Tényekről viszont beszámolhatunk.

Az Oscar-díj odaítéléséről nagyjából hatezer (a szakmában valamilyen szinten jártas) ember dönt, demokratikusan, azaz többségi szavazással –, anélkül, hogy (remélhetőleg valóban) tudnának egymás ítéletéről, preferenciáiról. Amelyik film, színész, zeneszerző stb. végül is befut, az „tuti”. (Hogy ennek dacára némelyik díjazott filmet „nem csípi” a közönség, és pár hónap, év után elfelejti, az más kérdés. Ugyanez a helyzet az irodalmi Nobel- vagy néhány más díjjal is.) Ami „fix”: ma, az amerikai (pontosabban: USA-) filmek – egyáltalán nem biztos, hogy megérdemelt – dominanciájának korában a kitüntetettség nagyon sokat számít.

Tehát: mit keres majd a tévénéző a következő hetekben, hónapokban a mozi- és tévéműsorokban?

A Los Angeles-i, szakadó esőben megtartott 86. gálán (nem térünk ki az amerikai, és részben a világsajtó által rendkívül részletesen taglalt kosztümökre, toalettekre) a 12 év rabszolgaság c. mozi kapta a legjobb film szobrocskáját. Hét díjjal azonban a Gravitáció tarolt, a holtversenyben a legtöbb kategóriában jelölt Amerikai botrány és a Leonardo DiCaprio-vezényelteAWall Street farkasa viszont díj nélkül távozott.

Az Akadémia  a karrierje csúcsán lévő Matthew McConaughey-t, a Mielőtt meghaltam homofób, AIDS-es rodeósát találta a legjobbnak férfi főszereplőként. A legjobb színésznő szobrocskáját az előzetes becsléseknek megfelelően Cate Blanchettnek ítélték. Ahogy azt szintén várni lehetett, Jared Leto kapta (a Mielőtt meghaltam című filmben nyújtott teljesítményéért) a férfi mellékszereplőnek járó díjat. A női mellékszereplők közül a kenyai származású Lupita Nyong’o vitte el a pálmát a 12 év rabszolgaságban nyújtott alakításáért. A legjobb adaptált forgatókönyvért John Ridley vehette át a szobrot (12 év rabszolgaság), a legjobb eredeti forgatókönyvért A nő című filmet és kiötlőjét, Spike Jonze-ot jutalmazták. A legjobb filmzene az Akadémia szerint Steven Price szerezte a Gravitáció számára, a legjobb betétdal a legjobb animációs filmnek is kinevezett mese-musical, a Jégvarázs legnevezetesebb nótája lett, a legjobb idegen nyelvű filmnek A nagy szépség (Olaszország) című mozit választották.

A filmszeretőknek, a 86. gála után, néhány új névvel is barátkozniuk kell, köztük a Lupita Nyongoéval (12 év rabszolgaság), a legjobb női mellekszereplő nevével.

Mintegy megnyugtatásként: nem távoztak üres kézzel azok sem, akik bár nem nyertek, de jelöltek voltak egyik-másik díjra: idén a tavalyi gálához képest dupla, 85 ezer dolláros jutalmat kaptak egy marketing cégtől. Ebből is következtethetünk, hogy mit érhet az Oscar maga.

S ha megnézzük majd a díjazott filmeket, személyes véleményt is mondhatunk róluk.